Az ukrán hírszerzés megosztott egy részletes listát azokról a mikrochipekről, amiket az oroszoktól megszerzett, illetve a félig megsemmisített orosz katonai eszközökben találtak. Ez a lista eljutott a The Drive-hoz is – mint a lap írja, az összkép eléggé letaglózó, hiszen a chipek több nyugati cégtől, de kiemelten amerikai vállalkozásoktól származnak. Ez azt jelenti, hogy ezek a cégek megsértik a szankciókat? Nem igazán, viszont a listából két fontos tanulság leszűrhető, amelyekre mindjár rátérünk. A szóban forgó chipek a következő eszközökből kerültek elő: a 9S932–1, ami egy radarral felszerelt légvédelmi parancsnoki jármű, amely a nagyobb Barnaul-T rendszer része, Pantsir légvédelmi rendszer, Ka–52 „Aligátor” támadóhelikopter és egy Kh–101 (AS–23A Kodiak) robotrepülő.

Az első tanulság, amely a listából kiviláglik, hogy az oroszok honnan és mekkora részben, valamint milyen állapotú chipeket szereznek be. Ezek alapján tehát Oroszország rengeteg, és mint mindjárt látni fogjuk, jellemzően régebbi nyugati chipeket hasznosítanak a technológiájukhoz, ami tény a The Drive-nak nyilatkozó katonai szakértő szerint

„komoly kérdéseket vet fel Oroszország azon képességével kapcsolatban, hogy képes-e saját maga előállítani azokat a fontos elektronikai alkatrészeket, amelyekre a hadigépezete támaszkodik, és hogy az olyan országok, mint az Egyesült Államok képesek-e elzárni Oroszország elől ezeket a technológiákat.”

Az említett Barnaul-T légvédelmi rendszerben az ukrán hírszerzés például nyolc amerikai mikrochipet is talált a következő gyártóktól: Intel, Micrel, Micron Technology és Atmel Corporation. Az USA természetesen a február 24-én indult inváziót követően szankciókat vetett ki az oroszoknak eladható microchipekre, viszont semmi jel nem utal arra, hogy ezeket a chipeket az oroszok ezután a dátum után szerzeték volna a gyártóktól. Sőt, több olyan gyártótól is származnak ezek a chipek, amelyek azóta lényegében megszümtek, mert beolvadtak egy másik vállalatba. Az említett Micrelt például még 2015-ben vásárolta fel a Microchip Technology Incorporated, és ez utóbbi vállalat 2016-ban megvette az Atmel Corporationt is. Magyarán nem éppen a legújabb chipekről van szó.

Azt nem tudni, hogy ezek a chipek miként kötöttek ki Oroszországban, de nem feltétlen egyenesen a gyártóktól – azt sem szabad elfelejteni, hogy a használt chipeknek akad egy eléggé szabályozatlan piaca, amelynek jellemzően Kína a forrása. Azt egyébként az ukrán hírszerzés sem tudta megmondani, hogy pontosan kitől származhatnak ezek a chipek. A NATO és az USA szakértői szerint a lista azonban felvet egy csomó kérdést. Az első tehát az oroszok kapacitása, amivel el tudják látni chipekkel a hadi gépezetüket. A szakértők szerint a lista alapján az oroszok teljesen a nyugati technológiától, integrált chipkészletektől függnek az orosz fegyverrendszerek olyan kulcsfontosságú összetevőiben, mint a célzás, navigáció, kommunikáció és a fegyvernek kiadott parancs végrehajtása.

A kérdés egyébként előkerült már korábban is, és akkor – május 11-én – egy szenátusi meghallgatáson elhangzott az is, hogy ukrán források szerint az oroszok által hátrahagyott eszközök tele vannak olyan félvezetőkkel, amiket frizsiderekből és mosogatógépekből szereltek ki. Ez utóbbi chipek szabályozása természetesen még nehézkesebb, viszont lehetséges olyan döntést hozni, amivel megakadályozzák a kettős felhasználású (tehát adott esetben katonai) chipek szállítmányozását. Viszont amíg ezek a háztartási eszközökből kiemelt chipek jók például a tankokba, más lapra tartoznak az érzékenyebb katonai eszközök. Ez utóbbi szempontból például kiemelten fontos kérdés az optikai rendszer a Ka–52-ben, amely a helikopter célzó és a lövedékirányító rendszereiben található.

A The Drive egyébként az összes gyártóval kapcsolatba lépett, és a többség azt mondta, hogy már nem üzletelnek az oroszokkal, és többen azt is hozzátették, hogy nem tudják, illetve nem tudják irányítani, hogy a chipek végül kinél kötnek ki. Az Onsemi szóvivője például megemlítette azt is, hogy mivel nem katonai felhasználású chipeket gyártanak, így ezeket könnyű beszerezni. A nagyobb cégek közül az Intel úgy nyilatkozott, hogy sem az oroszokkal, sem a fehéroroszokkal nem üzletelnek már, de azt ők sem tudják kontrollálni, hogy a termékeik végül hol kötnek ki.

A helyzet tehát ismerős, sőt másodjára ismétlődik meg – a nyugati gyártók nem üzletelnek közvetlen az oroszokkal, éppen ahogy 2014-ben, a Krím lerohanását követő szankciók bevezetése után. És bár ezek a szankciók bizonyos esetben, bizonyos termékek esetén megkerülhetőek, ám ennek ellenére is több jel is mutat arra, hogy ezen a területen legalábbis működnek a szankciók: Ukrajna állítása szerint amiatt, hogy az oroszok régebbi technológiát kénytelenek használni, az orosz hadiipar kevésbé hatékony eszközöket tud csak előállítani – különösen igaz ez például a Kh–101 robotrepülő esetén. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy Oroszország azért továbbra is relatíve jó viszonyt ápol Kínával, és az ázsiai országban mind a chipek másodlagos piaca kiemelkedő, mind pedig Kína maga is jelentős chipgyártó.

(Kép: Mariupolban kilőtt orosz harckocsi, forrás: wikimedia commons/Міністерство внутрішніх справ України (Ministry of Internal Affairs of Ukraine)/mvs.gov.ua)