Jerry R. Ehman csillagász, aki akkoriban az Ohio Állami Egyetem SETI-projektjének volt a résztvevője, rögzítette a szokatlan jelet. A jel rendkívüli intenzitása és különös jellemzői annyira meglepték a kutatókat, hogy a kinyomtatott papíron egyszerűen csak annyit írt mellé: „Wow!” – innen ered a máig használatos elnevezés, amelyet magyarul Hűha!-ként fordítunk. A jel évtizedek óta az egyik legkomolyabb jelölt egy esetleges földönkívüli forrásra, és az eredete mindmáig ismeretlen.

A tudományos közösség több mint négy évtizede vitatja, honnan érkezhetett a jel, és mi okozhatta. Most azonban egy kutatókból és önkéntesekből álló csapat újra megvizsgálta az eredeti adatokat, és új megállapításokra jutott. Több mint 75 000 oldalnyi történelmi feljegyzést dolgoztak fel optikai karakterfelismerő szoftver és emberi ellenőrzés segítségével, így sikerült elkészíteniük a jel eddigi legátfogóbb számítógépes elemzését. Az eredmények pedig meglepőek: a jel sokkal erősebb volt, mint korábban becsülték, ráadásul valószínűleg a frekvenciáját is rosszul számították ki annak idején. A frissített adatok szerint a forrás talán sokkal gyorsabban forgott, ezért erősebb és egyedibb rádióhullámokat bocsátott ki.

A modern elemzési módszereknek köszönhetően a kutatók képesek voltak jelentősen leszűkíteni az égbolt azon régióját, ahonnan a jel származhatott, így a helymeghatározás pontossága mintegy kétharmaddal nőtt. Fontos fejlemény még, hogy a csapat teljes bizonyossággal kizárta az emberi eredetű zavarokat: 1977-ben egyetlen ismert műhold vagy televíziós adás sem bocsáthatott ki ilyen jelet.

Egy belső szoftverhiba lehetőségét is kizárták.

Bár az eredmények megerősítik, hogy a jel valóban csillagászati eredetű, ez önmagában nem bizonyítja, hogy földönkívüli civilizációtól származott volna. Ahogy a kutatók fogalmaznak:

„Elemzésünk tovább erősíti azt a feltevést, hogy a Hűha!-jel inkább asztrofizikai jelenség következménye volt, semhogy földi rádióinterferencia.”

A kutatásról készült tanulmány, amely jelenleg még szakértői bírálatra vár, minden korábbinál pontosabb adatokat nyújt a jel helyéről, intenzitásáról és frekvenciájáról. A tudósok azonban hangsúlyozzák, hogy további vizsgálatokra van szükség, hogy végre fény derülhessen erre a több mint négy évtizede tartó kozmikus rejtélyre.

(Kép: Wikimedia.Commons)