Ahogy a TechCrunch megírta, néhány napja a ToTokot futtató Android telefonokon figyelmeztetések jelentek meg: “Ez az app a személyes adataid, úgymint az SMS-eid, a fotóid, a hangfelvételeid és a híváslistád után próbál kémkedni. Még ha hallottál is róla, vagy a fejlesztőiről, az alkalmazás ezen verziója árthat a készülékednek”. Alatta két gomb, az egyikkel törölni, a másikkal megtartani lehet az appot.

De minek ide két gomb? Egyáltalán, minek ide gomb?

A Google nyitottsága ugyan megmagyarázza, hogy miért nem erőszakosabb, és törli le rögtön a ToTokot, de könnyen érvelhetnének amellett is, ha most kivételt tennének. Az Apple mindig is arról volt ismert, hogy csak a szigorú, bár persze nem tévedhetetlen engedélyezési folyamaton átment alkalmazások juthatnak az iPhone-okra. Ezzel szemben Androidra nem csak a hivatalos piactérről, hanem a készülékgyártóéról, de a webről is lehet telepíteni programokat. Igaza egyik cégnek sincs, csak filozófiája. Viszont a Google ebben az esetben nehezen védhető stratégiát választott - ha egy étteremben a pincér diszkréten jelzi, hogy a kinézett szarvasgerinc valószínűleg mérgező, akkor joggal vetődik fel az emberben, hogy vajon miért nem veszik le az étlapról. Persze, a választás szabadsága az lenne, ha szabadon kérhetnénk a penészes húsból is, de ha már az étterem piros betűkkel szedi azt a fogást a menün, és a pincér is vad kapálózásba kezd, ha oda téved az ujjunk, akkor az egyenes megoldás az, ha előkapják a radírt vagy az ollót.

Az app készítői mit szólnak? Persze, hogy tagadnak.

Amikor két éve a Bloomberg megírta, hogy a kínaiak egy direkt erre a célra készült chippel kémkednek az Apple és az Amazon szerverein, mindenki tagadott. A hírt ugyan semmilyen más forrás nem erősítette meg, de aki hinni szeretne benne, hihet. Ugyanez a helyzet a rejtélyes Facebook-ajánlásokkal és hirdetésekkel, amelyek mintha csak meghallanák a beszélgetéseinket. És akkor a kínai 5G hálózatokkal kapcsolatos vádakról nem is beszéltünk. Természetesen a ToTok készítői is azt állítják, hogy a vádak hamisak, és hogy kérték az Apple-t és a Google-t is, hogy győződjenek meg erről. A Times ezzel szemben tavaly azt írta, hogy az app mögött az Emirátusok titkosszolgálataihoz köthető cégek állnak, amelyek ráadásul ugyanabban az épületben is működnek, mint a hírszerzés. A kormány célja szerintük az, hogy szabadon figyelhesse meg az állampolgárait, ezért egyszerűen betiltotta a konkurens chat appokat, csinált egy sajátot, és lelkesen olvasgatja, amit nem szégyell.

Mi mindenközben kénytelenek vagyunk valakinek hinni, mert egyedül dönteni arról, hogy bízhatunk-e egy technológiában, nem tudunk. Még ha lenne is bizonyíték, hiába mutatna rá valaki a kódban, csak néznénk szakértő szemekkel, és azt se tudnánk, mi van, mint a leendő bölcsész kémia érettségin. Lehet, hogy a Times, az Apple és a Google tévednek. Az is lehet, hogy féligazságokat jelentetnek meg. De az biztos, hogy nincs az az app, ami megéri azt a kockázatot, hogy ha igazuk van, minden személyes adatunk veszélyben legyen miatta.

(Borítókép: Pixabay)