A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK, korábban ÁNTSZ, még korábban KÖJÁL) július 27-én 180 napra újra engedélyt adott a légi permetezéssel történő vegyszeres szúnyogirtásra Magyarországon. A hivatalos nevén eufemisztikusan "kémiai szúnyoggyérítés"-nek nevezett módszert az idei évtől ugyan elvileg be akarta tiltatni a kormány, de most a hivatalos indoklás szerint a szúnyogok szaporodásának kedvező időjárás miatt bizonyos trópusi eredetű fertőzések terjedésének veszélye miatt mégis feloldotta a korábbi tiltást.

A kormány álláspontját viszont igen határozottan cáfolja a Magyar Tudományos Akadémia ökológiai kutatóközpontja. Az MTA szakvéleményét szó szerint idézzük:

"Annak ellenére, hogy a légi úton kijuttatható kémiai irtószerek engedélye – toxikológiai okok miatt és az EU-s normatíváknak megfelelően – 2019-ben megszűnt, a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) 180 napra újra engedélyezte a deltametrin és természetes piretrin hatóanyagtartalmú biocid termékekkel történő légi szúnyoggyérítést. Az NNK tájékoztatása szerint a döntés hátterében járványügyi megfontolások állnak, mivel Magyarországon több idegenhonos (inváziós) faj jelent meg, amelyek potenciálisan trópusi betegségek kórokozóit terjeszthetik.

A Magyaroszágon újonnan megjelent csípőszúnyogok különböző kórokozók terjesztésében játszott tényleges szerepe azonban egy tisztázásra váró komoly kutatói feladat, a jelenleg rendelkezésre álló hazai felmérések adatai egyelőre nem utalnak járványügyi helyzetre. Az Ökológiai és Botanikai Intézet az egyik inváziós faj, az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) hazai elterjedését vizsgálja, és az eddig begyűjtött minták negatív eredményeket szolgáltattak a tesztelt vírusok jelenlétére vonatkozólag. Mindamellett a légi úton történő szúnyoggyérítés, amely csak az esti órákban végezhető, nem hatékony az egész nap aktív fajok ellen, amely körbe a legtöbb idegenhonos faj tartozik. Ráadásul ezek a fajok csak bizonyos megyékben fordulnak elő, így a célterületek kijelöléséhez egy előtérképezés szükséges. Az ezt nélkülöző irtási gyakorlat kis hatékonyságú lesz az inváziós fajokra nézve, míg az ország nagy részén értelmetlen környezetterhelést fog eredményezni. A légi kémiai védekezésnek jelentős környezetszennyező (ökotoxikológiai) mellékhatásai vannak, mert a leggyakrabban alkalmazott hatóanyag (deltametrin) közismerten mérgező számos más (sokszor hasznos) repülő rovarfajra, és felhalmozódik vizi gerincesekben is, ezzel akár tömeges halpusztulást is okozhat. A szer egészségügyi hatását már emberben is kimutatták.

A fentiek alapján a légi kémiai szúnyogirtás ismételt engedélyezése ökológiai és tudományos alapokon nem indokolt."

Az üggyel kapcsolatban megkérdeztük az NNK sajtóirodáját. Ha megkapjuk a választ arra a kérdésre, hogy miként értékelik az MTA véleményét, természetesen azt is közöljük.

Az általános rovarirtókkal való kémiai szúnyogirtás betiltása egyébként nem jelenti azt, hogy ne maradna eszközünk a szúnyogokkal szemben. Van ugyanis egy biológiai szúnyogirtás nevű módszer is, amelyben egy baktérium által termelt hatóanyaggal specifikusan a csípőszúnyogok lárváit lehet elpusztítani. Ez a módszer nem drágább a kémiai irtásnál, viszont nem káros más állatokra és ha jól végzik, még hatékonyabb is a már kifejlődött szúnyogok időszakos lemérgezésénél. Viszont sokkal több meló van vele.

Egy jól működő biológiai irtórendszerben a szakemberek folyamatosan frissített térképadatbázisból dolgozva kezelik le épp a megfelelő időpontban közvetlenül azokat a vízfelületeket, ahol a lárvák fejlődnek. Nagyobb területeken akár légi, kisebb szaporodóhelyeken akár kézi permetezéssel. A biológiai védekezés bonyolultabb és munkaerő-igényesebb, sőt: tudatosságot, figyelmet igényel a szúnyogos vidékek telkeinek, házainak tulajdonosaitól is, viszont nem pusztítja a környezetet.

A kémiai és a biológiai szúnyogirtás dilemmája igen hasonló az energetika, a mobilitás, a hulladékkezelés mai nagy dilemmáihoz. Van egy olcsó, kényelmes, hatékony, jól bevált - és rettenetesen káros régi megoldás, és van egy korszerű, környezetkímélő, biztonságos, de macerás új. Előbb-utóbb biztosan át kell állnunk, ha nem akarunk jóvátehetetlen károkat okozni saját magunknak és a környezetünknek, na de olyan kényelmetlen ez az átállás! Inkább majd jövőre! Hát nem ráérünk arra még?