A gyors rádiókitörések vagy FRB-k csak a másodperc töredékéig tartanak, de 100 milliószor erősebbek lehetnek, mint a Nap sugárzása. Intenzitásuk ellenére az eredetük nagyrészt ismeretlen. Azért nehéz felderíteni őket mert nagyon rövidek, kiszámíthatatlanok és általában rendkívüli távolságokban történnek. Annyi világosnak tűnik, hogy az univerzum lehető legszélsőségesebb körülményei között kell kialakulniuk, ami tematizálja az eredetükről folyó diskurzust, ideértve a haldokló csillagokat, az idegen technológiát, egy magnetárt azaz egy nagyon erős mágneses térrel rendelkező csillagot. A friss kitörésről beszámoló tudósok most ez utóbbi esetre voksoltak.

Meg tudták erősíteni azt is, hogy a kitörés éppen úgy festett, mint a többi, távolabbi FRB festene, ha azt a saját galaxisunkon kívülről észleltük volna. Ez arra utal, hogy a többi kitörés legalább egy részét máshol is hasonló objektumok alakíthatják, mint ezt.

"Ez egy nagy rejtély, hogy mi hozza létre ezeket a hatalmas energiakitöréseket, melyek eddigi észlelései az univerzum felét átszelték, mire elértek bennünket. Ez az első alkalom, hogy egyetlen asztrofizikai tárgyhoz köthetjük az egyik ilyen egzotikus gyors rádiókitörést" - mondta el Kiyoshi Masui, az MIT fizika-professzora, aki az FRB Fényerősség elemzését vezette a csapatban. 

A detektálás április 27-én kezdődött, amikor a kutatók két űrtávcsővel többszörös röntgen- és gamma-sugár kitörtést észleltek a saját galaxisunk másik végén található magnetárból. Másnap a kutatók két észak-amerikai távcsövet fordítottak az égbolt megfelelő része felé, és rögzítették az “FRB200428” néven ismertté vált kitörést.

A Tejút első FRB-je

A kitörés nem csak a Tejút első FRB-je és az első, amelyhez egy magnetár társult, hanem az első olyan is volt, ami a rádióhullámok mellett másféle energiát is kibocsátott. A kutatást a Nature folyóiratban megjelent három cikkben ismertették, és a világ számos teleszkópjából származó adatokra támaszkodott, kanadai, amerikai, és kínai berendezésekből érkező megfigyeléseket hasznosítva.

FRB-t először 2007-ben detektáltak és azonnal megindult a találgatás arról, hogy mi képes ekkora energiakitörésekre. Már akkor is a magnetárok tűntek a legesélyesebb jelöltnek, különös tekintettel arra amit a mágneses terük működéséről gondolunk, ami motorként működhet, előidézve az erőteljes robbanásokat.

Ennek tesztelésére a csillagászok megkísérelték a kitörések eredetét az ég lehető legkisebb részein belül lokalizálni. Legalábbis elméletileg ennek lehetővé kell tenni a számukra, hogy az űrben található ismert objektumokhoz társítsák őket, és összefüggéseket keressenek a rádióenergia-törések és más csillagászati ​​jelenségek között.

A mostani kutatás az első, ami elvégzi ezt a munkát, és bizonyítékot szolgáltat az FRB-k és a magnetárok összekapcsolására. Ez értékes nyom lehet az FRB-k eredetének részleges megfejtéséhez.

Ha bebizonyosodna, hogy az FRB-k magnetárokból származnak, még akkor is sok rejtély marad körülöttük. A csillagászoknak meg kell keresniük azt a mechanizmust, amely lehetővé teszi a magnetárok számára az FRB-k hatalmas energiájának kibocsátását, meg kell érteniük, hogyan tud egyszerre ilyen fényes, szokatlan energia- és röntgensugárzást egyidejűleg kibocsátani.

(Forrás: Nature Kép: NASA)