Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia gyökerei egészen régre nyúlnak vissza, az ötvenes évekig kell visszautaznunk ahhoz, hogy a hagyományt megteremtő első rendezvényeket felkutassuk. Az 1950/51-es tanévben került először sor arra az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, valamint a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, hogy megrendeztek egy hallgatói eseményt, ami a mai OTDK-hoz hasonló szellemben zajlott: a hallgatók pályamunkát adtak be, majd nyilvános előadások keretében vitatták meg azokat. A legjobbakat nem csak elismerés várta, hanem pénzjutalom is, ami akkor 250-750 forintos összeget jelentett ugyan, de a rendezvény vonzerejét természetesen nem az anyagi haszon adta. Sokkal inkább az önálló kutatásra és fejlődésre való lehetőség, a tanárok és a diákok együttműködésének szorosabbra fűzése, a kihívás és az izgalom, amit a versenyhelyzet teremt. Az első diákkörök hivatalosan 1952-ben indultak, az ‘51-es esemény még spontán kezdeményezés eredménye volt, ami világosan mutatta, hogy a hallgatók részéről is nagy az igény a szokásos tanórákon túlmutató tevékenységekre, és arra, hogy már az egyetemi évek alatt valódi kutatómunkát folytathassanak.
A tudományos diákkörök olyan közösségek egy felsőoktatási intézményen belül, amelyek otthont adnak azoknak a diákoknak, akik nem elégszenek meg az előadásokon, órákon szerzett tapasztalatokkal és többre vágynak ennél: a tudományos diákkörökben az oktatók segítségével, önszorgalomból bővíthetik tudásukat, vagyis ez az önképzés helye az elhivatottak és kíváncsiak számára. A mai Tudományos Diákkörök (TDK) számos egyetemen, főiskolán működnek, és egyfajta műhelymunkára adnak lehetőséget, vagyis itt készülhetnek fel a hallgatók a kutatói vagy bármilyen más jellegű, például művészeti pályájukra, és szerezhetnek testközelből fontos ismereteket arról, hogyan kell megállni a helyüket a választott területen.
“A TDK örök” - ha ez a szlogen valahonnan ismerősen cseng, ne csodálkozzunk, több helyen belefuthatunk az internet különféle platformjain ebbe a mottóba, de azt már kevesen tudják, kitől is ered a felkapottá vált jelmondat, most azonban eláruljuk: az ötletgazda Dr. Szendrő Péter professzor, akinek neve egybeforrt a TDK-val, és akinek meglátása szerint a tudományos diákkörök kulcsfontosságú szerepet játszanak a jövő kutatóinak kinevelésében.
“Az igazi tehetséggondozás az egyetemeken az, ha van egy mester, van egy tanítvány és van egy közösség, akik többet tesznek le az asztalra, mint amit kérnek tőlük.
Ezek a diákok a tehetségüket úgy kamatoztatják, hogy hasznosan töltik az idejüket az egyetemen és többet tanulnak, mint amennyit kell.” - magyarázta a professzor, aki harmincöt éven át töltötte be az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnöki tisztjét, és továbbra is örökös elnöki pozícióban segíti a szervezet és a mostani elnök, Prof. Dr. Weiszburg Tamás munkáját.
“Ha jó a tanár, viszi magával a diákot is” - tette hozzá Szendrő Péter, aki szerint a diákkörök egyik pótolhatatlan hasznát az adja, hogy a műhelymunkán keresztül a tapasztalt oktatók sokkal szorosabb kapcsolatot alakíthatnak ki a hallgatókkal, nagyobb figyelmet fordíthatnak a tehetséggondozásra. A jól működő TDK-k alapját tehát a diákkörökben résztvevő oktatók adják, akik számára fontos küldetést jelent az ehhez hasonló kezdeményezések szervezése és fenntartása, azonban az időhiány számukra is megnehezítheti a TDK-k irányítását.
„A hazai felsőoktatásban bőven találni lelkes oktatókat, akik elkötelezettek a hallgatók és a diákkörök iránt,
- avatott be minket dr. Cziráki Szabina, az Országos Tudományos Diákköri Tanács titkára, akivel az OTDK kapcsán beszélgettünk - ugyanakkor ezek az oktatók is rendkívül túlterheltek, főként az egyetemi vagy egyetemen kívüli tevékenységekben való aktívabb szerepvállalásuk miatt. A OTDT által kétévente megrendezett Országos Tudományos Diákköri Konferenciák hatalmas lehetőséget kínálnak a hallgatóknak a választott területükön való megmérettetésre, és akár évekig tartó kutatómunkáik nyilvános bemutatására, viszont a részvétel óriási kihívást és munkát jelent minden közreműködő számára. Míg az első OTDK-n, amit Tudományos Diákkörök Első Országos Konferenciája néven 1955-ben rendeztek meg, még csak 119 pályamunkával szerepeltek a hallgatók, addig mára több ezerre nőtt az érdeklődők száma, az idei, 37. OTDK-ra már több mint ötezren adták be jelentkezésüket.”
