A mostanra “nyugalmazott” InSight leszállóegység adatai szerint a Mars forgása évente körülbelül 4 milliívszekundummal gyorsul. Ez borzasztóan kicsi szám, és azt jelenti, hogy minden marsi évben egy ezredmásodperc töredékével rövidül le a Mars-nap hossza. A gyorsulás oka azonban rejtély maradt.

A felfedezés azonban elvezethet bennünket a Mars történetének, valamint a múltbeli evolúciójának a jobb megértéséhez. A gyorsulást magyarázó jelenlegi hipotézisek szerint egyébként hosszabb távon fennálló folyamatok okozhatják ezt a jelenséget, például a sarki jégsapkáknál az anyagfelhalmozódás, valamint a Mars belsejében zajló folyamatok.

Mint arról a Science Alert beszámol, a NASA InSight küldetése, amelyet Bruce Banerdt bolygógeofizikus vezet, úttörő betekintést engedett a Mars belsejébe annak ellenére, hogy a misszió 2022 decemberében lényegében lezárult. A NASA 2022 májusában állapította meg, hogy túl sok por gyűlt össze a lander napenergiáját biztosító panelein – az InSight ekkor mindössze egytizedét termelte annak az energiának, amit érkezéskor sikerült előállítania. 2022 júliusában aztán alacsony fogyasztású üzemmódba kapcsolták, hogy továbbra is figyelni tudja a szeizmikus eseményeket.

Ám működésének mindössze négy éve alatt az InSight megváltoztatta a Vörös Bolygóról alkotott addigi elképzeléseinket. Szeizmikus mérései nemcsak a Mars folyékony magjának a belső szerkezetét, de az összetételét, sőt a folyamatban lévő geodinamikai tevékenységeket is feltárták.

A nemrégiben közzétett tanulmány a Rotation and Interior Structure Experiment (RISE) műszerek adataira épül – ezek a műszerek kommunikáltak a NASA Földi Mélyűr Hálózatával, lehetővé téve a tudósok számára, hogy elemezzék a Föld és a Mars között ugráló rádiójeleket, miközben mindkét égitest kering és forog. Mindez a Mars forgásának pontos mérését tette lehetővé.

Az InSight-tal folytatott 900 marsi napos kommunikáció alapján a kutatók kis gyorsulást észleltek a Mars forgásában. Ez a jelenség a bolygó tömegének az újraeloszlásával függhet össze. A Földön egyébként épp a Marson tapasztalt jelenség ellentéte tapasztalható, tehát a bolygónk forgása lassul, ám az e mögötti mechanizmust értjük: a Hold gravitációs erői lassítják bolygónk forgását az óceánok árapálya miatt. Mivel azonban a Marson nincsenek óceánok, így a válasz megtalálásához további vizsgálatokra van szükség.

A RISE-adatok a Mars magjával kapcsolatos méréseket is finomították: a korábbi szeizmikus adatok szerint a mag sugara 1780 és 1830 kilométer közötti, a magsűrűség pedig 6,2-6,3 gramm/köbcentiméter. A RISE adatai megerősítették ezeket a becsléseket, a mag sugarát 1835 kilométerre, a magsűrűséget pedig 5,9-6,3 gramm/köbcentiméterre teszik immár. A magon belüli sűrűségváltozások azonban további vizsgálatokat igényelnek.

Sebastien Le Maistre csillagász történelminek nevezete a RISE vizsgálatát, mint fogalmazott:

“Sok időt és energiát fordítottunk a kísérlet előkészítésére és a felfedezésekre. Ennek ellenére útközben még mindig meglepődtünk – és még nincs vége, hiszen a RISE még sok mindent el fog árulni a Marsról.”

Magyarán a válasz a rejtélyre, hogy miért gyorsul a Mars forgása, remélhetőleg ott rejlik az immár nyugvó InSight műszerével mért adatok tengerében.

(Kép: Pixabay/GooKingSword)