A szabadon keringő objetumokat, amelyeket Jupiter-tömegű bináris objektumoknak vagy röviden Jumbóknak neveznek, a James Webb űrteleszkóp által készített látványos képeken fedezték fel. Az objektumok túl kicsik ahhoz, hogy csillagok lehessenek, de a bolygó hagyományos definíciójának sem felelnek meg, mivel nem egy csillag körül keringenek.

A felfedezés eléggé felkavarja a csillag- és bolygókeletkezésre vonatkozó meglévő elméletek egy évtizede relatíve tiszta vizét, amelyek alapján ilyen Jupiter-méretű objektumok nem is képződhetnének a csillagködben található por- és gázfelhők belsejében zajló folyamatok során.

A James Webb űrteleszkóp gyakran talál izgalmas dolgokat, a legutóbb például tehát úgynevezett Jupiter-tömegű bináris objektumokat, Jumbókat fedeztek fel a segítségével. Az ezeket bemutató tanulmány jelenleg még nem esett a tudományos elbírálási folyamaton – számol be róla a Guardian. A Jumbók több okból is izgalmasak: egyrészt túl kicsik ahhoz, hogy csillagok lehessenek, másrészt mivel nem keringenek egy szülőcsillag körül, így a hagyományos bolygódefinícióknak sem felelnek meg. Ráadásul a puszta létezésük megkérdőjelezi a jelenlegi csillag- és bolygókeletkezési elméleteket, melyek szerint Jupiter-méretű objektumok nem is keletkezhetnének az Orion-ködhöz hasonló csillagközi gázfelhőkben. Az pedig már csak hab a tortán, hogy ezek az objektumok párokban fordulnak elő, ami egyébként a csillagokra jellemző.

Pár dolgot azért tudni lehet ezekről a Jumbókról: ezeknek a forró és gázból álló objektumoknak gőz- és metánatmoszférájuk van – mint látható tehát valóban bolygókra hasonlítanak, de technikailag mégsem azok. Figyelemre méltó az is, hogy ezeknek a körülbelül 1 millió éves Jumbóknak a felszíni hőmérséklete nagyjából 1000 °C – központi csillag hiányában azonban gyorsan lehűlnek, sőt rövid időre el is érhetik a lakható hőmérsékletet, mielőtt túl hideggé válnának. Ennek ellenére mivel gázóriásokról beszélünk, ezért eleve nem fordulhat elő a felszínükön folyékony víz, magyarul összességében alkalmatlanok az általunk ismert élet támogatására.

A Jumbókat az 1344 fényévnyire található Orion-ködben fedezték fel, amely a Földhöz legközelebbi hatalmas csillagkeletkezési régió. A csillagok általában akkor keletkeznek, amikor a por- és gázfelhők egy ködben lehűlnek, fragmentálódnak és a gravitáció hatására összeomlanak. A legkisebb csillagok körülbelül 80 Jupiter-tömegűek, és ennél kisebb tömeg alatt a mag nem elég sűrű a hidrogén fúziójához, viszont a kisebb objektumok is összeomolhatnak egy ehhez hasonló folyamat során, beleértve a halványan izzó barna törpéket is, amelyeket néha hibás csillagoknak is neveznek. Körülbelül 13 Jupiter tömeg alatt viszont már inkább bolygótömegről beszélünk. Az elméleti modellek alapján azonban a csillagszerű gravitációs összeomlás során kialakuló objektum alsó határa körülbelül három-hét Jupiter-tömeg.

Korábban is fedeztek fel már kisebb szabadon keringő objektumokat, és ezek kapcsán az a kérdés merült fel, hogy az adott helyen alakultak ki vagy kirepültek egy csillagrendszerből. A mostani felfedezés azonban jóval nehezebben magyarázható: most ugyanis több száz Jupiter-tömegű objektumot fedeztek fel, melyekből több tucat párosan fordult elő.

Matthew Bate professzor, az Exeteri Egyetem asztrofizikai osztályának vezetője, aki nem vett részt a kutatásban, így nyilatkozott mindennek kapcsán:

„Nem tudom, hogyan magyarázzam meg azt a nagyszámú objektumot, amit láttak. Úgy tűnik, hiányzik valami az összes eddigi elméletből. Úgy tűnik, hogy van egy olyan mechanizmus, amely létrehozza ezeket a (tárgyakat), amelyre még nem gondoltunk.”

Elég ritka az ilyen felfedezés. Az elmúlt évtizedben sokan úgy gondoltuk, hogy elég jól értjük a csillagképződést. Szóval ez egy nagyon-nagyon meglepő eredmény, és sokat fogunk tanulni belőle.”

Anthony Whitworth professzor, a Cardiffi Egyetem asztrofizikusa „elképesztő eredményként” jellemezte a megfigyeléseket, és szerinte nem zárható ki, hogy ezek a bináris objektumok egy csillagkörüli korongon belül alakulhattak ki, ahonnét párosan kirepültek – ehhez persze interakcióra lett volna szükség más csillagokkal, ami viszont a csillagok szempontjából sűrű Orion-csillagmezőben nem lehetetlen.

(A belső Orion-köd és Trapéz-halmaz hosszú hullámhosszú képe, amelyet a James Webb űrteleszkóp készített, forrás: NASA)