Az 1930-as évek óta elfogadott, hogy az akkoriban felfedezett, az ókori Római Birodalom keleti részén húzódó erődrendszer védelmi vonalat képezett, hogy megvédje a birodalom keleti határát az arab és perzsa betörésektől. Az első tanulmányt ezzel kapcsolatban Antoine Poidebard atya, francia tájrégész, jezsuita misszionárius és pilóta tette közzé 1934-ben. Poidebard ekkor 116 erődöt dokumentált, amelyek vonalát a Római Birodalom keleti határának hitték. Egy új kutatás azonban cáfolja ezt az elméletet, ugyanis kiderült, hogy a Poidebard által felfedezett építmények vonalától keletre és nyugatra is több száz további erőd húzódik.

A Dartmouth College tudósai a hidegháború idejéből származó, titkosítás alól feloldott, megfigyelő műholdak felvételeit használták fel az Antiquity folyóiratban közzétett kutatás során, így derült fény az eddig ismeretlen erődökre. A világ első kémműholdjai által készített, nagy felbontású képeket tanulmányozva a csapat 396 további építményt azonosított, amelyek óriási területen szóródtak szét a régióban keletről nyugatra, ez pedig nem támasztja alá azt a korábbi elméletet, hogy az erődök a birodalom keleti határfalát alkották.

A kutatók azt feltételezik, hogy az erődöket valójában a régiók közötti kereskedelem támogatására építették, illetve a keleti tartományok és a nem római területek között közlekedő karavánok védelmére, valamint a kelet és nyugat közötti kommunikáció megkönnyítésére. Ez egyben azt is jelentheti, hogy

a római világ határai kevésbé voltak merevek és kirekesztőek, mint korábban hitték, és a keleti római határ valószínűleg nem volt állandó erőszakos konfliktusok helyszíne.

Annak ellenére, hogy a rómaiak társadalmában a katonai tevékenység kulcsfontosságú volt, egyértelműen nagyra értékelték a kereskedelmet és a kommunikációt is a nem közvetlenül az ellenőrzésük alatt álló régiókkal. Ezért a jelenlegi felfedezés drámai hatással lehet a római határvidékről alkotott képünkre.

A 60-as, 70-es évekből származó műholdfelvételeken egyébként a Poidebard által, 1934-ben felfedezett 116 erődítmény közül már csak 38-at tudtak egyértelműen beazonosítani. Ez nem csak azt jelenti, hogy ezek a régészeti szempontból fontos maradványok valószínűleg rég megsemmisültek, de azt is, hogy az újabb felvételeken látható erődök jó része is elpusztulhatott az azóta lezajló mezőgazdasági tevékenység, városi fejlesztések miatt.

Ahogy egyre több titkosítás alól feloldott képanyag, például az U2 kémrepülőgépek felvételei válnak elérhetővé, újabb régészeti felfedezésekre lesz lehetőség. A kutatók szerint a hatalmas mennyiségű adat gondos elemzése óriási lehetőségeket rejt magában a közel-keleti és azon túli jövőbeli felfedezések szempontjából.