Míg a kezdetekkor jellemzően 100-200 pályamunkát neveztek az egyes konferenciákra, addig néhány évtized alatt jócskán megnőtt a jelentkezők száma, 1975-re már átlépte az ezret a dolgozatok száma, majd az 1981-es XV. OTDK-n már több mint 2000 munkát adtak be a diákok. 2003-ban a XXVI. OTDK-n a 3000-t, 2011-ben a XXX. Jubileumi OTDK-n pedig a 4000-t is meghaladta a pályamunkák száma. A Covid19 koronavírus-járvány alatt, 2021-ben online formában rendezték meg a konferenciát, ekkor szintén jelentősen nőtt a pályázók száma, de abban Cziráki Szabina és Szendrő Péter is egyetértett, hogy ilyen, ha lehet, soha többé nem lesz: az online formátum nem megfelelő a tudományos konferencia lebonyolítására, nemcsak a szervezés nehézségei miatt, hanem a hallgatók számára sem. A személyes részvétel, az előadások és nyilvános viták során szerzett tapasztalatok és a többi diákkal, vagy éppen a professzorokkal való találkozás lehetősége mind-mind elválaszthatatlan részét képezik az OTDK-nak, amit a digitális jelenlét nem tud pótolni.
A pályamunkák elbírálása tekintélyes feladat az oktatók és a rendező felsőoktatási intézmények számára, akik az intézményi TDK-kat és az országos konferencián, az OTDK-n az egyes szekciókat megszervezik. Az OTDK szekcióinak száma az évtizedek során sokat változott. Az agrárkutatással foglalkozó pályamunkák például már az első országos TDK- konferencián is jelen voltak, de a művészeti szekciót jóval később nyitották csak meg. Jelenleg (2003 óta) az alábbi 16 szekcióban lehet jelentkezni a konferenciára:
Szekciókban, amelyek lefednek minden tudomány- és művészeti területet. A szekciók száma a közeljövőben valószínűleg nem változik Cziráki Szabina elmondása szerint, de folynak az egyeztetések esetleges tudományterületi átcsoportosításokról az egyes szekciókon belül. A legnépszerűbb szekció az idei évben a Közgazdaságtudományi Szekció lett, ahol több mint 700 pályamunkával történelmi rekordot döntöttek a jelentkezők: soha ennyien nem jelentkeztek még egyetlen szekcióba az OTDK története során. Emellett nagyon népszerű az Orvos- és Egészségtudományi Szekció is, ahol kvótarendszert is be kellett vezetni az orvosi karok és egészségtudományi karok TDK-jában részt vevő diákok kiemelkedően magas száma miatt. A Művészeti és Művészettudományi Szekció, annak ellenére, hogy ez a legfiatalabb Szekció az OTDK-n, mára szintén igen közkedveltté vált, az idei évben is jelentősen megugrott az ide jelentkezők száma, és a Műszaki Tudományi, valamint a Humán Tudományi Szekciók iránt is hatalmas az érdeklődés.
A tehetségek felkarolását azonban nemcsak az országhatárokon belül tartják fontos feladatnak az OTDT tagjai, a tudományos diákkörök szervezésében kiemelt jelentőségű a határon túli magyarok bevonása is. Évről évre egyre több külhoni egyetem csatlakozik a “mozgalomhoz”, így a külhoni diákok is bemutatkozhatnak a konferenciákon. A TDK Határok Nélkül programot az OTDT jelenlegi elnöke, Dr. Weiszburg Tamás indította útjára, és 2013 óta egyre nagyobb számú határon túli egyetemről érkeznek a jelentkezők a konferenciákra. Ugyanakkor sokan csatlakoznak egyfajta megfigyelő státuszban is, azaz nem indulnak pályázóként, de mégis átélhetik a megmérettetés izgalmát, és közvetlen közelről figyelhetik, hogyan zajlik egy ilyen nagyszabású tudományos esemény. A konferenciákat alapvetően a
felsőoktatási intézmények hallgatóinak rendezik, viszont az érdeklődő, tehetséges középiskolások is TDK-zhatnak, sőt indulhatnak az OTDK-n is, ahol megmérettethetik magukat, vagy megfigyelői státuszban vehetnek részt.
