A Holdra indított missziók bonyolultságát mutatják az elmúlt évek eseményei: 2022-ben az Ispace M1 leszállóegysége a HAKUTO-R holdmisszió keretében szállt volna le a Holdra, de egy szoftverhiba miatt a küldetés meghiúsult, 2024-ben az amerikai Peregrine leszállóegység el sem ért a Holdig, mielőtt a misszió tévútra ment, és még ugyanebben az évben két másik leszállóegység, a SLIM és az Intuitive Machines Odysseus űreszköze is bajba került - utóbbi két egység landolt ugyan az égitesten, de mindkettő eldőlt, így a küldetésük nem végződött sikerrel. Az emberes küldetések sem kevésbé bonyolultak: ezt a “mutatványt” 1972 óta nem kísérelte meg egy ország sem, a NASA Artemis-programja (aminek célja az űrhajósok Holdra juttatása) pedig rengeteg akadállyal és csúszással szembesült az évek során, bár jelenleg 2028-at tűzték ki a landolást is magában foglaló misszió megvalósítására.

A Hold hiába a Földhöz legközelebbi égitest, ahová az űrhajósok viszonylag gyorsan és - egy marsi küldetéshez viszonyítva - könnyebben eljuthatnak, mégis extrém nagy kihívást jelent a meglátogatása, és a nehézségeket csak fokozzák az űrmissziók rendkívüli költségei. Akár távoli irányítású, robotizált űreszközöket, akár embereket kell a Holdra szállítani, a költségek minden egyes kilónyi rakománnyal, és plusz üzemanyag-fogyasztással egyre nőnek, ezért is fontos a lehető legjobban optimalizálni a küldetések minden részletét. A megfelelő útvonal kiválasztása is kulcsfontosságú, ezen a téren pedig nagy előrelépést tettek a szakértők egy újonnan kifejlesztett matematikai modell segítségével, amivel sok-sok lehetséges, eddig nem ismert “röppályát” fedeztek fel - köztük az eddigi leggazdaságosabb útvonalat is.

A nemzetközi kutatócsapat a modellel 30 millió útvonalat szimulált, ebből 280 000 szimuláció volt eredményes. A “legolcsóbb” pálya különlegessége, hogy a Föld-Hold viszonylat 1-es Lagrange-pontját veszi igénybe állomásként: ebben a régióban a Föld és a Hold gravitációs ereje kioltja egymást a kutatásban résztvevő FAPESP leírása szerint, méghozzá az űreszköz a megszokottól eltérő módon, a Holdhoz egészen közel tér rá az úgynevezett “természetes pályavonalra”, ami ide vezeti. Az útvonal további előnye, hogy az ezen a pályán közlekedő űreszköz mindig elérhető marad a földi irányítóközpont számára, nem szakad meg a kommunikáció közöttük, miközben az űrhajó a Hold körül kering.

A gazdaságos útvonal a számítások szerint 58,80 m/s-al kevesebb üzemanyag-fogyasztást jelent az űrhajó számára, ami az összes fogyasztáshoz (3342,96 m/s) képest kevésnek tűnik, de valójában jelentősen befolyásolhatja egy holdmisszió költségeit a kutatók szerint. “Ha űrutazásról van szó, minden m/s hatalmas mennyiségű üzemanyag-fogyasztással egyenértékű.” - mondta el Allan Kardec de Almeida Júnior a kutatással kapcsolatban.

(Fotó: Allan Kardec de Almeida Júnior et al./Astrodynamics, gdmoonkiller/Pixabay)