Több mint 120 év után, május elsejével visszatér a Városligetbe egy régen elfeledett, ám annak idején nagy népszerűségnek örvendő attrakció, a városnéző ballonozás. Most több mint egy évszázad után, május elsejétől újra bárki a levegőbe emelkedhet a Széchenyi fürdőtől nem messze, a liget szélén található Mimóza-dombról. A héten a sajtó számára először mutatták meg hivatalosan is a ballont, a helyszínen Gyorgyevics Benedek, a Városliget Zrt. vezérigazgatója, valamint Závodszky Zoltán, a Ballonkilátó Zrt. ügyvezető igazgatója is beszédet mondott, melyekből érdekes információkat tudhattunk meg a ballonról, valamint az annak otthont adó helyszínről is. A megjelentek mind egyetértettek abban, hogy a Szinyei Merse Pál Léghajó című festményét megidéző Ballon-kilátó jó eséllyel be fog kerülni Budapest ismert jelképei közé.
A városligeti Ballon-Kilátó a francia Aerophile vállalat Aero30NG típusú rendszerét használja. A szerkezet egy olyan, héliummal töltött gázballon, mely a talajhoz van rögzítve, és a gyakorlatban egyfajta szabadtéri liftként működik. Závodszky Zoltán, a BallonKilátó Zrt. vezérigazgatója kiemelte, hogy
a Ballon-kilátóhoz hasonló szerkezetek a világ számos pontján évtizedek óta üzemelnek biztonságosan és balesetmentesen, többek között a párizsi Disneylandben; a Safari Park-San Diego területén; illetve az Angkor Wat mellett is ilyen típusú ballon-kilátó rendszer üzemel.
A Ballon-kilátó működésével kapcsolatban Nagy Balázs, a BallonKilátó Zrt. cégvezetője, a városligeti ballon egyik operátora, valamint gyakorlott hőlégballon-pilóta válaszolt kérdéseinkre. Mint azt megtudtuk, a szerkezet üzemeltetéséhez már két ember is elegendő, egyikük a ballon kosarában tartózkodik, másik pedig a földről biztosítja a helyes működést, miközben folyamatos rádiókapcsolatban vannak. A ballon üzemeltetéséhez a gyártó képezi ki az úgynevezett operátorokat, akik a városligeti ballon esetében egytől egyig a Balloning4you gyakorlott hőlégballonosai közül kerültek ki.
Nagy Balázs elmondta, hogy a szerkezet rendkívül biztonságos, minden eleme többszörösen túl van biztosítva. Mint azt már fentebb is írtuk, a csőröléshez használt kábel maximálisan 45 tonnát bír el, ez csaknem tízszeres túlbiztosítást jelent. Nagy Balázs azt is megerősítette, hogy kábelszakadás a ballon-kilátók üzemeltetésének történetében még egyszer sem fordult elő. Nagy Balázs becslése szerint, ha mégis elszakadna a kábel, akkor a ballon 40 m/s sebességgel lőne ki a sztratoszféra irányába. A gyártónak azonban erre az esetre is van forgatókönyve: a ballon alján és tetején is találhatóak úgynevezett szakítópanelek, melyek felnyitásával fokozatosan ki lehet engedni a gázt a ballonból, mely ez által először vízszintes repülésbe, majd enyhe süllyedésbe hozható. Szerencsére ezt eddig egyszer sem kellett élesben kipróbálni.
Arra a kérdésre, hogy mennyire kell tartani a ballon anyagának szakadásától, szintén valamelyest megnyugtató választ kaptunk: a ballon egy esetleges szúrt sérülés esetén sem pukkanna ki, helyette nagyon lassan szivárogna a gáz, tehát bőven maradna idő a biztonságos földetérésre. A sérülések kiszűrésében az is segíthet, hogy a ballon belső világítással rendelkezik, amivel könnyedén láthatóvá válnak az esetleges hibák. A kisebb sérüléseket a helyszínen is ki lehet javítani az erre szolgáló javítókészlet segítségével.
