A téli betegséghullám mögött nem egyetlen ok, hanem több, egymást erősítő hatás áll. Kezdjük azzal, hogy a megfázást és az influenzát nem a hideg levegő, hanem vírusok okozzák, amelyek cseppfertőzéssel és érintkezéssel terjednek. Mégis világszerte megfigyelhető, hogy a légúti fertőzések száma a hidegebb hónapokban ugrik meg. Ennek oka részben az, hogy a hideg, száraz levegőben a vírusok – köztük az influenza- és koronavírusok – tovább maradnak életképesek.
A száraz levegőben a kilélegzett apró légúti cseppek gyorsan elpárolognak, kisebb részecskékké válnak, és hosszabb ideig lebegnek a levegőben. Ez növeli annak esélyét, hogy mások belélegezzék őket, így a fertőzés könnyebben terjed. Emellett a hideg levegő lehűti az orr és a légutak belsejét, amely csökkenti a nyálkahártya véráramlását így rontva a helyi immunvédekezést.
Télen ráadásul többet tartózkodunk zárt terekben, gyakran zsúfoltan és rosszul szellőző helyiségekben, ami ideális környezet a vírusok számára. A kevesebb napfény miatt csökken a D-vitamin-termelés is, amely fontos szerepet játszik az immunrendszer működésében. A fűtés kiszárítja a levegőt és a nyálkahártyát, így a kórokozókat normál esetben csapdába ejtő nyákréteg kevésbé hatékony.
Tehát mindez együtt azt jelenti, hogy a hideg nem betegít meg közvetlenül, hanem felerősíti a fertőzések terjedésének és a megbetegedésnek a kockázatát.
(Forrás: The Conversation, fotó: Unsplash / Pavel Lozovikov)