A Jefferson Biblia címet viselő könyvében az egykori amerikai elnök saját szemszögéből mutatja be az Újszövetséget: noha a történetek középpontjában Jézus áll, viszont egyebek mellett hiányzik belőle a keresztre feszítés és a mennybemenetel, illetve Jézus csodatételei, például amikor borrá változtatta a vizet. Jefferson ehelyett egy erkölcsös, tanító szerepbe bújtatta Jézust, aki Isten segítsége nélkül hirdette igazságait. Az eredetileg magáncélra készült, évtizedekig titokban tartott nyolcvannégy oldalas kötet egy olyan ember munkásságát dicséri, aki élete nagy részét a vallással küzdve, kételkedve töltötte.

Miért tartották titokban Jefferson Bibliáját?

Mindenekelőtt Jefferson személyes hitvallása miatt, hiszen ahogy egy 1813-ból fennmaradt kéziratban fogalmazott, szerinte a vallás kizárólag az ember és teremtőjének közös dolga, amibe senki másnak, de legfőképp a nyilvánosságnak nincs beleszólása. Míg a másik okot Mitch Horowitz (a Jefferson Biblia újrakiadásának szerkesztője) szerint történelminek vehetjük, elvégre ha valaki a tizenkilencedik század elején nyilvánosan belevagdosott a Bibliába, az kétségkívül forradalmi tettnek minősült, ami ha kiderül, akkor az USA története is teljesen másként alakulhatott volna. Jefferson hitt benne, hogy saját vallását mindenkinek szabadon kell gyakorolnia, ezt meg is fogalmazta egy 1786-os, virginiai törvénytervezetben, melyben megtiltotta az államnak, hogy bárkit arra kényszerítsen, hogy bizonyos egyházba járjon, vagy üldözzön vallási meggyőződése miatt. Bár a törvényt elfogadták, természetesen nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel.

A feudalisták ateizmussal és a kereszténység elleni lázadással vádolták Jeffersont az 1800-as választások idején. Köztük volt Theodore Dwight újságíró, aki azt állította, hogy Jefferson megválasztása

egyenesen a kereszténység végét jelentené, mivel legálissá tenné a gyilkosságot, nemi erőszakot, házasságtörést és a rablást is.

Jefferson 1820-ban, hetvenhét évesen, politikai karrierjének befejezése után kezdett el saját Bibliájával foglalkozni. Edwin S. Gaustad történész szerint elsősorban halandó, mégis nagyszerű tanítómestert látott Isten egyszülött fiában, semmint egy, a szó klasszikus értelmében vett istenséget. Ezért elhatározta, hogy saját maga szórakoztatására újraírta a történetet. Élete során kevesen tudtak a volt elnök átdolgozott Bibliájáról, amelyet halála előtt Martha Randolphnak, legidősebb lányának adott. Az 1880-as években azonban a Johns Hopkins Egyetem hallgatója, Cyrus Adler egy magánkönyvtárban rátalált a feldarabolt Bibliákra. Amikor megtudta, hogy mindez Jefferson műve, elkezdett kutatni a rejtélyes kötet után.

1895-ben Adler végül hozzáférést kapott Jefferson Bibliájához, csakhogy addigra az első kötet, a Názáreti Jézus filozófiája elveszett. Jefferson dédunokája szerencsére beleegyezett, hogy a második kötetet, a Názáreti Jézus életét és erkölcseit eladja a Smithsonian Intézetnek. A világ ekkor szerzett tudomást Jefferson privát Bibliájáról, 1904-től 1950-ig pedig hivatalba lépésekor minden szenátor megkapta saját példányát. A nyomtatás támogatása idővel megszűnt, de az 1990-es években Judd W. Patton közgazdász újjáélesztette a hagyományt, és elküldte postán a kongresszus minden tagjának. Napjainkban a Smithsonian Intézményben őrzik az exelnök titkos Bibliáját, ugyanakkor digitalizálták is azt, így bárki belelapozhat.

(Fotó: Unsplash/KiwiHug, Pixabay)