Leslie C. Peltier amatőr csillagász egyik legfontosabb küldetése a karrierje során az volt, hogy a T Coronae Borealis nevű csillagot, pontosabban csillagrendszert figyelje az égen, hogy rajtakapja ébredésekor - akkor, mikor az egyébként halvány égi jelenség az Északi Korona (Coronae Borealis) csillagkép legfényesebb tagját, az Alpheccát is túlragyogja egy rövid időre.

Ez az esemény korábbi megfigyelések szerint csak nyolcvan évente egyszer következik be

és vannak bizonyos jól meghatározható előjelei, például egy hirtelen erős visszaesés a csillag fényében. Peltier 1920-tól kezdve vizsgálta a T Coronae Borealist minden adandó alkalommal és 1946. februárjában már tudta, hogy közel a várva várt kitörés. Február 9-én beállította az ébresztőt hajnali 2 óra 30 percre, hogy ellenőrizze a történéseket, de végül egy kezdődő megfázás miatt úgy döntött, hogy az ágyban marad és másnapra halasztja a megfigyelést. Mint kiderült, a T Coronae Borealis éppen azon az éjszakán fénylett fel és a csillagász lemaradt az egy emberöltő során csak egyszer bekövetkező eseményről, legalábbis a kezdetéről (a történeteket az 1965-ben publikált Starlight Nights című könyvében írta meg).

Ha valaki kíváncsi a különleges nóva megjelenésére és nem akar úgy járni, mint Peltier, akkor az elkövetkező hónapokban érdemes lesz rendszeresen ellenőriznie a csillagrendszert, a T Coronae Borealis ugyanis a mostantól körülbelül szeptemberig tartó időszakban fog újra kitörni. Ekkor a rendszer egy rövid időre szabad szemmel is látható lesz az égen, majd néhány nap után még egy hétig távcsővel is lehet majd detektálni. A csillagrendszer fénye ekkor a szokásos 10 magnitúdóról 2 magnitúdóra emelkedik, majd az esemény után visszahalványodik és hozzávetőleg újabb nyolcvan évig megbújik az Északi Korona sokkal ragyogó tagjai között.

A T Coronae Borealis egy két csillagból álló rendszer, aminek belső csillaga egy vörös óriás, aminek akkréciós korongjában egy fehér törpe található és ez utóbbi égitest veszi fel a vörös óriás által kibocsátott anyagot. A vörös óriás, a NASA a leírása szerint fokozatosan instabillá válik az emelkedő hőmérséklete miatt és kilöki külső rétegeit, amelyeket a fehér törpe elnyel. Az interakció következtében a fehér törpe külsején a nyomás és a hőmérséklet fokozatosan emelkedik, egészen addig, amíg beindul a termonukleáris reakció és ez robbanáshoz vezet. A kialakuló nóvát láthatjuk egy új csillagként az égen, de az események során a fehér törpe nem semmisül meg, csak a külső részét veszíti el, majd a folyamat kezdődik elölről.

A T Coronae Borealist az Északi Korona csillagképben találhatjuk meg a Hercules és az Ökörhajcsár csillagkép között. Amikor a T Coronae Borealis eléri legnagyobb fényességét, a látványa vetekszik a Sarkcsillaggal, illetve az Alpheccával is. Azt, hogy pontosan mikor kezd jóval erősebben ragyogni az égen, egyelőre nem lehet tudni.

(Fotó: NASA Goddard Space Flight Center)