Azoknál a családoknál, akik a szövetségi létminimum alatt élnek, a gyerekek 19 százalékát ADHD vagy egyéb figyelemzavarral diagnosztizálták, míg az említett létminimum felett elő családoknál ez az arány 13 százalék – derül ki az amerikai kormány számára készített jelentésből. A hivatkozott létminimum szintje négyfős család esetén 26200 dolláros éves jövedelmet jelent.

Ez hazai valutában az OTP váltóján kalkulálva egyébként 7 649 614 forint.

Természetesen az eltérő árak, körülmények miatt ez nem feltétlen mérhető a hazai helyzethez. Magyarországon a KSH számította ki a létminimum összegét 2014-ig, 2015-től azonban a hivatal az Európai Unió minden tagországában bevezetett AROPE indikátor alapján publikálja a szegénységgel kapcsolatos adatait.

A 2014-es adatok szerint egyébként négytagú (két gyerek, két felnőtt) családra számolva a létminimumhoz szükséges havi bevétel 253318 forint, ami éves szinten 3039816 forint.

2014 óta egyébként a Policy Agenda nevű szervezet teszi közzé a saját létminimum számítását, ez 2018-ban négytagú családra számítva évi 3299736 forint, körülbelül fele tehát az amerikai összegnek, de persze a két adat továbbra is nehezen összehasonlítható a kontextusok figyelembevétele nélkül.

Térjünk azonban vissza a figyelemzavarhoz! Nem csak a bevételtől, de az iskolázottságtól (persze a kettő közt nyilván van kapcsolat) is függhet ennek az állapotnak a megjelenése a gyerekeknél.

Azoknál a családoknál, ahol a szülők középiskolai, vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkeznek a gyerekek 15 százalékát diagnosztizálták ADHD-val vagy valamiféle tanulási nehézséggel. A felsőfokú végzettséget szerzett szülők esetén ez az arány 13 százalék.

A tanulmány kiemeli, hogy ez az összefüggés különösen a fehér gyerekek esetén jelenik meg erősen.

Azoknak a fehér gyerekeknek, akiknek a szülei legfeljebb az érettségéig jutottak el, 21 százaléka küzd figyelemzavarral vagy tanulási problémával. A feketéknél ez az arány 16 százalék, a spanyol ajkúaknál 11,5 százalék.

Egy szakértő szerint, aki amúgy nem vett részt ennek a tanulmánynak az elkészítésében, ez az egész nem a bőrszínről szól, hanem arról, hogy a szegénység gyakran jár együtt negatív gyermekkori tapasztalatokkal és traumákkal, ezek a korai traumák pedig megváltoztatják az agy, de a gének működését is.

A nyomor valóságos epigenetikai változásokat okoz – teszi hozzá a szakértő.

A tanulmány a National Health Interview Survey 2016 és 2018 közti adatai alapján készült. A felmérés során kifejezetten arra kérdeztek rá a szülőknél, hogy orvos vagy más egészségügyi szakember diagnosztizálta-e a gyereket ADHD-val vagy ADD-val, illetve iskolai szakember vagy egészségügyi szakember valaha mondta-e azt a gyerekről, hogy tanulási nehézségekkel küzd.

Ennek kapcsán egy másik szakértő, aki amúgy részt vett a tanulmány elbírálási folyamatában, hívta fel a figyelmet arra, hogy a szülők fenti beszámolói nem megbízhatók, mivel az ADHD, mint diagnózis, elvesztette a precíz jelentését azáltal, hogy bekerült a közbeszédbe.

A szakértő szerint a ténylegesen ADHD-val küzdők aránya nagyjából évek óta változatlan, 7-8 százalék között mozog.

Hozzáteszi azt is, hogy a gyerekek negyedének akad valami gondja az iskolában, de ebben benne vannak azok, akiknek szemüveg kellene, vagy akinek rendbe kellene rakni a fogait, esetleg akiket hallásvizsgálatra kellene vinni, és természetesen a súlyos tanulási nehézséggel küzdők is. Ha pedig valaki pontosan felmérné ezt a 25 százaléknyi gyereket, akkor az összes gyerekhez viszonyítva 7-8 százaléknyi ADHD-val küzdőt szűrhetne ki közülük.

(Kép: Pixabay)