A gázballon üzemeltetése erősen függ az időjárástól: a földön maximum 24 km/h, fent pedig maximum 47 km/h az a maximális megengedett szélsebesség, ami mellett még elindulhat felfele az eszköz. Mint azt megtudtuk, a ballon egész évben felfújva marad, és a legtöbb esetben nyugalmi állapotban a kosár felett 5 méterrel lebegve találhatjuk majd. Abban az esetben, ha túlságosan erőssé válna a szél, a ballon behúzható egészen a kosárig, így akár 120 km/h sebességű szélnek is képes ellenállni.
A helyszínen szerkesztőségünknek is lehetősége nyílt kipróbálni a Ballon-kilátót. A biztonsági hálóval bevont gondola kellően masszív felépítésű, ám mégis kellően kecses hatást kelt a hatalmas ballon alatt. A gyűrűalakú gondola által kijelölt „körfolyosó” nagyjából másfél embernyi széles, ám ahhoz még pont elegendő a hely, hogy körbe lehessen járni a kosarat. Az operátorunk figyelmeztet, hogy felszállásnál és leszállásnál érdemes kapaszkodni, azonban aki rendszeresen használja a tömegközlekedést, annak inkább meglepően simának fog hatni mindkét folyamat. Ami az emelkedést illeti, a ballon egy magabiztos lift erejével ösztökél a padló irányába azzal a különbséggel, hogy valamennyire oldalra is mozog.
A legmagasabb pontot elérvén gyönyörű látvány tárul elénk, ami miatt érdemes körbejárni a gondolát - ezt a szerkezet egyébként lágy ringatózással jutalmazza. Arra a kérdésre, hogy mennyire számít a súlyelosztás, azaz származhat-e bajunk abból, ha mindenki csak az egyik oldalon tartózkodik, és aszimmetrikusan terheljük a szerkezetet, operátorunk megnyugtató választ adott: ez egyáltalán nem számít, semmilyen veszélyt nem hordoz, maximum kicsit instabilabb lesz tőle a ballon, de ez egyáltalán semmilyen kockázatot nem jelent, sőt - ahogyan az operátor megfogalmazta - „pont az a buli benne”. Ami a ballon leereszkedését illeti, a süllyedés kapcsán fellépő könnyedség érzése jól kiegészíti a magasság miatt termelődött adrenalin okozta boldogságérzést. A leszállás szintén – szó szerint - zökkenőmentesen zajlott.
A nagyközönség számára a Ballon-kilátó május elsején nyit, a felnőtt jegy ára pedig 7 ezer forintba, a gyermek jegyé pedig 5 ezer forintba fog kerülni.
Ugyan a Városliget feletti repülések pontos kezdete szinte már homályba vész, a kor legjobban dokumentált szerkezete a Ballon Captif volt, mely a millenniumi ünnepségek idején, a városligeti Ezredéves Kiállításon repült. A párizsi léghajós famíliából származó Louis Godard kapitány működtette a pányvás léggömböt, amelyik egyszerre 12-14 utast tudott a magasba emelni. Godard kapitány hálóval bevont, 18 méter átmérőjű gömbje hidrogénnel volt megtöltve, az erős kötéllel a földhöz rögzített repülőeszköz emelkedését és süllyedését pedig egy gőzgép által hajtott csörlővel szabályozták.
A ballon április 29-én emelkedett először a magasba, s ettől kezdve minden egyes napon tucatnyi repülést hajtott végre. Annak idején borsos áron, három ezüstforint ellenében lehetett felszállni a Ballon Captif fedélzetére, mely 500 méteres magasságba emelte utasait. A repüléseket követően minden egyes utas nevét egy nagy könyvben rögzítették, az udvari fényképész pedig mindenkit lefotózott. Megszokott látvány volt, hogy a felszállásra várakozó közönséges a léggömb kosara alá erősített trapézon kapaszkodó akrobaták szórakoztatták.
(Fotó: Városliget Zrt., Rakéta.hu, Aerophile)