A sakk legkorábbi változatát Indiában játszották, a neve ekkor chaturaṅga volt, amely szó szerint "négy hadosztályt" jelentett. Az ekkor még nyolcszor nyolcas táblán a gyalogságot, lovasságot, elefántokat és harci szekereket különböző figurák szimbolizálták, ezekből a bábukból alakult ki később a modern, ma is használt gyalog, huszár, futó és bástya. A játék a Selyemúton utazó kereskedők segítségével terjedt el kelet és nyugat felé is. A sakkozás legkorábbi írásos bizonyítéka Perzsiából származik körülbelül Kr. u. 600-ból, itt a játék már chatrang néven vált ismertté. A chatrangot a muszlim világ ezután nagyrészt shatranjnak nevezte el, a bábuk pedig nagyrészt megtartották perzsa nevüket. A spanyolok a "shatranj" kifejezést ajedreznek, a portugálok xadreznek, a görögök pedig zatrikionnak fordították, de Európa többi részén leegyszerűsítették a játék nevét, és a perzsa shāh ("király") szót használták rá, ahonnan a magyar „sakk”, az angol "check" és "chess" szavak is származnak. A "sakk-matt" kifejezés a perzsa shāh māt ("a király halott") szavak szó szerinti fordítása.

1200 körül Európában elkezdték módosítani a shatranj szabályait, ami több jelentős változtatással később gyakorlatilag a ma ismert modern sakk kialakulásában csúcsosodott ki. 1475 körül a spanyolországi Valenciában értelmiségi körökben megjelentek a modern figuramozgatási szabályok, amelyek megteremtették a ma is játszott sakk alapját. A sakk 19. századi versenysporttá alakulása a prágai születésű Wilhelm Steinitz nevéhez köthető, aki megalapozta a játék tudományos megközelítését, az állások alkotóelemekre bontásának és a lépési stratégia elkészítésének művészetét. Elméleti eredményei mellett Steinitz más fontos sikereket is elért: a vezető német mester, Johannes Zukertort felett 1886-ban aratott diadalát tekintik ugyanis az első hivatalos sakkvilágbajnokságnak.

Nem kell azonban a tengerentúlra sem mennünk, hogy világhírű sakkozókat találjunk, hazánk is több kiváló játékost adott a világnak, például az évszázad női sakkozóját is. Polgár Judit nemzetközi nagymester, az egyetlen nő, aki átlépte a 2700 Élő-pontos szupernagymesteri határt, többszörös sakkolimpikon és Sakk-Oscar-díjas, az eddigi sakktörténet legjobb női sakkozója. 15 évesen, férfi versenyeken játszva szerezte meg a nemzetközi nagymester címet, számos díj és verseny győzteseként több mint 30 év professzionális sakk után, 2014-ben jelentette be visszavonulását. Azóta Polgár Judit Sakk Alapítvány a Képességfejlesztésért nevű alapítványára, az oktatásra és a sakk népszerűsítésére összpontosít, illetve ő a 2015 óta évente megszervezett budapesti Világsakkfesztivál főszervezője is. Az idén 9. alkalommal megrendezett, kétnapos fesztivál kapcsán beszélgettünk Polgár Judittal.

Rakéta: Hogyan maradhat egy táblajáték 1500 év után is aktuális és népszerű, illetve hogyan válhatott a sakk az emberi kultúra szerves részévé az évszázadok során?

Polgár Judit: Egyrészt köszönhető ez annak is, hogy az egész játék a háború, a harcászat stratégiájának modellezése kapcsán alakult ki, ami sajnos végigkíséri a történelmünket. Illetve rendkívül gazdag a játék, a sok karakter, figura miatt nagyon komplikált is tud lenni, a sportjellege is nagyon erős, valamint a játékosok szellemi ereje is megmutatkozik benne. Vannak emberek, akik csupán társasjátékként tekintenek a sakkra, mások azonban – főként az értelmiségi rétegbe tartozók – nagyon komolyan veszik, az ő esetükben „vérre megy” a játszma, ez afféle szellemi erőkifogtatás. Az üzleti életben döntéshozó szerepet betöltő emberek is szívesen tréningezik magukat a sakk segítségével. Fontos még a sakk oktatásban betöltött szerepe is, ez az elmúlt évtizedben különösen nagy hangsúlyt kapott, és jelenleg is erősödik.

