Az űrverseny kezdetén a világűr még teljesen ismeretlen terep volt az emberek számára és a legfontosabb feladatok kivitelezése mellett, mint például az első emberes küldetés megvalósítása vagy az első Hold-program megszervezése, olyan kérdésekre is választ kellett találnia az űrügynökségeknek, mint hogy hogyan üljenek kényelmesen az űrhajósok a kabinokban kilövéskor és landoláskor a rázós űrhajókban, vagy hogyan szippantsák fel és tárolják a Holdon a kőzettörmeléket, amiből mintákat hoztak vissza a Földre.

A NASA szakértői folyamatosan dolgoztak ezeknek a problémáknak a megoldásán és eközben olyan eszközök születtek, amelyek nem csak az űrben tettek jó szolgálatot, hanem, néhány évvel vagy évtizeddel később már széles körben használták őket földi körülmények között is. Az úgynevezett spinoff technológiák nem mindig kezdték a karrierjüket az űrben, időnként az ügynökség segítsége, a mérnökeinek szakértelme, vagy olyan támogatási programok, mint például a kisvállalkozások innovációs kutatási programja (Small Business Innovation Research) is hozzájárultak a találmányok létrehozásához, mindenesetre mindegyikről elmondható, hogy az űrutazás és űrkutatás indulása nélkül valószínűleg nem, vagy nem a mai formájukban léteznének.

A hagyomány most is tovább él, sőt, egyre több lehetőség nyílik a kezdő cégek vagy feltalálók számára, hogy részt vegyenek egy-egy projektben és megépítsenek egy új eszközt vagy megalkossanak egy új technológiát, ami segítheti az űrhajósokat, és később itt a Földön válhat hasznossá. Az Európai Űrügynökség is működtet egy támogatói hálózatot, ez a Business Incubation Center, amely a kontinensen jelenleg 22 helyszínen van jelen. A program keretében már összesen 1100 vállalkozást segítettek beindítani és ezek közül többen azóta globális céggé nőtték ki magukat.

A magyarországi központjuk, a BIC Hungary nemrégen került át a Design Terminálhoz, mostantól ők látják el a hazai képviseletet. A DT szakmai tanácsadással/támogatással segít a stratupoknak és feltalálóknak, akik számára lehetőség nyílik egy 12-24 hónap időtartamú inkubációs programban való részvételre, amennyiben egy új ötlettel vagy egy már létező technológia újszerű alkalmazási módszerével jelentkeznek a Design Terminal oldalán október 20-áig. A bekerülők akár 50.000 euró értékű, részesedés nélküli kezdőtőkét is szerezhetnek a technikai támogatás mellett.

De nézzük, milyen technológiákat is találtak fel régen, és mi mindent kellene nélkülöznünk, ha sosem indult volna el az űrverseny. A legismertebb találmányok mellett, úgymint a memóriaszivacs, amely a Földet elhagyó űrhajó rázkódásának és a G-erők hatásának kitett asztronautákat védte a kényelmetlenségektől, létezik nem egy használati eszköz a világon, amiről talán kevesebben sejtik, hogy megszületésüket a világűr kutatásának köszönhetjük.

Morzsaporszívó

Pontosabban a Black and Decker morzsaporszívója (az első, ami a mai készülékek megszokott formájával rendelkezett), ami már a nevében is megemlékezik a nem éppen szerény kezdeteiről, a DustBuster ugyanis abból a projektből keletkezett, aminek keretében a cég a NASA-val együttműködésben próbálta kifejleszteni a holdi kőzetminták fúrásához szükséges eszközöket. A fúrónak szigorú követelményeknek kellett megfelelnie: elvárás volt, hogy vezeték nélkül is működjön, tartalmazzon egy tárolót, és bírja a nem éppen ideális munkakörülményeket.

A Black and Decker, aminek már volt tapasztalata a vezeték nélküli készülékek tervezésében, miután 1961-ben megjelentették a világ első újratölthető fúróját, olyan számítógépes programot tervezett, amely segített a motor működését hatékonyabbá tenni, hogy minél kevesebb energia fogyasztásával is használható legyen, ami létfontosságú szempont a Földtől távoli helyeken. A cég ugyanezzel a módszerrel fejlesztette a Mod4-et, majd a DustBustert is, amiből 1979-es megjelenése óta több mint 150 millió példányt adtak el szerte a világban.

Átlátszó fogszabályzó

Mint ahogy a morzsaporszívó sem az űrhajósok utáni takarításra lett kifejlesztve, úgy a fogszabályzóról is elmondható, hogy nem az űrhajósok esztétikusabb külsejét volt hivatott kialakítani, ezért csak közvetve kötődik az űrhöz, de a kiindulópontja mégis az űrügynökségek tevékenységében keresendő. Az átlátszó fogorvosi eszköz születésének hátterében katonai célú kutatás állt: a NASA olyan anyagot igyekezett fejleszteni, ami megvédi az infravörös antennákat a hőkövető rakétáktól, ennek érdekében pedig arra volt szükségük, hogy az anyag ne tükrözze vissza a fényt. Az ügynökség Advanced Ceramics Research részlege a Ceradyne-nal együtt megalkotta az átlátszó polikristályos alumínium-oxidot (translucent polycrystalline alumina, TPA), ami erősebb, mint az acél és nehezen törik, valamint átlátszó is, ezért tökéletesen megfelelt a célnak.

