A szicíliai tudós a legendák szerint találmányaival sokáig eredményesen védte Szürakuszait, a fürdés közben felfedezte a felhajtóerőt (mondják, ekkor kiáltotta, hogy Heuréka! – miközben örömében pucéran végigrohant az utcán). Vagyis elsőre nagyon kevés hasnolóságot mutat a róla elnevezett Youtube csatornával, az Archimedes Channellel.

Ez utóbbi ugyanis hihetetlen egyveleg, amit két dolog tart egyben vakolókanállal adagolt pillanatragasztóként: az arany éppen csak visszafogott imádata, valamint az ambivalens érzelmek az özönvíz előtti elektronikai eszközökkel kapcsolatosan.

Ha gyorsan szeretném megfogalmazni, hogy mi is ez, akkor a legmegfelelőbb analógia talán az lenne, ha elképzelnénk, hogy valaki keresztezi a Breaking Bad című sorozat (nem, akkor sem hívjuk Totál szívásnak) Walter White-ját egy leprikónnal, akire aztán rábízunk egy sittes konténernyi működésképtelen elektronikai cuccot, egy kép- és hangrözítésre még éppen csak alkalmas kamerát, és engedjük, hogy kiélje magát. Az eredményt aztán meghintjük Klapka György poszt-szocreál stílusával, és készen is vagyunk.

Az Archimedes Channel tudósai... Kincsvadászai? Előadóművészei? Szóval ezek az emberek, akik nem a legjobb angolsággal magyarázzák, hogy éppen mit művelnek, ugyanis jellemzően aranyat (néha ezüstöt) keresnek ősrégi áramkörökön.

Mint azt az egyik videóban elmondják, az arany rendkívül jó vezetőképessége miatt jellemzően a kapcsolódási pontokon található. És bizonyos – immár semmire sem jó eszközökben – akad annyi ebből a nemesfémből, hogy kibányászása megérje az egyébként tetemes ráfordított időt és energiát.

Az első videó, amit ajánlok, inkább csak meditatív előjáték, amit különösen azok fognak értékelni, akik már gyerekkorukban is szívesen gányoltak szét minden elromlott cuccot, amire csak sikerült a mancsuk rátenni:

A képsorokon nem történik ugyanis semmi különös, pusztán egy kesztyűs kéz szed szét csípőfogóval áramköröket. Hang a semmitmondó liftzenén kívül nem is hallható: tudatos választás, hisz' kikapcsolja a hangérzékelésért felelős agyi területeket jobban, mint a néma csend, amit a fantázia úgyis megpróbálna kitölteni.

A 2015-ös alkotás már összefoglal mindent, ami az Archimedes Channel lényege, pedig olyan alapelemek hiányoznak még, mint a „gold” szó semmihez sem fogható kiejtése, illetve a bonyolult vegyészeti eljárások.

Csak rágcsál a csípőfogó, épülnek le az áramkörök, miközben az arany a maga sárga egyértelműségében felfénylik a szilíciumlapokon.

Nem is kellenek ide szavak, a mozgókép minimalista, de teljesen kifejező, mint egy zseniális némafilm: akad valami megnyugtató ebben a világban, ahol ez a kincskeresés folyik lassú türelemmel – és ezekben a nyüzsgő, őrjítő időkben pont ilyesmire van szükség.

A következő választásom ez a 2018-as alkotás, amelyen már narrátor is hallható, és nem pusztán a bontáson, de az arany kinyerésének bonyolult kémaiai folyamatán is végigvezet.

Itt érthető a csatorna névválasztása: összetett tudás kell a mikroelektronikától kezdve a vegyészetig, hogy az arany a poros alkatrészekből igazgyöngyként felragyogjon, miként Vénusz bukkant elő kagylóhéjban a habokból Botticelli híres festményén:

Fejvesztve fejlődő korunkban semmi sem devalválódik annyira, mint éppen az elektronikai eszközök, és levetett dolgainkban egyesek ugyan felfedeznek némi szépséget, de az sosem lesz annyira egyértelmű, mint ebben a szemünk előtt zajló transzformációban.

A tudomány és a mágia jár ördögi, mégis a jin jang teljességét idéző körtáncot: mikor ezek a termékek a boltok polcaira kerültek, csodaszámba mentek. Aztán felesleges lom lett belőlük. Végül mágikus módon a fémek legnemesebbikévé, arannyá lényegülnek át. A mindezt lehetővé tevő varázslat pedig valójában ismét maga a tudomány.

Az „aranycsinálás” ősi fortélyában ráadásul megcsendül az alkímia is, mint a vegyészet és a kémia csalfa nagyanyja, és kérdéseket szegez nekünk mindarról, amit biztosra vélünk tudni – hiszen végül csak sikerült: íme, itt csillog a szemünk előtt az arany.

Az utolsó videó már a teljesen öntudatos művész alkotása:

A készítő (készítők) pontosan tudja, mit akar mondani, honnan tart hová. Itt a „gold” szó hangsúlyozása már kedves kikacsintás. Szinte mindennapi, de mégis áhított minőséget rejt ez a hangsúlyozás, a radikalizmusig elhivatott könyvtárosok intonálják ezzel az éppen-visszafogottsággal a "könyv" szót.

A tárgy pedig ezúttal maga a mondanivaló: a mobiltelefon, mint korunk cunamiként özönlő információáradatának a szimbóluma.

Itt tartunk most – mondja a videó, ez a lépcsőfoka a jelenlegi fejlettségi szintünknek. Mégis porból lettünk és porrá leszünk (vö: „isa por és homu vogymuk”) ám két dolog örök: a tudomány és természetesen az arany.

Az Archimedes Channel tehát tökéletes, könnyen adagolható, hétvégi időtöltés. Csak aztán ember legyen a talpán, aki nem vett sanda pillantásokat a fiók mélyén rejtőző mobil irányába, hogy kezelésbe venné egy kalapáccsal és pár löttyintésnyi királyvízzel.

(Kép: Pixabay)