A gyerekek a sakkal ismerkedve már nagyon korán megtanulhatják a csapatmunkát, a döntéshozatalt, a felelősség jelentőségét, megtapasztalhatják az azonnali visszajelzést,

például ha hibáznak, rossz lépést választanak a játszma során. A sakkfigurákat könnyedén mesékbe, történetekbe lehet ágyazni, így már egészen kis kortól, akár óvodában el lehet kezdeni a játék bemutatását a gyerekeknek, kihangsúlyozni a sakk élettel való párhuzamait. Ezen kívül a sakk a tudomány fejlődéséhez, a mesterséges intelligencia fejlesztéséhez is nagyban hozzájárult. Tehát rengeteg területet érint ez a játék, talán ez az oka annak is, hogy ennyi ideig fennmaradt, és jelenleg is rendkívül népszerű.

R: Az idei Világsakkfesztivál legfőbb hívószava a döntéshozatal. Az mindenki számára egyértelmű, hogy egy sakkjátszma gyakorlatilag döntések sorozata. Fejlesztheti ezt a képességet az, ha valaki rendszeresen sakkozik?

PJ: A sakk remekül megmutatja azt, hogy a nagy döntéseket is több kis részre lehet bontani. Életünk során számos komoly döntést kell hoznunk, ez pedig sokak számára komoly terhet jelent. Egy sakkjátszma során egy-egy lépésünk után a játék gyorsan véget érhet, ha egy másik lépést választunk, hosszan elhúzódhat, azt mindenesetre megtanuljuk, hogy egyszerre egy lépésre vagyunk képesek, azonban ahogy haladunk előre egy játszmában, egyre inkább a kialakult helyzethez kell alkalmazkodnunk, nem tervezhetünk mindig előre.

A gondolkodásmódunk kérdése, hogy hogyan tudunk reagálni egy meglepő, váratlan helyzetre, hogy éljük meg, ha hibát követtünk el, hogyan lépjünk tovább egy adott szituációból, erre tud a sakk megtanítani.

Emellett fejleszti az önismeretünket, segít elfogadni a hibáinkat, higgadtan kezelni a problémákat, persze ez attól is függ, mennyire komolyan merülünk bele a sakkozásba.

R: Az imént az újságíró kollégákkal együtt részesei lehettünk a játszmának, amit Fogarasi Norberttel, a Morgan Stanley budapesti irodájának vezetőjével vívtatok, aki egyébként mesterjelölt sakkozó. Egy lépés közben említetted, hogy nagyon érezhető, hogy milyen az ellenfél személyisége, attitűdje a játékán keresztül. Mi a helyzet a „mesterséges személyekkel”? A generatív MI-rendszerek már képesek az önálló zeneszerzésre, képalkotásra, regényírásra. Mit gondolsz, a mesterséges intelligencia (MI) megjelenése mennyire változtatja meg a sakk világát?

PJ: A sportágat egyértelműen megváltoztatta, de a játékot nem. Egy amatőr játékost nem is érint ez, hiszen egy hobbiteniszező sem nézi azt, hogy egy adogatógép mennyire dolgoztatja meg egy profi sportoló mozgását, hogy építi be azt az edzéstervébe. Az MI a sakkot, mint versenysportot jelentősen megváltoztatta. A hivatásos sakkozók teljesen másképp elemeznek bizonyos helyzeteket, feladatokat, olykor komoly kihívás megérteni, miért választ egy bizonyos lépést a gép, rákényszeríti a játékost, hogy nyitott legyen olyan megoldásokra is, amit magától nem lépne meg.

