A csillagászok rátaláltak egy hatalmas, szupermasszív fekete lyukra, ami körülbelül 100 millió év után kelt új életre, és sugárzása láthatóvá teszi a földi teleszkópok számára is. Az óriást két megfigyelőeszköz segítségével, a LOFAR (Low Frequency Array) és a uGMRT (Giant Metrewave Radio Telescope) adatai alapján azonosították, bizonyítva, hogy a J1007+3540 rádiógalaxisban rejtőző fekete lyuk olyan anyagsugarat, azaz jetet lövell ki, ami millió fényév messzeségbe terjed az űrben.
A kutatók azt is megállapították, hogy a fekete lyuk igen aktív múltra tekint vissza,
az ősi jetek nyomát (elhalványult plazmát) is megtalálták a felvételeken az újabb, frissebb anyagsugarak jelei mellett. A rádiósugárzást kibocsátó, forrongó plazma, ami a jeteket alkotja, az adatok szerint messzire nyúlik, de nem egyenletesen: a sugarakat eltéríti és torzítja a körülötte található galaxis, illetve galaxishalmaz forró gáza, ami kitölti a teret, extrém nyomást gyakorolva a jetekre.
Az adatok megmutatják, hogyan formálódnak a galaxisok és a bennük lévő fekete lyukak, azaz AGN-ek (aktív galaxismagok) együttesen és egymásra hatva, egyúttal azt is felfedik, hogy ez az evolúció nem békés folyamat, hanem drámai “csata” a fekete lyuk és a környezete között
- magyarázzák a kutatók.
Az ehhez hasonló, időnként passzív, majd feléledő fekete lyukak - úgynevezett epizodikus AGN-ek- a galaxisokat újra és újra beinduló motorként tartják működésben. A J1007+3540 galaxis tanulmányozása a kutatók szerint lehetőséget ad rá, hogy a fekete lyukak aktív és passzív fázisai közti átmenetet tanulmányozzák, valamint felderítsék, hogyan formálják a galaxisok fejlődését az AGN-ek anyagsugarai.
(Fotó: LOFAR/Pan-STARRS/S. Kumari et al.)