Mi is az az Ig Nobel?

1965-ben az Egyesült Államok szabványügyi irodája elfogadta a 3216423 számú szabadalmat, amelyre George és Charlotte Blonsky nyújtott be kérelmet és ami egy egészen különleges eszköz terveit tartalmazta. A találmány egy asztal volt, amire vajúdó nők fekhettek és ami rendkívül gyorsan körbe forogva a centrifugális erők hatása által segített volna a szülés folyamatában -

az elképzelés szerint a csecsemő lényegében kirepült volna az anyából a szerkezet használata közben.

A kisdedet persze egy, az anya lábaira rögzített zsák elkapta volna, mielőtt baja esik. Ahogy Blonskyék magyarázzák az asztal leírásában: a természetközelibb népek körében a szülés természetesen és könnyen zajlik, de a civilizált világ női elvesztették a megfelelő képességüket, izmaik kevésbé fejlettek, ezért nehezebben birkóznak meg a feladattal, ha azonban a körbe pörgő berendezésre helyezik őket, az megoldja a szülés problémáját.

A szerkezetből épült is egy darab, ezt azonban nem gyakorlati használatra szánták, hanem a dublini Tudományos Galéria 2014-es Fail Better (hibázz jobban) elnevezésű kiállítására készítették, ahol a kudarc kreativitást elősegítő aspektusát mutatták be a kiáltott darabokon keresztül. Bár a Blonsky szülőágy nem futott be nagy karriert és könnyen a feledés homályába süllyedhetett volna, de ezt a sorsot sikerült elkerülnie Marc Abrahamsnak, az Annals of Improbable Research magazin alapítójának köszönhetően.

A Harvardon matematikus végzettséget szerzett Abrahams 1991-ben indította útjára az Ig Nobel-díjat, ami a valódi Nobel-díjtól mindössze annyiban tér el, hogy nem feltétlenül a világ fejlődését, az emberek jólétét, a tudás kiterjesztését segítő, globálisan nagy fontossággal bíró kutatások kapják, hanem azok a munkák amelyek egyetlen kritériumnak felelnek meg: először megnevettetik, majd jó esetben gondolkodásra ösztönzik az embereket. Ez persze nem jelenti azt, hogy az Ig Nobel nyertesei ne lennének komoly tudósok vagy az általuk végzett kutatásoknak ne lenne gyakorlati haszna, de a szórakoztató faktor elengedhetetlen feltétele a győzelemnek, illetve már a nevezésnek is.

Abrahams elmondása szerint érdekes módon a jelöltek gyakran nincsenek tudatában annak, hogy a kutatásuk vicces, egészen addig, míg fel nem hívják őket a jelölés hírével. A lehetséges kiválasztottak felmérése nagy alapossággal zajlik, minden évben közel tízezer tanulmányt néznek át az Ig Nobel igazgatói testületének tagjai, akik a potenciális jelölteket minden lehetséges módon kutatják, de néha egyenes hozzájuk érkeznek a jelölések. Azok azonban, akik a saját munkájukat olyannyira mókásnak tartják, hogy benevezik a díjra, ritkán nyernek Abrahams bevallása szerint. A kiválasztottak általában el is fogadják a díjjal járó nagy megtiszteltetést, de mást nem nagyon kapnak, a lehető legolcsóbb alapanyagokból készített jutalmat (például egy kézitükröt, ami sikít, ha kézbe veszik) viszont valódi Nobel-díjas nyertesek nyújtják át nekik.

Az Ig Nobel történetében előfordult már az is, hogy egy, a szatirikus díjat elnyerő kutató megkapta a valódi Nobelt is: Andre Geim oroszországi fizikus 2000-ben nyerte el a "vicces Nobelt" békák mágneses térben való lebegtetéséért, majd 2010-ben neki ítélték a Nobel-díjat is a grafénnel kapcsolatos kutatásaiért (mindkettőt megosztva kapta). Az Ig Nobel ceremóniáját a Harvard és a Massachusettsi Műszaki Intézet támogatja és az elmúlt években a Harvard épületében tartották meg, majd a járvány miatti lezárások után az MIT-ra tért vissza. A 2024-es díjazottak között régi, 1940-es és 1960-as évekbeli kutatások is felbukkantak és két magyar kutató, Bognár Miklós és Aczél Balázs is megtalálható az egyik díjnyertes tanulmány szerzői között.

