Az Arizonai Egyetem csillagászai öt példát is találtak a csillagrendszerek egy új osztályára – ezek nem egészen törpegalaxisok, és kifejezetten elszigetelten léteznek – írja az egyetem sajtóközleménye. További érdekesség, hogy ezek az új csillagrendszerek csak fiatal, kék csillagokat tartalmaznak, amelyek szabálytalan mintázatban oszlanak el, és úgy tűnik tehát, hogy meglepően elszigetelten léteznek bármely potenciális szülőgalaxistól. A csillagrendszerek – amelyek a csillagászok szerint a teleszkópban „kék foltokként vagy kék buborékként” jelennek meg, körülbelül akkorák, mint az apró törpegalaxisok, és a viszonylag közeli Szűz galaxishalmazban helyezkednek el. Az öt rendszert egyes esetekben több mint 300 000 fényév választja el a potenciális szülőgalaxisoktól, ami kihívást jelentett az eredetük azonosítása szempontjából.

A csillagászok azután találták meg az új rendszereket, hogy egy másik kutatócsoport, a Holland Rádiócsillagászati Intézet összeállította a közeli gázfelhők katalógusát, amely egy listát jelent az új galaxisok lehetséges helyéről. A gázfelhőkről azt hitték, hogy a saját galaxisunkhoz kapcsolódnak, és a legtöbbjük esetén valószínűleg tényleg ez a helyzet, de amikor felfedezték az első csillagokat, a SECCO1-ként ismert kollekciót, a kutatók rájöttek, hogy ez egyáltalán nem a Tejútrendszer közelében található, hanem a Szűz klaszterben, amely ugyan sokkal távolabb helyezkedik el, de kozmikus léptékében még mindig nagyon közel. Mint a kutatásvezető fogalmazott:

„Ez egy lecke a váratlan felfedezésekről. Amikor keresünk valamit, lehet, hogy találunk valami egészen más, de nagyon érdekes dolgot.”

A csapat felfedezte azt is, hogy ezekben a rendszerekben a legtöbb csillag nagyon kék és nagyon fiatal, és a rendszerek nagyon kevés atomi állapotú hidrogéngázt tartalmaznak. Ennek azért van jelentősége, mert a csillagkeletkezés a hidrogénatommal kezdődik, amely végül sűrű molekuláris hidrogénfelhőkké fejlődik, mielőtt csillagokká alakulna. A kék csillagok és a gázhiány kombinációja épp ezért meglepő volt, csakúgy, mint az öreg, vörös csillagok hiánya. Viszont az a tény, hogy ezekben a rendszerekben rengeteg fém fordul elő, utal ezen rendszerek kialakulására. Ezek alapján ugyanis a csillagrendszerek egy nagy galaxisból leválasztott gázból jöttek létre, mivel a fémek kialakulása csak egy nagy galaxisban képzelhető el.

És miként vált le ez a gáz a galaxisból? Erre két mód is ismert: az első a „tidal stripping” – amikor két nagy galaxis elhalad egymás mellett, és a gravitációs vonzás hatására gáz és csillagok szakadnak ki. A másik az úgynevezett „ram pressure stripping” – ami arra emlékeztet, amikor valaki hasast ugrik a medencébe. Amikor egy galaxis „ugrik hasast” egy forró gázzal teli klaszterbe, akkor gáz szakad ki belőle – a mostani esetben a kutatók úgy vélik, hogy ez utóbbi jelenség állhat a magányos csillagrendszerek kialakulásának a hátterében. Ez utóbbi mechanizmus ugyanis magyarázná azt a gyors mozgást, amire szükség van ahhoz, hogy ezek a „kék buborékok” ennyire izolálttá váljanak – míg a tidal stripping esetén a csillagok mozgása ennél lassabb.

(Kép: Arizonai Egyetem/Michael Jones)