A szildenafilt a Pfizer eredetileg a magas vérnyomás, valamint az angina pectoris kezelésére fejlesztette ki, de a klinikai tesztek során kiderült, hogy ez utóbbi esetén kevésbé hatásos, mint az erekció előidézésében. A némileg meglepő eredményt követően a vállalat átkalibrálta a célokat a gyógyszerrel kapcsolatban, és bumm, megvalósult az a kék pirula, amelyet Viagra néven ismert meg a világ, és amelyet az USA-ban 1998-ban hivatalosan is engedélyeztek – a többi történelem, a Pfizernek pedig óriási bevétel. A szildenafil egyébként nem csak a Viagrában fordul elő, hanem a Revatio gyógyszerben a tüdő ereiben kialakuló magas vérnyomás kezelésére is használják.

A gyógyszerfejlesztés költséges folyamat, épp ezért sokszor már meglévő gyógyszereket próbálnak felhasználni egyéb betegségek kezelésére – mint történt az például a Covid esetén is. Ám tehát erre példa a szildenafil eddigi története is: az eredetileg magas vérnyomásra fejlesztett tabletta erekciós zavarok kezelésére vált be igazán, de bizonyos, a tüdő keringését érintő betegségek terápiájában is alkalmazható. Illetve – mint most kiderült – rendkívül hatékony lehet az Alzheimer megelőzésében. A mostani kutatás másik eredménye, hogy bizonyítja a gyógyászatban a big data egyre komolyabb szerepét, mivel úgy sikerült a szildenafil ilyen célú hatékonyságát megállapítani, hogy több szóba jöhető gyógyszerrel kapcsolatban hétmillió páciens adatát elemezte ki a számítógép.

A kutatók kiindulási alapja az volt, hogy a neurodegeneratív betegségek (például tehát az Alzheimer-kór) altípusainak megértése segíthet feltárni a mögöttes közös mechanizmusokat, ami a már meglévő gyógyszerek újrahasznosításához vezethet. Ilyen közös mechanizmus az agyban a béta-amiloid és tau fehérjék felhalmozódása – az ebből fakadó szövődmények például az Alzheimer-kórral kapcsolatos agyi változások fontos ismertetőjelei. Jelenleg viszont nem létezik amiloidellenes vagy anti-tau kis molekulájú Alzheimer-kezelés, és az elmúlt évtizedben számos ilyen irányú fejlesztés torkollt zsákutcába. A mostani vizsgálatot végző csapat pedig a legújabb tanulmányok alapján úgy gondolta, hogy olyan gyógyszer lehet igazán hatásos, amely ezen fehérjék (valamint az általuk kiváltott kölcsönhatás) mindegyikét célozzák, és nem csak egyiket vagy a másikat.

Ezt követően egy nagy géntérképezési hálózat segítségével a kutatók genetikai és egyéb biológiai adatokat integráltak annak meghatározására, hogy az FDA (amerikai gyógyszerügynökség) által jóváhagyott több mint 1600 gyógyszer közül melyik lehet hatékony az Alzheimer-kór kezelésére. A várakozásoknak megfelelően megállapították, hogy az amiloidot és a tau-t egyaránt megcélzó gyógyszerek magasabb pontszámot értek el, mint azok, amelyek csak az egyiket vagy a másikat célozzák. A legmagasabb pontszámot pedig a szildenafil érte el – az eredmények szerint azok körében, akik ezt az anyagot használták, a hatéves utánkövetés alatt 69 százalékkal kisebb eséllyel alakult ki az Alzheimer-kór, mint akik nem szedtek ilyen készítményt.

A szildenafil Alzheimer-kórra gyakorolt hatásának további feltárása érdekében a kutatók őssejtek felhasználásával Alzheimer-kórban szenvedő betegekből származó agysejtmodellt fejlesztettek ki. A modellben azt találták, hogy a szildenafil fokozta az agysejtek növekedését és csökkentette a tau-fehérjék hiperfoszforilációját (ez a szövődmény az Alzheimer egyik ismertetőjele) – így biológiai válasz is született arra, hogy a szildenafil miként befolyásolhatja a betegséggel összefüggő agyi változásokat.

A következő lépés többek között egy randomizált, klinikai vizsgálat a szildenafil ilyetén hatásának a megállapítására. A kutatók szerint a gyógyszer ráadásul olyan egyéb neurodegeneratív betegségek esetén is beválhat, mint amilyen a Parkinson-kór.

(Fotó: Flickr/Tim Reckmann)