Az univerzumban számtalan apró "csillagszellemváros" található: olyan galaxisok, amelyekben a csillagkeletkezés korán befejeződött, így a csillagászok már csak ősrégi csillagokat találnak bennük. Ennek oka, hogy a kis méretű törpegalaxisok nem rendelkeztek elegendő gravitációs erővel ahhoz, hogy megtartsák a csillagok készítéséhez nélkülözhetetlen gázokat, és elvesztették ezt a kulcsfontosságú anyagot a közelükben lévő, náluk jóval nagyobb formációk (például nagyobb galaxisok) hatása miatt. Mivel ezeket a halovány galaxisokat általában a Tejútrendszer szomszédságában fedezik fel a kutatók - a távoli képviselőiket nehéz detektálni kevés fényük miatt -, ezért különleges eseménynek számít, mikor a Tejútrendszertől vagy más nagyobb formációktól távolabb eső ultra-halovány törpegalaxisokat fedeznek fel.

Egyike az ebbe a speciális kategóriába eső galaxisoknak a Leo P elnevezésű objektum, ami igaz, hogy a Földtől nem annyira távol, 5,3 millió fényévnyire helyezkedik el, de mégis csak egészen messzi szomszédnak számít, és többé-kevésbé független a Tejútrendszer gázokat elszipkázó hatásától. Erre utal legalábbis egy, a James Webb Űrteleszkóppal végzett megfigyelés, aminek során a 2013-ban felfedezett Leo P-t elemezték. A csillagászok újabb bizonyítékot szereztek rá, hogy a galaxis a korai csillagképzési időszak után sokáig, több milliárd évig szünetet tartott, ami alatt nem alakultak ki benne újabb égitestek. A szünet oka ebben az esetben nem a nagyobb galaktikus struktúrák közelsége volt, hanem az úgynevezett Reionizációs Kor beköszönte, amikor az univerzumot elárasztó nagy energiájú ultraibolya fotonok a kisebb galaxisok gázait lényegében felforralták és megsemmisítették. A Leo P azonban úgy tűnik, hogy különös módon nem vesztette el az összes gázt, mivel évmilliárdos tetszhalott állapot után újra akcióba lendült, és elkezdte termelni a csillagokat.

A Leo P esete azért is egyedi, mert a megfigyelések szerint a Tejútrendszer közelében lévő, hozzá hasonló szellemgalaxisok nem gyúltak újra életre, feltehetően a nagyobb galaxis hatása miatt.

“Összesen csak három másik galaxisban tudtunk hasonló méréseket végezni - mindegyik távol esik a Tejútrendszertől - és mind azonos mintázatot mutattak.”

- mondta el Kristen McQuinn, a kutatás vezetője.

A Leo P egyedülálló lehetőséget jelent a galaxisok evolúciójának megismerésére, és az alacsony tömegű galaxisok működésének tanulmányozására, de még sok kérdés vár megválaszolásra a jelenséggel kapcsolatban, így a kutatók továbbra is keresik a halovány törpegalaxisok újabb képviselőit a további vizsgálatok céljából. Hogy mi is indítja be végül a csillagkeletkezést a galaxisokban, az nem egyértelmű ugyan, de egy 2020-as tanulmányban felállítottak egy ezzel kapcsolatos elméletet a kutatók: eszerint a csillagképződés a reionizáció után már korábban is újra indulhatna az elegendő anyagot magukhoz vonzó rendszerekben, de a régebbi csillagok hatása, például a fehér törpék vagy vörös óriások tevékenysége újra felforrósíthatja a galaxisban a gázokat, késleltetve az új csillagok megjelenését.

(Fotó: Kristen McQuinn/NASA’s James Webb Space Telescope, Hubble Space Telescope/NASA, ESA; K. McQuinn/Rutgers University)