A Voyager 1 és Voyager 2 a két, eddig legmesszebbre jutott űreszköz a világon, amelyek jó néhány éve már a csillagközi térben távolodnak a Földtől. A közel fél évszázada utazó szondák energiatartalékai azonban fogytán vannak és ez minden egyes probléma kezelését egyre nehezebbé teszi.

A Voyager 1-et legutóbb idén tavasszal javították meg 24 milliárd kilométeres távolságból, miután egy számítógépes memória hibája miatt egy ideig értelmezhetetlen adatokat küldött az űreszköz a földi irányítóközpontnak. A problémát sikerült kezelni és a tudományos munkák is újraindulhattak a megfelelő parancsok elküldése után, azonban nem telt sok időbe, mire máris a következő akadállyal szembesültek a NASA mérnökei. Ezúttal a szonda hajtóművei okozták a gondot, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak a Voyager 1 antennáinak irányban tartásában, hogy azok mindig a Föld felé fordulhassanak és a szonda tudjon kommunikálni az irányítóközponttal.

A hajtóművek üzemanyagcsövei az évek során lassan eltömődnek a melléktermékként keletkező szilícium-dioxid felgyülemlése miatt,

ez pedig azt eredményezi, hogy a hajtómű nem tudja a kellő hatékonysággal kivitelezni a feladatát.

Ha az antennák nem állnak precízen irányba, a kommunikáció is veszélybe kerülhet, ezért a problémára minél előbb megoldást kellett találni. A helyzet nehézsége abban rejlett, hogy a Voyagernek ugyan több hajtóműve is rendelkezésre áll a különféle feladatok elvégezésére, például a pályakorrekciós műveletek kivitelezésére, azonban az elmúlt több évtized alatt lényegében minden hajtóműkészlet elkezdett károsodni és erejük gyengülni az eltömődések következtében. A NASA már két alkalommal váltott új hajtóművekre, mikor problémát észleltek az éppen használatban lévő eszközökkel kapcsolatban, így ezúttal nem maradt más választásuk, mint visszatérni egy olyan hajtóműkészlet alkalmazására, amelyet 2018-ban már túl gyengének ítéltek a használathoz. Noha ezek a berendezések nincsenek tökéletes állapotban, még mindig nagyobb eséllyel lehet őket megfelelő működésre bírni, mint a frissen eltömődött eszközöket.

Az űrügynökség leírása szerint az elmúlt években üzemben lévő hajtóművek üzemanyagcsöveinek nyílása eredetileg 0,25 mm volt, de ma már csak 0,035 mm.

Az egyik hajtóműkészletről való átállás a másikra évről évre egyre bonyolultabbá válik az energiaforrás fogyatkozása miatt: a szonda még használatban lévő tudományos műszereinek és a hőellátást biztosító berendezéseknek a fenntartása felemészti a rendelkezésre álló energiát és a NASA szeretné minél tovább működtetni a műszereket, ezért takarékoskodniuk kell a tartalékokkal, de egyúttal nem akartak kompromisszumot kötni sem és megkockáztatni a lekapcsolását valamely tudományos eszköznek a hajtómű felmelegítése idejére.

"Az ügy tanulmányozása során kizárták a lehetőségét annak, hogy az egyik, még mindig működő tudományos eszközt korlátozott időre leállítsák,

mivel esély van arra, hogy utána nem lép újra működésbe" - magyarázta a NASA.

Márpedig a melegítés szükséges ahhoz, hogy régóta használaton kívüli, hideg hajtóműveket biztonságosan be lehessen üzemelni. Az űrügynökség ezért átmenetileg a Voyager fő melegítőrendszerét kapcsolta le a művelet alatt és a megoldás a tervek szerint alakult: sikerült átváltani a 2018-ban leállított hajtóműkészletre és a Voyager antennái ismét optimális irányba álltak. A Voyager 1 így egyelőre megmenekült egy újabb, a munkája folytatását akadályozó problémától, de ahogy ez az eset is mutatta, az akadálytalan üzemelést egyre nehezebb fenntartani. A radioizotópos termoelektromos generátorokkal (RTG) felszerelt Voyagerek az energiát, illetve elektromosságot nem a műholdak esetében megszokott módon, napelemekből/napfényből szerzik, hanem radioaktív izotópok bomláshőjéből.

A Voyagerek mindegyike három-három generátorral van felszerelve, amelyek plutónium-238-at használnak üzemanyagként. Ez évről évre kevesebb energiát biztosít, ezért a NASA-nak döntést kell hoznia arról, elsőként a Voyager 2, majd hamarosan a Voyager 1 esetében is, hogy mely tudományos műszereket állítsa le. A folyamat elkerülhetetlen, de lassú lesz: a berendezéseket egyenként fogják kikapcsolni, így a szondák adatgyűjtése és közvetítése csökkenő kapacitással még évekig folytatódhat.

(Fotó: NASA/JPL-Caltech)