A csomagolásnak kettős szerepe van az élelmiszeriparban. Egyrészt védi a terméket a szennyezéstől, sérülésektől, másrészt pedig kommunikációs felületként szolgál, amelyen praktikus információkat, kötelezően előírt közlendőket - na és persze a vásárlásra ösztönző reklámot, marketingüzeneteket helyezhet el a gyártó vagy a forgalmazó.
Ezek az információk, elsősorban a marketingjellegű üzenetek szélsőséges esetekben annyira megboríthatják a termék értéke és a csomagolás kivitele, a csomagolóanyag mennyisége közti egyensúlyt, ami már a rossz vicc kategóriája. Különösen extrém túlkapásokra hajlamos a témában az élelmiszeripar rokonterülete, a gyógyszeripar, illetve a funkcionális élelmiszerek, egészségvédő szerek ipara. Ezekre mutatunk most néhány saját példát (mármint nem olyan termékeket, amiket mi csomagoltunk túl, hanem amit túlcsomagolva vettünk, pont e cikk kedvéért), majd egy igazán lehangoló 30-as gyűjtést citálunk ide egy másik magazintól - végül pedig megkérünk benneteket, a Rakéta olvasóit, hogy küldjetek képet a ti hasonló élményeitekről egy következő cikkhez!
Még a COVID-19 bedurvulása előtti utolsó pillanatokban jutott hozzá szerkesztőségünk egy tagja ehhez a kis csodához a tokiói Haneda repülőtér szuvenírboltjában - egyébként ez a csokiszeletke adta az ihletet, hogy elkezdjünk a túlcsomagolás témájával foglalkozni. A matchá-val (japán zöldtea-porral) felturbózott fura zöld téglatest (innen megrendelhető) élvezeti értékéhez képest erősen túlbiztosított csomagolást kapott, az újrafeldolgozhatóság pedig láthatóan nem szerepelt a gyártó prioritásai között a terméktervezésnél:
Egy Lidl pénztár előtti, úgynevezett impulzusvásárlásra ösztönző polcáról kaptam le valóban impulzusszerűen ezt a két tasakot, melyben a minimális mennyiségű beltartalmat aránytalanul sok műanyaggal körülvéve, "BIO" illetve "100%" valamint "hozzáadott CUKOR nélkül" hívószavakkal felturbózva próbálják eladni a szülőknek, hogy egy csomó felesleges műanyagszemétbe zárt trutyi megvásárlásától jó anyának/apának érezhessék magukat. Gyerekkorom fóliazacskós, szívószálas SIÓ-gyümölcsleve új köntösben - bár úgy emlékszem, az még legalább kétdecis volt, nem pedig egy se.
Allergiagyógyszer, aszpirin és laktázenzim, extrém szellősen csomagolva. Minek?
Persze, ittunk mi már repülőn másfél decis dobozos kólát, de háztartási léptékben ez az aludoboz-kiszerelés erősen pazarlónak tűnik. Még akkor is, ha a Solevita "ginger-shot"-ja is BIO, rá van írva, tehát nyilván jó az embernek, az emberiségnek és a bolygónak is...
Míg a faszari, kuporgató európaiak valahogy beraknak egy egész instant cappuccinót egy fél ceruzányi tasakba, tejjel, cukorral, az amerikai életmód ikonja, a Starbucks nem spórol, ha egy laza filteres kávé kifőzéséhez elég port kell bezacskózni! (A mintákat egy Los Angeles-i szálloda minibárjából hoztuk haza szuvenírnek, szintén még a pandémia kihirdetése előtt.)
Íme, a túlcsomagolás 30 lenyűgöző példája, immár elszakadva az élelmiszeripartól:
Kedves Rakéta-olvasó: ha te is vettél mostanában olyan terméket, akár élelmiszert, akár mást, ahol úgy érezted, többet fizettél a csomagolásért, mint a cuccért, vagy csak egyszerűen megdöbbentél a holmiddal együtt a háztartásodba került indokolatlan mennyiségű szeméttől, írd meg nekünk a sztorit! A racz.tamas kukac raketa.hu emailcímen vagy FB-üzenetben a facebook.com/raketahu oldalon - ahogy tetszik! A történeteket két hétig várjuk, majd a legjobbakat, vagyis inkább legszomorúbbakat közzétesszük, mindenki okulására!