A megfigyeléseket 2025. augusztus 6-án végezték a teleszkóp közeli infravörös spektrográfjával (NIRSpec). A mostani vizsgálat főként az üstökös összetételére és a gázkibocsátási folyamatokra összpontosított.

A 3I/ATLAS-t 2025. július 1-jén fedezte fel az ATLAS égboltfelmérő program, és ez mindössze a harmadik ismert csillagközi objektum, amely áthalad a Naprendszeren – az 1I/‘Oumuamua (2017) és a 2I/Borisov (2019) után. A kutatók úgy vélik, hogy az üstökös nem pusztán a csillagközi térből érkezett, hanem egyenesen egy másik csillagrendszerből származik. Ez ritka lehetőséget kínál arra, hogy jobban megértsük a távoli bolygórendszerek kialakulását és működését.

Ahhoz, hogy megértsük, miről is szól a kutatás, nem árt, ha kicsit képbe kerülünk az üstökösök és a Nap kölcsönhatásával. Amikor egy üstökös közeledik a Naphoz, a napsugárzás felmelegíti a felszínén lévő jeget és fagyott anyagokat, amelyek közvetlenül gázokká alakulnak – ezt a folyamatot gázkibocsátásnak (outgassing) nevezik. Ennek eredményeként alakul ki az üstököst körülvevő gáz- és porburok, az úgynevezett kóma, valamint a napszél által hátrafelé fújt csóva.

A James Webb-űrtávcső segítségével a kutatók a 3I/ATLAS kómájában szén-dioxidot (CO₂), vizet, vízjeget, szén-monoxidot (CO) és karbonil-szulfidot azonosítottak.

A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy minden korábbinál magasabb CO₂–víz arányt mértek az üstökösben. A tudósok szerint ez arra utalhat, hogy a 3I/ATLAS olyan környezetben alakult ki, ahol szén-dioxidban gazdag jég volt jelen. Az egyik elképzelés szerint az üstökös jeges anyagai jóval erősebb sugárzásnak voltak kitéve, mint amit a Naprendszerben található üstökösök tapasztalnak. Egy másik lehetséges magyarázat, hogy a 3I/ATLAS az eredeti protoplanetáris korong „szén-dioxid-jégvonalának” közelében formálódhatott – ez az a zóna, ahol a CO₂ szilárd jéggé fagy a fiatal csillagok környezetében.

További érdekesség, hogy a 3I/ATLAS vízgőztartalma szokatlanul alacsony. Ez arra utal, hogy a hő nehezen hatol be az üstökös jeges magjába, így a víz párolgása korlátozottabb lehet, mint a CO₂-é vagy a CO-é.

Korábbi kutatások alapján a 3I/ATLAS körülbelül 7 milliárd éves lehet, így ez a valaha megfigyelt legidősebb üstökös. Meredek pályája arra utal, hogy valószínűleg a Tejútrendszer vastag korongjából érkezett – ez egy jóval idősebb csillagpopuláció, mint az, amelyben a Nap született, a vékony korongban.

Az ismert csillagász, Avi Loeb, aki korábban felvetette, hogy a 3I/ATLAS akár mesterséges eredetű is lehet, a mostani eredményekről azt írta, hogy az üstökös rendkívül magas CO₂–H₂O aránya komoly rejtély a kutatók számára. Korábban mindössze egyetlen másik üstökösről, a C/2016 R2-ről volt ismert hasonlóan szélsőséges arány, ám annak jól látható csóvája volt, ami teljesen eltért a 3I/ATLAS körül megfigyelt gázfelhőtől. A James Webb-űrtávcső csapata tehát (ahogy azt fentebb írtuk) úgy véli, hogy a 3I/ATLAS szokatlan összetétele talán a felszín magas fényvisszaverő képességével (albedójával), vagy a hő behatolásának korlátozottságával magyarázható.

Ha viszont az albedót 5%-ról a maximális, tükörszerű 100%-ra növelnénk, akkor Loeb szerint a SPHEREx-adatok alapján a becsült átmérő 46 kilométerről 10 kilométerre csökkenne – ami még mindig komoly kihívást jelentene, mivel az intersztelláris térben ennyi kőzetanyag jelenléte nehezen magyarázható.

Loeb szerint az egyik lehetséges magyarázat ezért az, hogy a 3I/ATLAS nem egy véletlenszerűen sodródó kőzetpopuláció tagja, hanem a pályáját szándékosan úgy „irányították”, hogy a Naprendszer belső térségébe érkezzen. Ezt az elképzelést erősíti, hogy az objektum retrográd pályája meglepően pontosan egybeesik a bolygók keringési síkjával — aminek a pusztán véletlenszerű bekövetkezése mindössze 1 az 500-hoz esélyt jelentene.

A csillagászok természetesen továbbra is figyelemmel kísérik a 3I/ATLAS útját, egészen addig, amíg el nem hagyja a Naprendszert.

(Kép: A csillagközi látogató, a 3I/ATLAS üstökös, a James Webb-űrtávcső infravörös kameráján keresztül, forrás: NASA/James Webb Space Telescope)