Manapság olyan nagyvállalatok, mint a Microsoft, az OpenAI és az Anthropic, hatalmas adattömeggel működő mesterséges intelligenciákat hoznak létre, de milyen irányba vezet mindez az emberiség és az öntudat szempontjából?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ Nick Bostrom filozófus, aki szerint az ember-gép hibrid öntudat valamilyen formája valószínűleg elkerülhetetlen – számol be róla a Popular Mechanics. Bostrom szerint az emberiségnek ez a technológiai “update”-je utópiához is vezethet – de ugyanígy akár apokalipszishez is. Bostrom egy korábbi könyvében, a Szuperintelligenciában a fejlett mesterséges intelligencia veszélyeire hívta fel a figyelmet, míg újabb szerzeményében, a Deep Utopia-ban már egy ilyen tudati összeolvadás egy jobb világot eredményez. Mint megjegyzi a technológiával kiegészített, emberi evolúció kapcsán:

“Szomorú lenne a számomra, ha egymillió év múlva még mindig az emberiség jelenlegi változata létezne… valamikor talán frissíteni szeretnél, vagy képzeljük el, hogy feltöltjük magunkat vagy biológiailag javítjuk magunkat, vagy bármiféle dolgot.”

Persze a tudatok összeolvadása kapcsán először is definiálni kellene, hogy mi az a tudat egyáltalán. Ez pedig már eleve nehézséget jelent, mivel a tudat meghatározása jelenleg is vita tárgya a filozófusok és tudósok körében. A hagyományos mérési módszerek, mint például a Turing-teszt, azt vizsgálják, hogy egy rendszer képes-e utánozni az emberi intelligenciát, de az összetettebb elméletek, mint a Global Workspace Theory és az Integrated Information Theory, már egy fokozatos és árnyaltabb útvonalra utalnak, amely a mind mélyebb öntudat irányába vezet. A ChatGPT 4-es verziója egyébként nemrég teljesítette a Turing-tesztet:

Történelmi fejlemény: a GPT-4 teljesítette a Turing-tesztet! Egy új kutatás során az emberi résztvevők többsége nem tudta megkülönböztetni a GPT-4-et a valódi emberektől. Ez egy olyan fejlemény, amire korábban még nem volt példa ember és gép viszonylatában.

Azt Bostrom is elismeri, hogy nincsenek egyértelmű kritériumok az AI-tudat meghatározásához, de úgy véli, hogy ennek bizonyos formái hamarosan megjelenhetnek.

A mesterséges intelligencia közelmúltbeli fejlődése, valamint az ezekkel kapcsolatos fejlemények értelemszerűen tehát ismét előtérbe helyezték azt a régi kérdést, hogy mi az a tudat egyáltalán. Marcus du Sautoy, az Oxford Egyetem professzora az AI-t alapvetően matematikai elemnek tekinti, amely azonban az emberi agy algoritmikus folyamataihoz hasonlóan működik – mint mondta:

“A mesterséges intelligencia csak kód, a kód csak algoritmus, az algoritmus pedig csak matematika, tehát valami matematikai természetű dolgot hozunk létre. Az emberek nagyon misztikusan állnak hozzá, hogy mit is csinál az agy… de (az agy) szintén valamiféle algoritmikus folyamaton megy keresztül.”

A hasonlóságok ellenére elsősorban az evolúciót tekintve azonban markáns különbségek is akadnak az emberi és a gépi tudatok közt – mint du Sautoy hozzáteszi:

“Az AI működési sebességét nem korlátozza a fizikai forma. Élettempója annyira eltér majd a miénktől, hogy talán a mesterséges intelligencia ugyanúgy néz majd ránk idővel, mint mi egy hegyre.”

A közbeszéd a popkultúra nyomán gyakran a mesterséges intelligenciában rejlő disztópikus jövőképre fókuszál, de a ChatGPT mögött álló Sam Altman inkább a békés együttélést szorgalmazza, amit “The Merge”-nek neveznek. Bostrom erről így vélekedik:

“Újra kell gondolnunk, mit jelent embernek lenni egy olyan világban, ahol a mesterséges intelligencia minden gyakorlati feladatot megoldott, és az eredmény egyfajta megoldott világ. Lehet, hogy az automatizálásnak van egy sokkal radikálisabb formája… ahol talán teljesen feleslegessé válik a pénzért dolgozni, mert az AI és a robotok mindent jobban meg tudnak csinálni, mint mi.”

De Bostrom szerint ez valójában csak egy rétege az egész kérdés mögött álló, komplex filozófiai problémának.

“A mélyebb rétegekben ráébredünk, hogy nemcsak a gazdasági erőfeszítéseink avultak el, hanem az eszközszerű erőfeszítéseink is. Még mindig elvégezhetnénk ezeket a tevékenységeket, de ebben az állapotban értelmetlenek lennének… szóval miért hisszük, hogy önmagáért van értéke, és nem más dolgok elérésének az eszközeként?”

Az eszközszerű erőfeszítések mindig egy másik, magasabb rendű cél érdekében történnek – ilyen a pénzért végzett munka, vagy jobb munkahely reményében végzett tanulás. Bostrom gondolatmenetét tehát úgy lehetne magyarázni, hogy a mesterséges intelligencia és a technológiai fejlődés olyan világot hozhat létre, ahol ezek az eszközszerű erőfeszítések elavulhatnak, mivel az AI és a robotok hatékonyabban tudják majd elvégezni ezeket a feladatokat helyettünk. Ez pedig arra kényszeríthet bennünket, hogy újragondoljuk, mi az, ami valóban értékes és fontos az emberi életben, ha már nem kell eszközként tekintenünk a mindennapi tevékenységeinkre.

Bostrom és du Sautoy szerint ez az evolúció végül újradefiniálhatja az emberiséget, és az emberi lét lényege meghaladhatja a fizikai formát, ahogy a jelenlegi élettartam korlátait is.

“Igen, azt akarjuk, hogy az emberiség fennmaradjon és virágozzon, de mit is értünk pontosan emberiség alatt?”

– teszi fel a kérdést Bostrom, majd így folytatja:

“Egy embernek két lába, két karja és két szeme kell-e, hogy legyen és 70 év után meg kell-e halnia, vagy talán nem ez az emberiség igazi lényege? Elképzelhető, hogy ezek a dolgok nagyon sokat változnak… talán az emberiség valami sokkal több lesz.”

(A cikkhez használt képet a DALL-E generálta/Rakéta.hu)