Gigantikus csillaginkubátorok terjeszkednek az űrben

2024 / 06 / 27 / Bobák Zsófia
Gigantikus csillaginkubátorok terjeszkednek az űrben
A Hubble 1995-ös képe tette híressé a Teremtés Oszlopait, amelynek mélyén égitestek formálódnak. Most új háromdimenziós felvételeken bolyonghatunk a hatalmas gázképződmények között.

"Tenger alatti korall? Elvarázsolt kastély? Űrkígyók?

Ezek a kísérteties, sötét, pillérszerű struktúrák valójában hideg csillagközi hidrogéngáz és por oszlopai, amelyek egyúttal új csillagok inkubátorai is. Az oszlopok úgy türemkednek ki a sötét molekuláris felhő falaiból, mint az állócseppkövek a barlangok aljából." - szólt a bemutatása a Teremtés Oszlopainak a Hubble Űrteleszkóp 1995-ös képének megjelenésekor, amelyen az azóta híressé vált, látványos űrbeli képződmények láthatóak. Az oszlopokat alkotó molekuláris hidrogéngázfelhők mélyén új csillagok születnek és a körülöttük lévő gázhalmazok lassan erodálnak a rájuk ható ultraibolya-sugárzás miatt, amelyet a frissen képződött csillagok bocsátanak ki magukból.

Az oszlopok azonban sűrűségük miatt tovább fennmaradnak, mint a környezetükben lévő gázok és az alsóbb rétegekben még masszívabb felhők találhatóak, úgynevezett EEG-k (Evaporating Gaseous Globules, elpárologó gázgömböcskék), amelyek azonban előbb-utóbb szintén áldozatul esnek az ultraibolya-sugárzásnak és előtűnnek alóluk a csillagok.

A Teremtés Oszlopai a Hubble (jobbra) és a James Webb Űrteleszkóp (balra) felvételein

A Teremtés Oszlopait az elmúlt három évtizedben számos felvételen megörökítette már a Hubble és más teleszkópok is, legújabban pedig a James Webb Űrteleszkóp készít róluk speciális képeket, amelyek infravörös tartományban mutatják be az objektumot.

A NASA vizuáliációja a két űrteleszkóp felvételeit ötvözi, illetve használja fel egy háromdimenziós mozi létrehozása érdekében, amelyen lehetőség nyílik a két eltérő tartományban mérő űreszköz képeinek összehasonlítására. A háromdimenziós hatás révén beleshetünk az oszlopok közé is és közelről láthatjuk, hogy a különböző evolúciós fázisban lévő csillagok vagy protocsillagok hogyan bújnak meg a gázfelhők között.

Míg a Hubble képei főként a látható fény tartományában ragyogó csillagokat mutatják be, addig a James Webb Űrteleszkóp a gázok által elfedett részleteket fedi fel. A teljes élményhez mindkét teleszkóp munkája hozzájárul, de nem csak a vizualizáció szépsége miatt fontos ez, hanem a kutatások és adatgyűjtés érdekében is, amelyet nagyobb pontossággal tudnak végezni a csillagászok a sokféle nézőpontnak köszönhetően.

(Fotó: Greg Bacon, Ralf Crawford, Joseph DePasquale, Leah Hustak, Christian Nieves, Joseph Olmsted, Alyssa Pagan, Frank Summers /STScI, NASA Universe of Learning)


Kozmikus rejtély - a legtávolabbi csillag valószínűleg egyáltalán nem az, aminek elsőre látszott
Kozmikus rejtély - a legtávolabbi csillag valószínűleg egyáltalán nem az, aminek elsőre látszott
Leleplezés a James Webb Űrteleszkóppal.
Az univerzum legelső molekuláit újraalkották egy áttörő kísérletben
Az univerzum legelső molekuláit újraalkották egy áttörő kísérletben
Az univerzum keletkezése után több százezer évig nem léteztek molekulák, de egyszer csak beindult a láncreakció.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.