Fej vagy írás?

Bognár és Aczél egy nemzetközi kutatásban vettek részt, aminek célja a feldobott érmék statisztikai aspektusaival foglalkozó DHM modell bizonyítása volt. A Persi Diaconis, Susan P. Holmes és Richard Montgomery által 2007-ben kidolgozott modell szerint a pénzfeldobás valójában kevésbé fair módja a döntéshozatalnak, mint azt gondolnánk, mivel az érme kezdőpozíciójának ismerete egy hajszálnyi előnyhöz juttathatja az egyik felet.

Az érmék ugyanis hajlamosabbak arra az oldalukra esni, amelyről indultak.

Ez a "hajlam" vagy részrehajlás azonban egészen elenyésző: mindössze 51% az esélye, hogy egy írással induló érme az írásra vagy egy fejjel induló a fej oldalára érkezzen. A modell bizonyítása valójában egyszerű, viszont nagyon időigényes, a statisztika megalapozásához kellő mennyiségű adat begyűjtésére van szükség, vagyis nagyon nagy számú pénzfeldobással lehet csak igazolni a modell eredményeit. Az Amszterdami Egyetem kutatójának, František Bartošnak vezetésével zajló kísérlet alatt emiatt több különböző szakaszban és módszerrel végezték a pénzfeldobást: egyrészt öt egyetemi hallgató a szakdolgozati projektje részeként egyenként körülbelül 15 ezer (összesen 75 036) érmefeldobási eredményt gyűjtött be, másrészt egy maraton keretében 35 ember 12 órát töltött pénzfeldobással, aminek során 203 440-szer dobták fel az érméket, végül egy Twitteren közzétett felhívás révén további 72 281 alkalommal végezték el a pénzfeldobást. Az összegzés szerint a DHM modell szerint megjósolt jelenség, az úgynevezett egyoldalú részrehajlás valóban létezik, vagyis valamivel valószínűbb, hogy az érme a feldobás után ugyanarra az oldalára esik, mint amivel indult.

A tanulmány adatai arra utalnak, hogy ez az arány nem csak az elmélet szerint, hanem a gyakorlatban is 51% körüli, egészen pontosan 50,7795%.

Ez az egyenlőtlenség azonban idővel elhalványulhat, ahogyan az emberek egyre profibbak lesznek a pénzfeldobásban, mivel az enyhe részrehajlást az érme apró imbolygása okozza, ami a biztosabb kézmozdulatok révén csökkenhet.
"Előnyükre tudják fordítani a jövőbeli pénzfeldobók ezt az egyoldalú részrehajlást?[...] A megfontolások alapján azt javasoljuk, hogy ha magas tétű döntéshozatalok esetében alkalmazzák a pénzfeldobást, a legjobb választás az érme kezdeti pozíciójának eltitkolása." - összegzik a kutatók a tanulmány végén.

Az Ig Nobel Tanácsának döntése alapján ez a felfedezés az idei Valószínűségi kategória első helyét nyerte, a díjat a kutatást végző csapatból František Bartoš és Eric-Jan Wagenmakers holland matematikus vették át a szeptember 12-ei hivatalos ceremónián. A kutatók illusztris társaságba kerültek, olyan díjazottakkal együtt ünnepelhették a győzelmüket, akik a legkülönfélébb vizsgálatok során fedték fel a világ eddig nem annyira ismert részleteit. Egy 1941-es kutatás arra kereste a választ például, hogy a tehenek hátára helyezett macskák ijesztgetése milyen hatással van az állatok tejelésére, egy másik, 2022-es tanulmány pedig arra derített fényt, hogy a valódi növények időnként imitálják a melléjük helyezett műnövények formáját.

(Fotó: Monty Rakusen/Getty Images)