A Nature-ben november 15-én megjelent tanulmányban a Cornell kutatói példátlan csillagászati jelenséget mutatnak be, amely egy távoli csillag robbanásszerű pusztulása után következett be – áll a sajtóközleményben. A kutatócsoport egy aktív holt csillagot azonosított a több hónapon keresztül megfigyelt ismétlődő energiakitörések valószínű forrásaként – ilyen jelenséget pedig a csillagászok korábban nem figyeltek meg. Ezek a fényes, átmeneti villanások, amelyek némelyike csak percekig tartott, de megegyeztek az eredeti, a csillag életciklusa végén bekövetkező robbanás intenzitásával, egy ritka típusú csillagkataklizmát követtek, amely LFBOT (luminous fast blue optical transient) eseményként ismert. Mint azt Anna Y. Q. Ho, a kutatás vezető szerzője és a Cornell Egyetem csillagászati adjunktusa elmondta:

„Senki sem tudta igazán, mit mondjon. Még soha nem láttunk ehhez hasonlót – valami ilyen gyorsat, és olyan erős fényerőt, mint az eredeti robbanás hónapokkal korábban – egyetlen szupernóva vagy FBOT esetén sem volt ilyenre példa. Soha nem láttunk ilyet a csillagászatban.”

Az LFBOT-ok 2018-as felfedezése óta a tudósok próbálják kitalálni, hogy mi lehet a mozgatórugója ezeknek az extrém robbanásoknak, amelyek meghaladják ugyan a nagyméretű csillagok tipikus fényerejét, de napokon belül elhalványulnak. Ez a szóban forgó LFBOT körülbelül egymilliárd fényévnyire helyezkedik el a Földtől, és hivatalosan AT2022tsd-nek nevezik, felfedezői pedig “Tasmán ördögnek” becézik. A világszerte 15 teleszkóp közreműködésével végzett kutatás alapján feltételezhető, hogy a “Tasmán ördög” titokzatos felvillanásainak a tényleges forrása tehát egy halott csillag: egy fekete lyuk vagy egy neutroncsillag.

Mint azt Anna Y. Q. Ho kifejtette:

“Szerintünk semmi más nem tud ilyen típusú kitörést létrehozni. Ez lezárja az évek óta tartó vitákat arról, hogy milyen erejű ez a típusú robbanás, és szokatlanul közvetlen módszer a halott csillagok tevékenységének tanulmányozására.”

Ho 2022 szeptemberében fejlesztette ki az eseményt észlelő szoftvert, és a teleszkópokból származó megfigyelések legalább 14 szabálytalan fényimpulzust igazoltak 120 nap leforgása alatt. Ezeknek az LFBOT eseményeknek hála, mint azt Ho is kifejtette tehát, egyedülálló módon tanulmányozhattuk, hogy mégis mi történhet egy csillaggal, miután elpusztul.

A kutatók szerint pedig ezen energiakitörések hátterében a csillag gyors forgása vagy egy erős mágneses tér állhat, ami egyébként annak a lehetőségét is felveti, hogy ezen események forrásai esetleg nem hagyományos szupernóvák, hanem a tényleges forrás az lehet, hogy egy csillag összeolvadt egy fekete lyukkal. És hogy mi történhet, ha egy csillag egy fehér lyukkal olvad össze? Arról lentebb írtunk:

Ez történhet, ha egy fekete lyuk és egy fehér lyuk összeütközik A fekete lyuk és az elméleti fehér lyuk épp egymás ellentétei: a fekete lyuk ellenállhatatlanul vonzza, míg a fehér ellenállhatatlanul taszítja az anyagot – na de mi történhet, ha ez a kettő találkozik?

(Kép: NASA/JPL-Caltech)