Tesla-tekercs és bolygó szagolgató – a Svábhegyi Csillagvizsgáló “Csillagkapu” programján jártunk

2023 / 09 / 18 / Felkai Ádám
Tesla-tekercs és bolygó szagolgató – a Svábhegyi Csillagvizsgáló “Csillagkapu” programján jártunk
A Csillagkapu egy idén áprilistól indult programsorozat, amely különlegessége, hogy a Csillagvizsgáló összes létesítménye bejárható a saját kényelmes tempónkban.

Már régóta ért egy családi csillagvizsgálós esemény, amire azonban különböző okok miatt csak a múlt szombaton, szeptember 16-án került sor. A helyszín a Svábhegyi Csillagvizsgáló, a rendezvény pedig a Csillagkapu programsorozat része – ez utóbbi különlegessége, hogy teljesen új, idei eseménysorozat, és mint a Csillagvizsgáló honlapján olvasható:

“2023 áprilisától a Svábhegyi Csillagvizsgáló új eseménysorozattal nyitja meg a végtelen csodával teli csillagos égboltot minden érdeklődő előtt! Az újdonság pedig, hogy ezeken az előre meghirdetett szombati napokon a Csillagvizsgáló összes csillagászati programhelyszíne szabadon, saját tempóban bejárható.”

Gyorsan tegyük hozzá, hogy a jegyeket a saját zsebünkből álltuk, így viszont legalább elfogultság nélkül számolhatunk be arról, hogy mennyire éri meg egy ilyenen részt venni. Mivel pedig több korosztályból is vittünk gyereket (14, 12 és 5 évest) így az is kiderül, hogy az egyes életkorok mennyire bírják a hosszas gyűrődést – az esemény ugyanis délután 5-től este 11-ig tart több érdekes, de időnként hosszú és figyelmet kívánó előadással, programmal és bemutatóval.

A zord anyagiakra rátérve: a jegyárak megtalálhatóak a fentebb linkelt honlapon, a drága vagy olcsó kérdéshez mi nem is szólnánk hozzá, hiszen mindenki eldöntheti, hogy kizárólag az árat tekintve megéri-e neki ez a "valamivel olcsóbb mint egy családi ebéd egy közepes helyen" összeget ez a program. Elővételben a jegy olcsóbb, de ez kicsit lutri, mert rossz időben kevés dolgot lehet látni az égbolton, de mivel az egész élménynek a tényleges csillag/planéta kémlelés csak egy része (bár nyilván ez is hozzáállástól függ), ezért nem feltétlen járunk rosszul akkor sem, ha felhők függönyzik el előlünk a látnivalókat. Sőt a Csillagvizsgáló borult idő garanciát is kínál:

“Programjaink időjárástól függetlenek, borult időben, akár esőben is megtartjuk őket. Ilyenkor semmilyen távcsővel nem láthatók az égitestek, ez alól a Svábhegyi Csillagvizsgáló sem kivétel.

Ha borult lenne az idő, és nem látszódnának a csillagok, akkor három különleges program közül vehetsz részt valamelyik 'borult idős' programunkon, melyről aktuálisan mindig az adott program leírásában tájékozódhatsz. Ilyen értelemben a meghirdetett programhoz képest a programváltozás jogát fenntartjuk.

A program során természetesen ellátogatunk a Budapest-kupolába is, ahol megnézzük és megmozgatjuk Budapest legnagyobb távcsőkolosszusát, valamint sok-sok érdekességet hallhatunk csillagdánk történetéről és tudományos életben betöltött szerepéről. Ne szegje kedved a borult idő, a hangulat és jókedv garantáltan napsütéses lesz!”

A mostani eseményen olyan 300 látogató vehetett részt, amely szám azonban nagyjából eloszlott a Csillagvizsgáló hatalmas területén. Azt azért tegyük hozzá még gyakorlati tanácsként, hogy étel/ital vásárlási lehetőség nem nagyon akad, de el lehet hagyni a területet és vissza is lehet térni többletköltség nélkül.

A programok kifejezetten gyerek-kompatibilisek, bár ez nyilván függ az előadótól is. Az előadások szabadon, valóban saját tempóban megtekinthetőek – azaz egy-egy helyszínen folyamatosan ugyanazt az előadást tartják meg, az előadók viszont váltják egymást egymást, így ők sem égnek ki abban, hogy 200-szor ismétlik el ugyanazt, és mi is mindig friss élményt kapunk, ha épp betévedünk. A szervezés ilyen szempontból tehát kiemelkedő.

Az első látványosság az alapoktól indult, és a távcsövek evolúciójával foglalkozott: lényegében Galileo két szemüveglencséből eszkábált távcsővétől indultunk, amit Kepler már tökéletesített távcsöve követett, majd rátértünk Newton-távcsövére és a modernebb tükrös távcsövekre. Ez utóbbi kategória büszke példánya például a James Webb is, amely az elmondások szerint az egyetlen tükrös űrtávcső és az egyik műszerének a tervezésében az egyik ottani csillagász is részt vett. Külön kitértek a távcsöveket érintő tervezési nehézségekre, illetve az egyszerűbb távcsöveket “bontottan” is megszemlélhettük, így könnyebben megérthettük a működési elveiket is.

A következő állomás a “Spektrum-ház” volt, ez az egykori meridiánházban kapott helyet. Erről az egyébként történelmi épületről a következőt kell tudni:

“1922-ben kezdte meg működését a központi talapzatán álló pazzázsműszer, mellyel a csillagok delelésének idejét mérték a csillagászok. Ez nem öncélú tevékenység, hanem rendkívül fontos társadalmi küldetés volt akkor: A csillagidő alapján tudták naponta a pontos időt szolgáltatni távíródróton a MÁV számára. Az egész épületen végighúzódik egy pontosan É-D-i tájolású ablak, és egy letolható tető, mellyel az égbolt teljes észak-déli meridiánköre szemünk elé tárul.”

