A Nemzetközi Kísérleti Termonukleáris Reaktor (ITER) a fúziós energiatermelés működőképességének demonstrálására szolgáló első fázist képviseli és siker esetén követi majd a DEMO, ami egy lépéssel közelebb áll a valódi, energiát biztosító, ipari fúziós erőmű megvalósulásához. Az EUROfusion irányelvei szerint a DEMO-nak már 300-500 MW energiát kell termelnie, ami nem sok ugyan, de bizonyítja a módszer életképességét és megnyithatja az utat egy új és tiszta energiaforrás használata előtt.

Az ITER komplex struktúrájának fontos részét képezi az a mágnesrendszer, ami a fánk alakú tokamak vákuumkamráját veszi körbe és 18 toroidális, 6 darab, gyűrű alakú poloidális, valamint korrekciós és rezonáns tekercsekből áll, amelyek feladata a folyamat során keletkező plazma kontrollálása és stabilizálása. Ezen felül a rendszerhez tartozik a középen helyet foglaló, legnagyobb mágnes, a Central Solenoid, azaz a központi mágnestekercs, aminek a változó mágneses tere által keltett elektromos tér hajtja a plazma áramát a Magfuzio.hu leírása szerint.

A hat poloidális tekercs mérete eltérő, de olyan hatalmasak, hogy a legtöbbet helyben kell összeszerelni, mivel a szállításuk lehetetlen feladat lenne. Éppen ezért négyet közülük, a PF2, PF3, PF4 és PF5 tekercseket az ITER területén található szerelőcsarnokban építik meg, a 250 méter hosszú Poloidal Field Coils Winding Facility-ben nemzetközi együttműködéssel az olasz ASG Superconductors tervei alapján. Ezek a poloidális mágnesek 17-24 méter átmérőjűek és súlyuk 200-400 tonna között van és az elsőként elkészült PF5 már 2021 szeptemberében elhagyta a szerelőcsarnokot.

A hat tekercs két legkisebb példányát, a PF1-et és PF6-ot Oroszország és Kína gyártja,

ebből a kínai berendezést, a 10 méter átmérőjű, 330 tonnás PF6-ot egy négy éjen át tartó út során szállították le Marseilles kikötőjéből Cadarache-ba 2020-ban és 2021 áprilisában foglalta el helyét az ITER leendő szívében. A tekercset többek között azért kellett ilyen messze Franciaországtól gyártani, mert logisztikai okokból egyszerre kellett elkészülnie a PF5-ös szekcióval és a helyben történő elkészítésre nem volt elég kapacitás, viszont az ASIPP (a Kínai Tudományos Akadémia Plazmafizikai Intézete) vállalta a feladatot.

Az első, PF1-es poloidális tekercset Oroszország gyártotta le és az egység február 10-én érkezett meg az ITER-hez. Oroszország az orosz-ukrán háború egy évvel ezelőtti indulása óta sok nemzetközi projektből kizárásra került vagy kiszállt, de a kísérleti fúziós reaktor építésének továbbra is résztvevője. A mágnes leszállításának ünneplésére rendezett eseményen Anatoli Krasilnikov, az ITER orosz nemzeti ügynökségének vezetője elmondta:

"a projekt a legszorosabb nemzetközi együttműködés élő példája, amelynek Oroszország nélkülözhetetlen része."

A PF1 9 méter átmérőjű és körülbelül 200 tonnás, de a szállításának elsődleges nehézségét nem annyira a súlya, mint a becsomagolás utáni formája okozta: az ITER Organization beszámolója szerint ez volt az egyike az eddigi legszélesebb rakományoknak, amit el kellett juttatniuk a franciaországi helyszínre. A 105 kilométeres utazás most is négy éjszakán át tartott, miközben 14 embernek csak az volt a feladata, hogy az útjelző táblákat és egyéb akadályozó tényezőket eltávolítsák az útból. Az ITER Organization felvételei bemutatják, hogy lehetett egy ekkor rakományt mozgatni a szűk francia utakon.

(Fotó: ITER Organization)

Speciális csavarok és kábelkötegek - hogyan fejlesztik az ITER idegrendszerét? Az ITER rendkívül komplex struktúrájának legalapvetőbb fontosságú részei gyakran nem látványos és hatalmas berendezések, hanem észrevétlenül megbúvó elektromos kábelek és apró csavarok, amelyek nélkül azonban a fúziós folyamatok működtetése lehetetlen lenne. Az alig néhány éve alakult magyar GEMS Engineering Kft. fejleszti és teszteli ezeket és számos más diagnosztikai eszközt a Nemzetközi Kísérleti Termonukleáris Reaktorhoz, és a tokamak "idegrendszerének" működését most közelről is bemutatták.