A középiskolások számára persze még nagyobb kihívást jelenthet, hogy tudományos munkájukat nagyközönség előtt, versenyhelyzetben prezentálják, méghozzá egyetemisták között, de vannak, akikre ösztönzően hat a feladat nehézsége, így 2017-ben 23-an, 2019-ben már több mint kétszer annyian, 53-an adták be jelentkezésüket középiskolákból. Az első középiskolai OTDK nyertes Horváth Réka Anna volt, aki már a gimnáziumi évei alatt az élet kialakulásához szükséges folyamatok vizsgálatával foglalkozott, és dolgozatában (A metil-amin adszorpciójának vizsgálata amorf jég felületén a világűr körülményei között nagykanonikus Monte Carlo-módszerrel) arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon az élet alapvető építőkövei, az aminosavak a világűrből érkezhettek-e a Földünkre.
A mesterséges intelligencia régóta velünk él, de 2022 novembere, azaz az OpenAI által fejlesztett ChatGPT chatbot megjelenése óriási fordulatot hozott az MI mindennapos használatában, mára pedig a mesterséges intelligencia alkalmazása megkerülhetetlen témát jelent az oktatás kapcsán is. Egyelőre úgy tűnik, eldöntetlen kérdés, hogy a különböző intézmények barátként vagy ellenségként tekintenek az MI-re - a legtöbb ausztrál állami iskolában 2024-ig tiltották a mesterséges intelligencia alkalmazását a diákok számára, de van, ahol fontos eszköznek látják, ami nélkül a fiatalok lemaradhatnak az egyre digitalizálódó világban. Az OTDK-n idén először került be feltételként a szekciók által kiadott felhívásokba a mesterséges intelligencia használatának feltüntetése: a diákoknak világosan dokumentálniuk kell, hogy használtak-e MI-t a dolgozat írása során, egyes szekcióknál pedig nyilatkozni kell arról is, mely programokat használták, valamint milyen mértékben és célra vették igénybe.
De éri-e valamilyen megkülönböztetés azokat, akik mesterséges intelligencia programmal írják meg pályamunkájukat, illetve annak egy részét? Cziráki Szabina szerint korai még arról nyilatkozni, hogy milyen módon befolyásolja az elbírálást az MI, mivel az idei konferencia lesz az első, ahol ezzel is foglalkoznia kell az értékelőknek, mindenesetre érdekes lesz látni, hogyan alakulnak az ezzel kapcsolatos tapasztalatok.
“Az MI egy eszköz, és jó lehet, ha tudják alkalmazni.”
- mondta el az OTDT titkára, hozzátéve, hogy az oktatás fontos új kihívása, hogy megtanítsák a fiataloknak az MI megfelelő és kritikus használatát.
Hasonló véleményen van Szendrő Péter is, aki szerint a lényeges feladatot most az jelenti, hogy megtanulják mérni a természetes intelligenciát azoknál, akik segítségül hívják a mesterséges intelligenciát. Vannak dolgok, amiket még nem tud a mesterséges intelligencia, de hamarosan tudni fogja - az egyre fejlődő MI-programok (és azok alkalmazása) által teremtett helyzetben egy módon lehet tisztázni az “erőviszonyokat”: a szóbeli előadásokkal.
“Egyre inkább nő a súlya az írott anyag helyett a vitáknak, ott derül ki igazán az alkotó tudás”
- mondta a professzor, aki egyáltalán nem tartja káros dolognak a mesterséges intelligenciát. Az OTDT örökös elnöke szerint inkább azt kell kitalálni, hogyan tudjuk a tehetséget kamatoztatni a mesterséges intelligencia révén, hogy annak felfokozódjon a hatása. Az MI kétségkívül nagy hatalmat adhat az emberek kezébe, ezért olyan világot kell teremteni, amiben a mesterséges intelligencia nem pusztításra, hanem még több innovációra ad lehetőséget. “A természetes intelligenciában rejlik egy olyan spiritusz, ami soha nem lesz meg a mesterséges intelligenciában - az alkotó bírálat és a csodálkozás.” Legyen bármilyen fejlett az MI, mindig lesz a rendszerben egy rés, amit csak a természetes tudás, kreativitás tud kitölteni. Az OTDK-n mindenesetre nem azokat keresik, akik fejlett informatikai ismeretekkel rendelkeznek és jól tudnak számítógépes programokat, például MI-programokat kezelni (kivéve persze az Informatikatudományi Szekcióban), a konferencia a tehetségek kiszűréséről szól, akik innovatívan gondolkodnak.
Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia legjelentősebb hozadéka, hogy általa könnyebb rátalálni azokra a tehetségekre, akikből a jövő tudósai, feltalálói, szakemberei születhetnek. Jó példák bőven akadnak már most is: az egykori TDK-zók között találhatjuk Lovász László matematikust, akit nemrégen a Yale Egyetem tiszteletbeli doktorává avattak, Kemenesi Gábor víruskutatót, aki nemcsak hallgatóként vett részt az OTDK-n, hanem bírálóként is szerepelt azóta, Freund Tamás neurobiológust, az MTA jelenlegi elnökét, Bóka Jánost, európai uniós ügyekért felelős minisztert, aki 2001-ben elnyerte az OTDK legjobbjainak járó Pro Scientia Aranyérmet, vagy éppen a miniszterelnököt, Orbán Viktort is, de ide tartoznak olyan jól ismert személyiségek is, akiket elsősorban művészként ismerhetünk: Beck Zoltán, a 30Y frontembere például jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Romológia Tanszékén dolgozik egyetemi docensként és rendszeresen készít fel hallgatókat az OTDK-ra, de Csepella Olivér, a Csaknekedkislány zenekar alapítója és a Nyugat + zombik képregény megalkotója is a TDK-zók között volt egykoron.
Ahogy említettük, az Országos Tudományos Diákköri Tanács kétévente ítéli oda az OTDK legjobbjainak a Pro Scientia Aranyérmeket. Ezt azok a fiatal kutatók és művészek nyerhetik el, akik egyetemi pályafutásuk során tudományos vagy művészeti munkájukkal az OTDK-n első helyezést érnek el. Nem kell azonban feltétlenül első helyezettnek lenni ahhoz, hogy sokat nyerjen az ember az OTDK-val, hiszen már önmagában a diákkörökben való részvétel azt mutatja, hogy az illető elkötelezetten, önszorgalomból képzi magát az őt érdeklő tudományterületen.
“Az OTDK felkészülés a kutatói pályára és a munkaerőpiacra is.” - vallja Cziráki Szabina - “A TDK során elsajátított ismeretek, szerzett készségek, kompetenciák, a kreatív gondolkodás, a csapatmunka, az írásbeli készségek fejlesztése - ezek mind extra tudást jelentenek az egyéb felsőoktatási tanulmányokhoz képest, de nagy előnyt jelent a visszajelzés is, amit a diákok kapnak az eredményeikről a TDK köreiben. Az OTDK-n pedig lehetőségük nyílik arra, hogy a hozzájuk hasonlóan gondolkodókkal és a teljesen másként gondolkodókkal is találkozhassanak a konferencia keretein belül.”
“A társadalmat kell tehetségbaráttá formálni, és ennek az egyik eszköze az OTDK.”
- mondta el Szendrő Péter, aki az Országos Tudományos Diákköri Tanácsban betöltött elnöki szerepe mellett számos más módon is hozzájárult a tehetséggondozáshoz, például az általa indított Tehetségútlevél Programmal, ami a felsőoktatásba felvételt nyert fiatalok előtt nyitja meg a tudományos diákkörök felé vezető kapukat.
A 2025-ös, 37. Országos Tudományos Diákköri Konferenciát március-áprilisban rendezik meg több helyszínen. Idén nagy újdonsággal is készülnek a szervezők, a konferencia több programját ugyanis online élőben közvetítik majd. A szekciók nyitó és záró eseményeit, valamint a legtöbb tagozat előadásait bárki követheti akár otthonról is, a konferencia így sokkal szélesebb közönséghez juthat el, mint korábban, kivéve persze a 2021-es évet, amikor a teljes rendezvény átkerült az online térbe. A közvetítés szervezésében az OTDT számára az OTDK digitális kommunikációjának támogatója, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nyújt segítséget.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság az OTDK digitális kommunikációjának támogatója.
Az idei OTDK-ról további hírek és információk weboldalunkon és Facebook oldalunkon találhatóak.
A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt az OTDT.
(Fotó: OTDT, LightFieldStudios/Getty Images, Shantanu Kumar/ Unsplash, Májer Csaba József)