Az Ukrajnának küldött amerikai fegyvertámogatás talán legemblematikusabb eszköze a Javelin tankelhárító-rendszer – ami valóban fontos fegyver az előrenyomuló, tankokra és egyéb páncélos járművekre építő oroszokkal szemben. Mint egy ukrán tiszt elmondta:
„Amint az oroszok be akarnak venni egy falut vagy egy várost, ez az első számú fegyver, amivel meg lehet őket állítani.”
A Javelin tehát kétségtelenül hasznos rendszer, azonban akadnak kritikus hangok az USA-ban, akik a szükséges technikai háttértámogatás hiányát kérik számon a jelenlegi kormányzaton – mindennek egyik aspektusáról, a virtuális valóságra épülő kiképzőszoftvernek a hiányáról korábban mi is írtunk:
A The Washington Post most viszont egy olyan amerikai veterán tiszttel készített interjúra hivatkozott a cikkében, aki önkéntesként segít az ukrán katonáknak elsajátítani ennek az egyébként relatíve bonyolult rendszernek a használatát. A kibontakozó kép pedig valóban lesújtó: az ukránok a töredékét sem kapják meg annak a Javelinek mellé járó kiképzésnek és háttértámogatásnak, ami az amerikai katonák számára természetes. Mindezt úgy, hogy bár rengeteg ilyen eszköz érkezett az országba, ezek elfecsérlését az ukránok nem engedhetik meg maguknak.
A beszámolók szerint akadt olyan eset, hogy egy kontrollerből kellett alkatrészeket kiszerelni, hogy működésre bírják az eszközt. Más esetben az eszköz működött ugyan, de a Google Translate-tel fordított használati útmutató hibás fogalmazása miatt azt működésképtelennek gondolták. Mindennek oka, hogy a Javelin bonyolultabb a szokásos vállról indítható eszközöknél – a működéséhez külön akkumulátorokra és argon hűtőfolyadékra van például szükség, és nem mellesleg 258 oldalas használati útmutató jár mellé. Ami viszont feltűnően hiányzik az Ukrajnába küldött Javelinek mellől, az az a kártya, amelyen az ingyenesen hívható technikai segélyvonal száma szerepel. Mark Hayward, a fentebb említett tiszt több ládát is kinyitott, de egyikben sem találta a kártyát, amelyen a szám szokott szerepelni. Holott ezt a számot az amerikai katonák megkapják, hogy ha maguk nem tudják elhárítani a hibát, legyen kihez fordulniuk – úgy tűnik azonban, hogy ez a szolgáltatás Ukrajnára már nem terjed ki.
Egyébként a segélyhívó számát a WP megszerezte, és ez a Javelint gyártó Lockheed Martin Orlandói központjához volt köthető. Amikor viszont az egyik újságíró felhívta ezt a számot, a Lockheed sajtóosztályára irányították őt át, és a vállalat szóvivője azt nem árulta el, hogy a szóban forgó call centert ki üzemelteti, és minden további kérdéssel az újságírót a Pentagonba irányította. A Védelmi Minisztérium válaszaiból azonban nem derült ki az Ukrajnának a fegyver mellé nyújtott technológiai és logisztikai támogatás mértéke, ahogy az sem, hogy a szóban forgó számokat tartalmazó kártyákat szándékosan távolították-e el a fegyverek mellől.
Az biztos viszont, hogy a fentebb említett hiányosságok kihatnak a kiképzésre is – az ukrán katonák rövidített képzésen sajátíthatják el a Javelinek használatát, ami általában kevesebb mint két napot jelent szemben az amerikai hadseregben szokásos 80 órás kurzussal. Mindezt pedig még az akkumulátorok hiánya is tetézi – a Javelinek akksija egy feltöltéssel négy órát működik, ezért az ukránok ezeket elzárva tartják, hogy készen álljanak, ha be kell őket vetni. A kiképzéshez épp ezért mindenféle rögtönzött megoldást, például motorbicikli akkumulátort használnak. Mindez azért gond, mert a normális kiképzés a kulcs ahhoz, hogy ezeket az eszközöket üzembiztosan működtethessék, és lecsökkentsék a nem megfelelő használatból adódó pazarlását ennek az oly fontos eszköznek a háborúban.
Az Ukrán Védelmi Minisztérium egyébként nem kommentálta a dolgot, és több ukrán egység is úgy nyilatkozott, hogy amire szükségük van, azt megkapják. Azt elismerték ugyan, hogy nincs közvetlen elérhetőségük a gyártóhoz, de elmondásuk alapján erre nincs is szükségük.
(Kép: Várpalota mellett tartott hadgyakorlaton egy amerikai katona használ egy Javelint 2019-ben, forrás: Flickr/The U.S. Army)