A 3I/ATLAS 2025. július elsejei felbukkanása a tavalyi év egyik nagy szenzációjává nőtte ki magát: a csillagközi térből érkező objektumot sok-sok űrügynökség, amatőr csillagász, űreszköz és földi teleszkóp követte nyomon hónapokon keresztül, hogy minél többet megtudjanak a ritka jelenségről. Ami igazán különlegessé tette a 3I/ATLAS-t, az az eredete - nem gyakran kerül arra sor ugyanis, hogy egy nagyobb csillagközi objektum keresztülhaladjon a Naprendszeren és ilyen sok időn át lehessen megfigyelni.

A vizsgálatok sok érdekességet felfedtek a csillagközi utazóval kapcsolatban, és a NASA, valamint több elismert szakértő is úgy nyilatkozott, hogy az anomáliák ellenére a legvalószínűbb forgatókönyvet az jelenti, hogy az ATLAS egy üstökös, aminek furcsaságaira (azaz a Naprendszerben született üstökösöktől eltérő jellegzetességeire) a távoli eredete ad magyarázatot, de Avi Loeb elméleti fizikus azt az ötletet is felvetette, miszerint az üstökös valójában technológiai eredetű. Egyike az egyelőre magyarázatra váró részleteknek a 3I/ATLAS anticsóvája, ami a Nap felé nyúlik ki: ez a csóva a Hubble által készített friss felvételeken is látható, amelyeknek feldolgozott változatát Loeb osztotta meg.

A képek január 22-én készültek a Nap, a Föld és a 3I/ATLAS “együttállásakor”, amikor a jó rálátásnak köszönhetően az ATLAS-ból eredő sugarak megfigyelhetővé váltak. A jetek szimmetriája és az anticsóva struktúrája különleges jellemzők, amelyek magyarázatát további kutatások adhatják majd meg.

A 3I/ATLAS-ról a Hubble mellett a NASA TESS műholdja is készített felvételeket január 15-től 22-ig, amelyekből az MIT munkatársa, Daniel Muthukrishna állított össze egy rövid videót. A felvételen egy ugrás is látható: ez a TESS átmeneti leállásának köszönhető, ami január 15. és 18. között következett be, ekkor a műhold biztonsági üzemmódba kapcsolt (és nem rögzített képeket) a napelemekkel kapcsolatos technikai hiba miatt.

(Fotó: NASA/Daniel Muthukrishna/MIT, Toni Scarmato & NASA/ESA/STScI)