Az Apollo–15 az Apollo program kilencedik repülése volt, és a negyedik, amely során asztronauták léptek a Hold felszínére. Ez már úgynevezett „J” típusú misszió volt, amelyet már hosszabb Hold felszíni tartózkodásra, valamint az égitesten történő komolyabb mobilitásra készítettek fel. A cél a Hadley-hegység felderítése volt, de emellett felszíni mérőeszközöket is ki kellett helyezni, valamint aktiválni is kellett ezeket, de az új felszerelés mérnöki kiértékelésére is szükség volt, illetve kísérleteket kellett végezni Hold körüli pályán, illetve fényképezési feladatok is vártak az űrhajósokra.

A felszíni felderítést nagyban segítette az első holdjáró (esetleg még holdautó, angolul: Lunar Roving Vehicle/LRV) Holdra juttatása. A jármű könnyűszerkezetes, elektromos alkalmatosság volt, melyet a magyar származású Pavlics Ferenc által irányított mérnökcsapat tervezett. A holdjáró közel 28 km-es utat tett meg, de akár ennek több mint duplájára is alkalmas lett volna, csak biztonsági okokból sosem távolodhattak el vele az asztronauták 7 km-rel messzebb a holdkomptól – érdekesség, de a járműhöz új szkafandert is terveztek, és a küldetés része volt ennek a tesztelése is.

Az Apollo–15 azonban az LRV-en kívül is felállított egy sereg rekordot. Az 1971. július 26-odikai kilövéssel elindult misszió során háromszor tevékenykedtek az űrhajósok a járművön kívül a holdséták alkalmával – David Scott parancsnok és James B. Irwin holdkomp pilóta július 31-én, augusztus 1-jén és 2-án összesen 18 órát és 37 percet tartózkodott a Hold felszínén (ez körülbelül annyi idő, mint amennyit az Apollo–8 összesen töltött a Hold körüli pályán), és ezen idő alatt tehát majdnem 30 km-t tettek meg, ami több mint kétszer akkora távolság, mint amennyit az Apollo–14 esetén sétáltak az űrhajósok. De ez a misszió juttatta Hold körüli pályára az addigi legnehezebb rakományt: összesen 48 tonnát, ekkor töltötték Hold körüli pályán a legtöbb időt – 145 órát, ami csak 2 órával volt kevesebb, mint az Apollo–8 teljes időtartama, és ekkor állítottak először szatellitet pályára a Hold körül egy űrhajóról – ez utóbbi a gravitációs mezőt és a napszelet vizsgálta.

Az asztronauták a küldetés során felállították a harmadik ALSEP (Apollo Lunar Surface Experiment Package) mérőállomást, és megteremtették az összeköttetést a Földdel, így megkezdődhetett az előző állomásokkal együtt a Hold távolságának lézerbemérése a Földről, de ezen kívül még 77 kg-nyi holdkőzetet, valamint talajmintát is begyűjtöttek.

A mai napon pedig ötven éve annak, hogy a küldetés sikeresen landolt a Csendes-óceánba a visszatéréskor. A NASA vonatkozó oldalán a félévszázados évforduló alkalmából több képgalériát is megnézhetünk, illetve további érdekességeket találunk erről a küldetésről.

(Kép: NASA)

További cikkek a témában:

Látványos képeket tett közzé a NASA a Hold körül keringő űrállomásról Ha minden a tervek szerint halad, a sci-fibe illő képek már néhány éven belül valósággá válhatnak.

A NASA bemutatta a terveit a Hold meghódítására A most kiadott 13 oldalas dokumentumban szó van a Hold körül keringő űrállomásról és olyan járműről is, amiben az asztronauták heteket is eltölthetnek a Hold felszínén. Meg persze a holdbázisról is.

A NASA gigantikus Apollo Nova rakétája, ami idegen csillagokhoz indult volna A NASA legnagyobb tömegű rakétája a Saturn V, ám az űrügynökség eredetileg olyan hordozórakétát szeretett volna, melynek teljesítménye majdnem a Saturn V kétszerese lehetett volna Apollo Nova név alatt, de vajon mitől ment össze ennyire?