A különböző botrányok, a késlekedés, vagy a pőre teljesítmény miatt, de annyi biztos, hogy az F–35 legendás repülő, amely mellett hevesen lehet érvelni, vagy még hevesebben állást foglalni ellene – különösen igaz ez manapság, amikor az orosz haditechnika leszereplésével van tele a sajtó. Ilyenkor van tehát szükség a legendás győzelmekre, még ha ezek a győzelmek valójában inkább legendák, mint tényleges győzelmek. Az egyik ilyen – nevezzük így – korai sajtóértesülés nyomán cirkulálni kezdett netes történet szerint egy hatvanas években tervezett légelhárító lövedékkel leszedtek egy csúcstechnológiájú lopakodó vadászt Szíriában még 2017-ben.

A sztori tehát 2017. október 16-án kezdődik, ekkor jelentette be Izrael, hogy egy gépe Damaszkusz közelében csapást mért egy szíriai SAM-ütegre, amely két órával korábban a Libanon felett repülő izraeli felderítőgépekre lőtt. A Southfront.org, az orosz hadsereggel és a szíriai polgárháborúba való beavatkozásával foglalkozó weboldal azonban más történetet sugallt. „A rendelkezésre álló információk szerint a Szíriai Védelmi Erők S–200-as lövedéket használtak az izraeli harci repülőgép ellen” – állította a lap. A Southfront hangsúlyozta azt is, hogy a hatvanas években tervezett lövedék egy csúcstechnológiájú F–35-ös lopakodó vadászgépet talált el.

Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) a közösségi médiában azonnal reagáltak ezekre a hírekre, és azt állították, hogy bár Szíriából valóban légvédelmi rakétát indítottak az egyik repülőgépük felé, a a gépet nem érte találat. A megtorló csapás során viszont az IDF sikeresen lecsapott egy szíriai SAM-ütegre Damaszkusz közelében. Később, de még aznap az izraeli média arról számolt be, hogy az egyik F–35I-es repülőgépe megsérült, mert madarakkal ütközött, de ez még korábban, az akkori eseményhez képest közel két héttel korábban történt. A sérült vadász bár biztonságosan leszállt, ám az IDF nem volt biztos abban, hogy javítható-e. A Lockheed Martin későbbi közleménye alapján egyébként a gép megérkezett hozzájuk javítására, és pár napon beül ismét bevetésre képes állapotba hozták.

Két állítás áll tehát egymással szemben, de mi lehet az igazság?

Azt tudjuk, hogy még 2010-ben Izrael lett az első ország az F–35 kilenc nemzetből álló fejlesztőországain kívül, amely megvásárolta a repülőgépet. Izrael vállalta, hogy a következő években összesen 50 F–35-öt vásárol, és az első gépeket 2016-ban kapta meg. Viszont az F–35 izraeli változata némileg egyedülálló – a Lockheed-Martin megtagadta, hogy az F–35-ön a vásárlók jelentős módosításokat hajtsanak végre, de Izrael képes volt megkerülni ezt az intézkedést, és végül megengedték nekik, hogy helyi védelmi vállalkozókat vegyenek igénybe. Az izraeli légierő így kívülről módosíthatta az F–35I Adirt, és teljes hozzáféréssel rendelkezik a vadászgép kifinomult digitális architektúrájához, beleértve az elektronikus hadviselés és megfigyelési csomagot, a kommunikációs rendszereket, valamint a küldetésvezérlő hardvert.

Ami mindebből érdekes most, hogy 2018-ra Izrael volt az első ország, amely bemutatta a saját F–35-ös változatát. Ez a dátum pedig azért jelentőségteljes, mivel tehát az orosz propagandaoldalak állítása szerint Izrael egyik ötödik generációs vadászrepülőjének lelövése 2017-ben történt. Az viszont rendkívül szokatlan lett volna, ha az IDF engedélyezte volna, hogy új F–35I-es flottája a szíriai határ mentén repüljön még azelőtt, hogy teljesen harcképes lenne.

Ez tehát eddig világos, de elméletileg van-e arra esély, hogy egy ilyen gépet képes legyen kilőni egy ilyen régi SAM-rendszer? Azt tudjuk, hogy Oroszország és Szíria az eset idejére már integrálta légvédelmi rendszerét, így a fejlettebb orosz érzékelők adatmegosztása elvileg megkönnyíthette a lopakodó repülőgépek észlelését. Ezenkívül az F–35-öt, amelyet arra optimalizáltak, hogy elrejtőzzön a magasabb frekvenciájú radarrendszerek elől, mint például az elterjedt X-sávos tűzvezérlő radarok, az alacsonyabb frekvenciájú rendszereket használó kezelők észrevehetik. Azonban még ha az F–35I-t észlelték is, az még nem jelenti azt, hogy megbízhatóan nyomon követhető és támadható is lenne. A repülőgépen ugyanis fejlett elektronikus harci rendszerek is találhatóak épp az ilyen támadások kivédésére.

Amúgy pedig az S–200-as légelhárítók szíriai üzemeltetése az izraeli gépekkel szemben sem volt épp egy sikersztori. 2018-ban például egy szír S–200-assal megpróbáltak kilőni egy izraeli vadászgépet, de helyette egy orosz Il–20-as gépet találtak telibe – megölve a fedélzeten tartózkodó 15 fős legénységet. Oroszország az eset miatt Izraelt okolta, mivel szerintük az izraeli vadászok szándékosan fedezékként használták az orosz gépet a szír légvédelmi lövedék ellenében. Moszkva ezután határozott úgy, hogy a modernebb S–300-as rendszerekkel szerelik fel a szíreket, de csak azzal a kitétellel, hogy a rendszert kizárólag az oroszok által küldött orosz szakemberek felügyelik, és bármilyen csapást Moszkvának előtte engedélyeznie kell.

Forrás: 1945, Forbes, National Interest, Warzone

(Kép: két izraeli F–35I Adir, forrás: picryl/Robert Sullivan)