A Pentagon bemutatta legújabb stratégiáját Kína gyors katonai fejlődésének ellensúlyozására – ez a Replikátor (Replicator) nevű program, amely több ezer autonóm platform felállítására kíván összpontosítani, amelyek kicsik, olcsók, de intelligensek és sok akad belőlük. A kezdeményezés célja, hogy az Egyesült Államok az innováció erejét használja ki a kínai fegyveres erők tömege elleni küzdelemben, ahol a munka oroszlánrészét személyzet nélküli rendszerek végzik a mesterséges intelligencia segítségével.

A Replikátor programot Kathleen Hicks, az Egyesült Államok védelmi miniszter-helyettese jelentette be a National Defense Industrial Association Emerging Technologies konferencián Washingtonban – számol be róla a The War Zone.

Hicks elmondta, hogy a Kínai Népköztársaság fölénye, hogy mindenből többel rendelkezik, mint az Egyesült Államok: több hajó, több lőszer, több katona. Hicks szerint egyre komolyabb kihívást jelent Kína egyre diverzifikáltabb területvédelmi képessége is. A védelmi miniszter-helyettes szerint azonban a Replikátor programnak akad történelmi előzménye, mint elmondta:

“Még akkor is, ha mozgósítjuk gazdaságunkat és gyártási bázisunkat, Amerika győztes stratégiái ritkán alapultak pusztán az ellenfél, a hajó hajóért vagy a lövés a lövés megfeleltetésén.”

Magyarán a létszámfölény önmagában nem jelent vereséget Hicks szerint, és azt is hangsúlyozta, hogy egyes versengő nagyhatalmakkal szemben az USA sosem használta ágyúgolyó tölteléknek a saját katonáit – amivel a The War Zone cikke szerint jó eséllyel az Ukrajnában is alkalmazott orosz stratégiára utalhatott.

A program célja Kína tömeges katonai képességeinek ellensúlyozása azáltal, hogy a "kicsinek, intelligensnek, olcsónak és rengetegnek" jellemezett, önálló autonóm platformok fejlesztésére és telepítésére összpontosít. A Replikátor kezdeményezés célja, hogy kihasználja az Egyesült Államok innovációját és technológiai képességeit, hogy stratégiai gondolkodással és manőverezéssel felülmúlja az ellenfeleket, nem pedig a puszta számokra, tehát a mennyiségi megfeltetésre koncentrál.

A program a mesterséges intelligencia-algoritmusokat használó autonóm rendszerekre összpontosít, amelyek az etikai megfontolások sérelme nélkül erősítik az Egyesült Államok harci képességeit. A kulcskifejezés a „kiváltható” -- ami olyan platformokra utal, amelyek elég megfizethetőek ahhoz, hogy elfogadják a potenciális elvesztésüket a magas kockázatú küldetések során, miközben azért csapásképesek és katonai szempontból relevánsak is.

A program célja tehát, hogy a következő 18-24 hónapon belül több ezer autonóm rendszert állítson hadrendbe különböző területeken: a levegőben, a tengeren és a szárazföldön. A Replikátornak így több célja is akad: költségcsökkentés, felgyorsult fejlesztési ciklusok, és hogy lehetővé tegye a rendszerek gyártását a frontvonalhoz közelebb. Ezeknek az eszközöknek emellett korlátozott vagy megszakadt kommunikáció esetén is működniük kell.

Míg a Replikátor program alá tartozó konkrét rendszerekről nem szól túl konkrétan a fáma, a program jelentős eltérést jelent az eddigi hagyományos védelmi stratégiáktól, amelyek nagy, drága és korlátozott platformokra támaszkodnak, sőt lényegében ennek az ellentétét jelenti: hiszen kicsi, alkalmazkodóképes és együttműködésre képes rendszerekben jelöli ki a jövőt. A személyzet nélküli rendszerek bevetése pedig forradalmasíthatja a hadviselést azáltal, hogy hálózatba kapcsolt drónrajokat vetne be, lehetővé téve a gyorsabb döntéshozatalt és az ellenfelek “legyőzését” a katonai fellépés mennyisége és gyorsasága révén.

A Replikátor így az USA reményei szerint potenciális elrettentő erővel bír Kína katonai terjeszkedésével szemben, különösen, mivel összhangban van a kínai lehetséges lépésekkel Tajvan ellen a következő néhány évben. A Replikátor másik jelentősége, hogy az USA katonai szempontból tehát inkább az alkalmazkodóképességre és innovációra fogad, nem pedig a puszta mennyiségre.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/LeeRosario)