Vagy ahogy az előadó fogalmazott: innen tudták megmondani a MÁV-nak, hogy mennyit késnek a vonatok. Akárhogy is, a Tesla-tekerccsel kapcsolatos kísérletek, valamint a színképek, illetve a bolygók összetételének ezek utóbbiak alapján történő elemzése meglehetősen érdekesen és követhetően lett előadva. Sajnos a meridiánház elég kicsi, így már kisszámú közönséggel is gyorsan megtelt, aminek egyik következménye, hogy alacsonyabbak csak nehezen láthattak bármit is.

Ezt követően egy olyan 5 perc körüli sorbanállással bejutottunk a bizonyos értelemben fő attrakciónak számító Budapest kupolába. Ez a intézet távcsőkupolái közül a leghatalmasabb, amely egyben hazánk egyik legikonikusabb és legszebb csillagászati kupolája is, és neoklasszicista stílusban épült. Sajnos némileg még felhős volt az ég ekkor, de azért már láthattunk csillagot is, a Mizárt. Ez a Göncöl-szekér rúdjának három csillaga közül a középső, amiről már szabad szemmel is látható, hogy két csillagból áll – elhangzott az ezzel kapcsolatos legenda is, hogy az ókorban úgy szűrték ki, hogy ki alkalmas íjásznak, hogy ki látta mind a két csillagot. Azóta egyébként kiderült, hogy a két csillag is igazából hat csillag.

Eljutottunk a bolygó szagolgatóba is, ahol az egyedi vegyületek alapján keverték ki a bolygók “illatait” (maradjunk annyiban, hogy ezek nem illatok, hanem szagok, adott esetben eléggé letaglózóak), sőt néha légköri szakaszokra bontva. A szagolgatás végén felüdülésként bele lehetett szippantani pár kellemesebb földi illatba, így citromhéjba és ilyesmikbe is, a koncepció lényege pedig, hogy a Naprendszer általában elég büdös hely (lenne, ha képesek lennénk ténylegesen szagolgatni), jó illatok pedig csak a planétánkon fordulnak elő – így próbáljuk ezt megőrizni.

Sajnos az erdős környezetben gyorsabban hűlt az idő, mint arra számítottunk, így mivel nem öltöztünk túl melegen, ezért csak egy másik program fért még bele, ez pedig a VIP-teraszon kiállított teleszkópokban megtekinthető Szaturnusz volt. Habár ide is sokat kellett sajnos várni, végső soron megérte, hiszen saját szemünkkel láthattuk ezt a látványos planétát, ami még a kisebbeket is megérintette.

Összességében nagyon érdekes és jól megtartott előadásokat hallhattunk, amik voltak annyira látványosak, hogy inkább több, mint kevesebb sikerrel a csapat legifjabb tagját, az ötéves fiamat is lekössék. Az biztos, hogy nagyon sok múlik az előadókon, de rossz előadásokkal nem igazán találkoztunk, inkább csak akadtak, amelyek kiemelten élvezetesek voltak.

A szűk keresztmetszetet egyértelműen a teleszkópoknál felhalmozódó sor jelenti, így ha valaki ezt nem bírja, az lehet idegeskedni fog, de igazából 5 percnél többet sehol sem kellett várni, az erdei környezet pedig kellemes, a levegő jó, szóval azért nem ugyanaz az élmény, mint amikor a 7-es buszra várunk az Astorián. Már csak azért sem, mert amint kicsit felhízik a sor, megjelenik egy-egy csillagász is, és tart egy rögtönzött előadást, vagyis igazán ekkor sincs üresjárat.

A Csillagkapu programsorozat igazán hiánypótló, mivel a Csillagvizsgálót eddig elég kötötten, hónapokkal előre lefoglalva lehetett csak látogatni, a Csillagkapura azonban bármikor be lehet esni, mindig lesz helyszíni jegy, még ha az elővételes el is fogyott. Ez családosként azért is jó, mert a kisebb gyerekekkel nehéz volt eddig ilyen távra tervezni, hogy mikor betegszenek meg, jön közben bármi, de most ilyen kötöttség immár tehát nincs, és olyan ütemben vehetünk részt az eseményeken, ahogy az nekünk jól esik – ami szintén fontos kényelmi szempont, és ennek az ilyen gördülékeny végrehajtása komoly szervező erőt igényelhetett.

Az ár pedig tényleg mindenkinek mást jelent, de ha valaki kicsit is érdeklődik a téma iránt, az legalább egyszer családostul ellátogathat a Csillagkapura, rosszul biztos nem fog járni, és azért több ennél drágább programnál értékesebb és érdekesebb, életreszólóbb az itt eltöltött néhány óra.

(Kép: Rakéta.hu/Felkai Ádám)


Apró, piros objektumok tömege szerepel a JWST felvételein – de a létezésük lehetetlen
Apró, piros objektumok tömege szerepel a JWST felvételein – de a létezésük lehetetlen
A JWST rengeteg kis piros pontot fedezett fel, de ezeket jelenleg bárhogy próbáljuk magyarázni, az ellentmond a most ismert galaktikus evolúciós modelljeinknek.
Ezt látnánk az égen, ha a Földnek is olyan gyűrűi lennének, mint a Szaturnusznak
Ezt látnánk az égen, ha a Földnek is olyan gyűrűi lennének, mint a Szaturnusznak
Nagyon látványos lenne, igaz, a valóságban pontosan így egész biztosan nem jöhetne létre.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.