A Columbia Egyetem tudósai Naixin Qian környezetkémikus vezetésével egy új képalkotó technikát fejlesztettek ki a palackozott vízben lévő mikroműanyagok kimutatására és azonosítására, és ha ez egy horrorfilm bevezetője lenne, akkor így folytatnánk: azonban még a kutatók is elborzadtak attól, amit így találtak. A technológia segítségével ugyan nem apró földönkívülieket azonosítottak, de így sem túl megnyugtató a felfedezés: a nanoműanyagok ezek szerint százszor nagyobb koncentrációban vannak jelen a palackozott vízben, mint azt eddig becsülték – írja a Science Alert cikke.

Az új technológia stimulált Raman-szórási mikroszkópiát alkalmaz, és lehetővé teszi az egyes nanoműanyag részecskék megkülönböztetését és azonosítását akár az egy mikrométernél kisebb műanyagtöredékek esetében is. Mindez elég egzotikusan hangzik, de a lényeg nagyjából annyi, hogy pár lézert úgy hangoltak, hogy bizonyos molekulákkal rezonáljanak, lehetővé téve a célrészecskék kémiai felépítésének azonosítását kémiai rezonancia adatbázisok kereszthivatkozásával.

A tanulmányban a kutatók számos népszerű amerikai palackozott víz márkát teszteltek. Meglepő módon literenként 370 000 részecskét találtak, aminek a 90%-a nanoműanyag volt – ami átlagosan 240 000 nanoműanyag részecskét jelent literenként. Ez a mennyiség lényegesen magasabb, mint a korábbi becslések, amelyek többnyire a nagyobb méretű részecskékre vonatkoztak. A leggyakrabban észlelt műanyag a vízszűrőkben használt poliamid volt, nem pedig a palackok anyaga, a PET.

A Science Alert hozzáteszi, hogy a nanoműanyagok, amelyek gyakran az ipari folyamatok és a nagyobb műanyagok lebomlásának melléktermékei, jelentős egészségügyi kockázatot jelentenek, mivel képesek átjutni a biológiai korlátokon, és potenciálisan felhalmozódnak az emberi szövetekben. Bár a mikroműanyagok nem azonnal mérgezőek, továbbra is aggodalomra ad okot az egészségre gyakorolt hosszú távú hatásuk, különösen azért, mert olyan káros anyagokat vonzhatnak magukhoz, mint az antibiotikum-rezisztens baktériumok és ftalátok. Ezek a kisebb műanyagok tehát potenciálisan “becsempészhetik” ezeket a méreganyagokat az érzékeny emberi szövetekbe.

Qian és kollégái egyébként azt is remélik az új technológiától, hogy fényt derít a műanyagrészecskék és a biológiai szövetek közötti kölcsönhatásokra, aminek segítségével ezen anyagok toxicitásáról is többet megtudhatunk majd.

(Kép: Pixabay/congerdesign)