A mozgáshiány a fejlett társadalmak egyik legsúlyosabb kockázati tényezője. ma már ez az egyik legsúlyosabb népbetegség, amelyre évtizedeken át a rendszeres gyaloglást és a napi tízezer lépés megtételét ajánlották legegyszerűbb ellenszerként. A napi tízezer lépés azonban nem tudományos konszenzusból született, hanem egy hatvanas évekbeli marketingtrükkjéből nőtte ki magát (egy japán cég így akarta eladni a lépésszámlálóját), amit azóta is tényként kezel a világ. Persze ez önmagában nem teszi értelmetlenné, de azt igen, hogy kizárólagos mérceként tekintsünk rá.

Több friss vizsgálat arra jutott, hogy a mennyiség helyett a minőség dönt, ugyanis a kényelmes tempójú séta sok esetben nem jelent elég erős ingert a szervezet számára, hogy érdemben növelje az állóképességet vagy valóban erősítse a szívet és az érrendszert, még akkor sem, ha a lépésszám magas.

Felipe Isidro spanyol mozgástudományi professzor szerint a fordulópont nagyjából a percenkénti 120 lépésnél van, amikor a terhelés már edző hatásúvá válik. Ettől kezdve a fejlődés nem egyenes arányban, hanem ugrásszerűen gyorsul – ezt az úgynevezett 3x-szabály szépen megmagyarázza: két perc tempós gyaloglás nagyjából annyit ér, mint hat perc laza ballagás, azaz

a közepes vagy intenzív tempó jóval hatékonyabban fejleszt, mint a lassú sétálgatás, az intenzívebb mozgás ráadásul bizonyítottan jobban csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

A séta tehát továbbra is értékes eszköz az ülő életmód ellensúlyozására és a lelki jóllét támogatására, de az életminőség javításához nem a lépések számát, hanem a tempót érdemes figyelni.

(Forrás: Gamestar, fotó: Unsplash / Arturo Castaneyra)

Ez is érdekelhet:

Miért betegszünk meg gyakrabban télen, ha a hideg önmagában nem okoz betegséget? Gyerekkorunktól azt halljuk, hogy megfázunk a hidegben, a tudomány azonban mást mond erről az ösztönösnek tűnő összefüggésről. A téli betegséghullám mögött nem egyetlen ok, hanem több, egymást erősítő hatás áll.