A Betelgeuze az égbolt egyik legfényesebb csillaga, ami élete végén egészen különleges látványt nyújt majd: szupernóvává változik és egy ideig a teliholdat is túlragyogja fényével, sőt, még a nappali égbolton is látszani fog heteken keresztül. Arról azonban, hogy mikor ér ebbe a fázisba a csillag, megoszlanak a vélemények és a csillagászok sem tudják pontosan előrejelezni az eseményt. A Betelgeuze tanulmányozása adhat támpontot a kérdés megválaszolásával kapcsolatban és egy új teória segít a csillag sorsának pontosabb meghatározásában.

A Betelgeuze a Napnál körülbelül 700-szor nagyobb és 7500-szor/14 000-szer fényesebb csillag, aminek ragyogása periodikusan változik, vagyis időnként elhalványul, máskor pedig sokkal fényesebbé válik. Ennek a "szívverésnek" két típusa van, egy gyorsabb és lassabb, előző körülbelül 416 napos pulzálási ciklust jelent, a második hat évenkénti, 2170 napos ciklust. A Betelgeuze tehát egy félszabályos változócsillag, aminek fénye sokkal látványosabb módosul az évek során, mint például a Napé és az is előfordult már, hogy a hagyományos periodicitása átmenetileg felborult: ez az esemény volt a 2020-as Nagy Elhalványodás, amelynek során látványosan veszített ragyogásából és ami miatt a kutatók azt is felvetették, hogy esetleg a csillag sokkal hamarabb válik majd szupernóvává, mint azt korábban gondolták. Mint azóta kiderült, a Nagy Elhalványodás valójában egyszeri, időszakos jelenség volt csak, aminek oka egy nagy adag kilökődött csillagpor volt, ami az égitest körül felhalmozódva útját állta a fénynek.

A ciklusok valamelyike a csillag normál, alap működési módjához tartozó pulzálás, a másikat viszont valamilyen ismeretlen hatás magyarázza. Amennyiben a hosszabb ciklus (LSP, long secondary period) az alapmódus, az azt jelentheti, hogy a csillag nagyobb, mint amilyennek becsülték és gyorsabban élete végére érhet. Ha azonban a rövidebb ciklus a normális pulzálása, akkor a hosszabb ciklus forrása a rejtély, amire számos elmélet áll ugyan rendelkezésre, viszont ezek közül csak egy tűnik igazán helytállónak egy új kutatás szerint. Jared Goldberg, a New York-i Flatiron Intézet Számítógépes Asztrofizikai Központjának kutatója, Molnár László, a HUN-REN CSFK tudományos főmunkatársa és Meridith Joyce, a Wyomingi Egyetem professzora, aki 2024 nyaráig a HUN-REN CSFK Csillagászati Intézetében dolgozott, közös munka során felfedezték, hogy a Betelgeuze hat évenkénti ciklusokban zajló fényváltozása hátterében egy másik csillag állhat, egy kisebb csillag, ami a Betelgeuze körül kering.

"Kizártunk minden más, a Betelgeuze-hez kapcsolható folyamatot, ami csak eszünkbe jutott, és felelős lehetne a megfigyelt fényesedésért és halványodásért"

- mondta el Goldberg a kutatással kapcsolatban - "Az egyetlen hipotézis, ami illeszkedett is az adatokra, az volt, hogy a Betelgeuze nincs egyedül."

A csillag társát nem hivatalosan Betelbuddy-nak, azaz Betel-tesónak nevezték el, a hivatalos neve α Orionis B, mivel a Betelgeuze-t α Orionisnak hívják. A hipotetikus csillag, amennyiben tényleg létezik, azért tudja befolyásolni a Betelgeuze fényét, mert keringése közben a csillagport "eltolja" a közelből, így a nagyobb csillag fénye jobban láthatóvá válik a kísérőcsillag közelében. Bár a megfigyelési adatok és csillagmodellezési eredmények figyelembevételével készült vizsgálat során a kutatók minden más lehetséges folyamatot kizártak és a Betel-tesót hagyták meg legvalószínűbb magyarázatként, de azt egyelőre nem tudták meghatározni, hogy az α Orionis B pontosan milyen típusú égitest. A csillag a Naphoz hasonló objektum lehet, de az sem elképzelhetetlen, hogy egy neutroncsillag - a rejtély megfejtésére azonban csak akkor nyílik lehetőség, ha alaposabban is megfigyelik a Betelgeuze-t, és lencsevégre kapják a kísérőt is.

"Szükségünk van megerősítő megfigyelésre, mert az eredményünk következtetéseken és nem közvetlen detektáláson alapul."

- mondta el Molnár László a HUN-REN CsFK közleménye szerint - "A Betelgeuze rengeteg kutatás és szakcikk célpontja volt, amióta csak létezik egyáltalán az asztrofizika tudománya. És mégis lehetőségünk van még ma is jelentős felfedezéseket tenni: ezúttal egy Naphoz hasonló csillag képében, ami eddig is az orrunk előtt volt, csak elrejtőzve a szuperóriás elképesztő fénye mellett." - tette hozzá a kutató.

A kísérő megfigyelésére a legjobb alkalom december 6-án kínálkozik, ezután derülhet majd ki, hogy mit mutatnak a távcsöves vizsgálatok és sikerül-e újabb adatokkal alátámasztani a Betel-tesó létezésének elméletét.

(Fotó: Lucy Reading-Ikkanda/Simons Foundation)

Mégsem válik hamarosan szupernóvává a Betelgeuse, más ok állt a tavalyi Nagy Elhalványodásának hátterében Csillagpor homályosította el az Orion csillagkép egyik legfényesebb tagját tavaly a most közzétett tanulmány szerint. A közeljövőben valószínűleg nem lesz szupernóva a Betelgeuse csillagból.