"Tenger alatti korall? Elvarázsolt kastély? Űrkígyók?

Ezek a kísérteties, sötét, pillérszerű struktúrák valójában hideg csillagközi hidrogéngáz és por oszlopai, amelyek egyúttal új csillagok inkubátorai is. Az oszlopok úgy türemkednek ki a sötét molekuláris felhő falaiból, mint az állócseppkövek a barlangok aljából." - szólt a bemutatása a Teremtés Oszlopainak a Hubble Űrteleszkóp 1995-ös képének megjelenésekor, amelyen az azóta híressé vált, látványos űrbeli képződmények láthatóak. Az oszlopokat alkotó molekuláris hidrogéngázfelhők mélyén új csillagok születnek és a körülöttük lévő gázhalmazok lassan erodálnak a rájuk ható ultraibolya-sugárzás miatt, amelyet a frissen képződött csillagok bocsátanak ki magukból.

Az oszlopok azonban sűrűségük miatt tovább fennmaradnak, mint a környezetükben lévő gázok és az alsóbb rétegekben még masszívabb felhők találhatóak, úgynevezett EEG-k (Evaporating Gaseous Globules, elpárologó gázgömböcskék), amelyek azonban előbb-utóbb szintén áldozatul esnek az ultraibolya-sugárzásnak és előtűnnek alóluk a csillagok.

A Teremtés Oszlopait az elmúlt három évtizedben számos felvételen megörökítette már a Hubble és más teleszkópok is, legújabban pedig a James Webb Űrteleszkóp készít róluk speciális képeket, amelyek infravörös tartományban mutatják be az objektumot.

A NASA vizuáliációja a két űrteleszkóp felvételeit ötvözi, illetve használja fel egy háromdimenziós mozi létrehozása érdekében, amelyen lehetőség nyílik a két eltérő tartományban mérő űreszköz képeinek összehasonlítására. A háromdimenziós hatás révén beleshetünk az oszlopok közé is és közelről láthatjuk, hogy a különböző evolúciós fázisban lévő csillagok vagy protocsillagok hogyan bújnak meg a gázfelhők között.

Míg a Hubble képei főként a látható fény tartományában ragyogó csillagokat mutatják be, addig a James Webb Űrteleszkóp a gázok által elfedett részleteket fedi fel. A teljes élményhez mindkét teleszkóp munkája hozzájárul, de nem csak a vizualizáció szépsége miatt fontos ez, hanem a kutatások és adatgyűjtés érdekében is, amelyet nagyobb pontossággal tudnak végezni a csillagászok a sokféle nézőpontnak köszönhetően.

(Fotó: Greg Bacon, Ralf Crawford, Joseph DePasquale, Leah Hustak, Christian Nieves, Joseph Olmsted, Alyssa Pagan, Frank Summers /STScI, NASA Universe of Learning)