R: Az olyan nagy nyelvi modelleket, mint például a ChatGPT, óriási mennyiségű szöveggel, például regényekkel, tudományos munkákkal, magazinok cikkeivel tanítják. A sakkozó MI-rendszerek a nagymesterek lépéseiből, játszmáiból tanulnak?

PJ: Nem, az AlphaZero nevű rendszernek már például csak a sakk szabályait tanították meg, ezután pedig önfejlesztő módon ért el egy rendkívül magas szintet, játékerőt. Régebbi sakkgépek – mint például a Kaszparovot is megverő Deep Blue - esetén rengeteg játszma volt betáplálva, illetve meg voltak adva az értékelési paraméterek, ez alapján döntötte el a gép, milyen lépést válasszon. Manapság ha egy játékos előáll egy furcsa ötlettel, vagy stratégiával, azt a szakma már nem intézheti el annyival, hogy „ez márpedig nem működik.” Régebben ez előfordult, jelenleg azonban az elméletet könnyedén leellenőrzi az MI, és képes megmondani, mennyire életképes az adott lépés.

Gyakran előfordul, hogy olyan meglepő lépéssel áll elő a mesterséges intelligencia, amitől tátva marad az ember szája,

legutóbb nekem épp tegnap volt egy ilyen eset. Ezért aztán megtanultuk, hogy nem szabad egyből lehurrogni ezeket a megdöbbentő, számunkra szokatlan stratégiákat, hanem megpróbáljuk megérteni, miért választja az adott lépést a gép, miért azt tartja a legjobbnak.

R: Jövő héten rendezitek meg kilencedik alkalommal a Világsakkfesztivál nevű rendezvényt, amit 2015-ben te alapítottál. Miért érzed ennyire a te ügyednek, célodnak a sakk népszerűsítését?

PJ: A jó dolgokat nem lehet eleget népszerűsíteni. A sakk az én életemben három évtizede jelen van, és nagyon sokat adott, ezen a játékon keresztül ismertem meg a világot, és emiatt lettem az, aki. Ez nem csupán egy sport, jelen van a kultúrában, az oktatásban, különböző közösségekben. Ezért azt a kreativitást, amit a versenyzői pályafutásom alatt a sakktáblán élhettem ki, most a fesztivál szervezésébe fektetem, így szeretném még több embernek megmutatni a sakkban rejlő rengeteg pozitív lehetőséget. A gyerekeim megszületése után a sakk oktatásban, képességfejlesztésben való szerepére is jobban ráláttam, Magyarországon például 2013 óta választható tantárgy, Spanyolország, illetve Argentína legtöbb régiójában is a közoktatás része, tavaly pedig Grúziában tették kötelezővé a sakk tanulását általános iskola első osztályától. Sok helyen már óvodában elkezdik megismertetni a gyerekekkel a tábla és a sakkfigurák formáját, színét, iskolában pedig a pedagógusok használják többek között a diákok együttműködési képességeinek, memóriájának fejlesztésére, vagy integrálva különböző tantárgyakba motivációs eszközként.

Polgár Judit 9. Világsakkfesztiválja október 14-én a Magyar Nemzeti Galériában és október 15-én online kerül megrendezésre. A rendhagyó sakkmérkőzések és közösségi játszmák mellett idén is nagy hangsúlyt kap a sakk oktatásban betöltött szerepe, külön kiemelve a mesterséges intelligenciát, mint fejlesztő eszközt. A fesztiválon neves hazai és nemzetközi szakemberek osztják meg tapasztalataikat és felfedezéseiket a nagyközönséggel. A 2023-as Világsakkfesztivál részletes programterve IDE kattintva érhető el.

A borítóképen Polgár Judit látható. (Fotó: Stiller Ákos)