Ismerd meg Jeffersont, a sikeres politikust és kevésbé sikeres farmert!

Thomas Jefferson az Amerikai Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatának egyik szerzője, az USA harmadik elnöke (1801-1809), azelőtt pedig John Adams elnök elnökhelyettese volt. Jefferson egyike az alapítóatyáknak. Önmagában is történelmi jelntőségű pályafutás ez, de Jefferson már korábban is tanult emberként, jogászként dolgozott, és jellemzően a szabadságukért küzdő rabszolgákat védte a bíróságokon.

Mindezek mellett ugyanakkor földbirtokos is volt, aki rajongott a legújabb mezőgazdálkodással kapcsolatos technológiákért. Ennek megfelelően többféle zöldséget is termesztett a farmján, és az állattenyésztésébe is belekóstolt, ám a fő bevételi forrása a dohánytermesztésből származott. Amikor a dohány ára zuhanni kezdett, Jefferson anyagi nehézségek elé nézett, és folyamatosan el volt adósodva. Összességében tehát kevésbé volt sikeres farmer, mint politikus.

Ám politikai pályája csúcsán, az Egyesült Államok elnökeként sem akart élete ezen szegmensének hátat fordítani, és ezért egy negyven egyedet számláló birkanyájat is beköltöztetett magával a Fehér Házba.

Nem túl kezes, inkább szarvas a négyzeten

A nyáj az elnöki kertben talált otthonra, és akadt köztük egy shetlandi juh, Jefferson egyik büszkesége. A juh a skót Shetland-szigetekről származik, kis termetű, a kiváló minőségű gyapjáért és a húsáért tartott állat. A Thomas Jefferson tulajdonában lévő shetlandi azonban egy híresen agresszív kos volt.

A kosnak nem csak a viselkedése, a megjelenése sem volt mindennapos: a szokásos kettő helyett ugyanis négy szarva is volt. A legsúlyosabb problémát mégis az állat magatartása jelentette. A kos makacs volt, mint az öszvér, és szokatlanul hevesen védelmezte a területét -- legyen a betolakodó egy másik birka vagy egy ember. Egy férfit például olyan erővel terített le, hogy az a sérülése következtében hat hétig nem bírt lábra állni.

GyilKOS

A kos ámokfutása azzal tetőzött, hogy meggyilkolt egy kisfiút. A fiú az elnöki kert sövényének a közelében sétált, amikor a megvadult állat rátámadt. Az esetet az elnök egyik barátja, Anna Maria Thornton naplójából ismerjük, ugyanakkor az nem derül ki egyértelműen, hogy az elnök tudomására hozta-e valaki a tragédiát. Vagy úgy általában Jefferson tudott-e az elnöki kertben garázdálkodó állat rémtetteiről.

Annyi viszont biztos, hogy az elnök előtt az állat ritka rossz természete nem volt titok. Idővel Jeffersonnak annyira elege lett az kosból, hogy visszaküldte azt Monticellóba, a birtokára. A kost itt elkülönítve tartották a többit állattól. A shetlandi azonban továbbra sem bírt magával, és egy szép napon áttörte a kerítést, és őrjöngésében több birkát is megölt, köztük a saját bárányait. Jefferson ezután döntött az állat levágása mellett.

Elnökök és egyéb állatfajták

Ma persze furcsának tartanánk, ha az egyik világhatalom első számú vezetője nyájastul költözne be az elnöki rezidenciába, de Jefferson birkái még csak nem is a legszélsőségesebb példák. A legtöbb négylábút (vagy karmút, esetleg teljes mértékben lábatlant) Theodore Roosevelt vitte magával, és gyűjteményére nem túlzás az állatkert szó használata. Roosevelt fehérházi kedvencei (szándékos, bár kétségkívül gyenge szójáték) közt akadt oroszlán, hiéna, kígyók, medvék és még egy borz is a némileg hétköznapibb kutyák, macskák, lovak, tengeri malacok és madarak mellett.

Roosevelt utódja, Calvin Coolidge szintén nem fogta vissza magát, és egy Brehm állathatározóra elég előlényt vitt magával a beiktatása után. Coolidge gyűjteményében akadt medve, víziló (ez a drogbáró Pablo Escobarnak is nagy kedvence volt, persze ő nem lakott Fehér Házban), hiúz és mosómedvék. James Buchanan elefántot tartott, John Quincy Adams és Herbert Hoover pedig aligátorokat. Ám hiába mind ez a vadrezervátum, a felsoroltak egyike (ideértve a veszélyes csúcsragadozókat) sem ölt meg senkit, pláne nem gyereket, ilyesmit kizárólag Thomas Jefferson négyszarvú kosa művelt.

(Forrás: thevintagenews, kép: wikipedia, wikimedia commons)