A fogorvosi felhasználásra ekkor még senki sem gondolt, de 1986-ban az Unitek megkereste a Ceradynt, azzal a céllal, hogy együtt fejlesszenek egy fogszabályzókhoz való anyagot, a cég pedig a TPA-t ajánlotta, amelyből az Unitek egy év múlva megalkotta az első átlátszó eszközét. Az űrkutatás így közvetett módon, de azóta is hozzájárul az emberek megjelenésének javításához.

Karcolásmentes szemüveglencse

1971-ben az Egyesült Államok Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala (FDA) új szabályokat fogalmazott meg a szemüvegekkel és napszemüvegekkel kapcsolatban, előírták, hogy mindegyiknek szigorúan törésmentesnek kell lennie, hogy ne veszélyeztessék a viselőiket. Emiatt a gyártóknak üveg helyett át kellett állnia a műanyag használatára, amivel volt egy kis probléma: nagyon könnyen karcolódott. Éppen ebben az időben kezdett dolgozni azonban az Ames Research Centerben Ted Wydeven azon az anyagon, amely lehetővé tette, hogy az űrhajó vízszűrő rendszerében a membrán tulajdonságait módosítsa egy speciális műanyagréteg kialakításával.

Később felfedezték, hogy ugyanez a bevonat más felhasználási területen is működik: az asztronauták sisakján alkalmazva megóvja azt a felszíni sérülésektől. Az űrből még egy ideig nem érkezett le a Földre a technológia, a NASA csak 1983-ban adta meg az engedélyt a Foster-Grantnek, akik a saját technológiájukkal kombinálva létrehozták a karcolásmentes szemüveglencséket.

Sör buborékosítás

A nagyobb sörfőzdék már ma is használják a módszert, amely segíti a gazdaságosabb és környezetbarátabb működésüket: az erjesztés közben keletkező szén-dioxidot összegyűjtik és visszaforgatják a rendszerbe, vagyis azzal teszik szénsavassá az italokat. A kisebb cégek azonban nem mindig engedhetik meg maguknak a drága technológiát, viszont a Mars Society elnökének találmánya most már segíthet nekik: ez ugyanis a marsi küldetések alatt kifejlesztett technikával a sörfőzés hatékonyságát is növeli.

A technika segítségével eredetileg a marsi erőforrásokat tervezték jobban kihasználni, ott ugyanis mindent helyben kell majd készíteni, ami miatt a talaj vagy a levegő is potenciális alapanyagnak számíthat. Robert Zubrin, akinek a cége a Johnson Űrközponttal dolgozik együtt, úgy gondolja, hogy a vörös bolygó levegőjéből is ki lehet majd nyerni vizet vagy üzemanyagot, ezért olyan technológiát dolgozott ki, ami ezt lehetővé teszi. Később átültette az ötletet a földi gyakorlatba és létrehozta a sörfőzdékben is használható szén-dioxid gyűjtő berendezést, amellyel a jelenleginél olcsóbban lehet CO2-ot termelni. A rendszernek már 2015-ben több tucat megrendelője volt, így, ha még viszonylag fiatal is az ötlet, már most sikere van a világban.

Zubrin példája is mutatja, hogy a világűr meghódításához szükséges technológiák folyamatosan születnek és alakulnak ma is, az újabb űrverseny és a még távolabbi úticélok eléréséhez pedig még sok új találmányra lesz szükség, amelyek közül egy-kettő akár a földi életet is könnyebbé teheti a jövőben.

(Fotó: Getty Images/John Alexander, Pixabay, PxFuel, Wikimedia Commons, Nasa)

További cikkek a témában:

Az amerikaiak kifejlesztették az űrtollat, míg az oroszok ceruzát használtak – mi igaz ebből? Mindenki ismeri a sztorit: az emberiség feljutott a csillagok közé, ahol rájött, nem működnek a Földön használt tollak. Az amerikaiak ezután óriási összegekből kifejlesztették az űrtollat, a szovjetek pedig ceruzát használtak. Ám mi igaz az egészből? Elöljáróban annyit elárulhatunk, hogy az amerikai űrtoll valóban létezik.
Hörcsöglabdaszerű, gömb alakú robot készül a holdi barlangok kutatására A gömbforma nem elsősorban a jópofa mozgás miatt fontos, a dizájn a robot belsejében lévő műszerek és a mozgatóberendezés védelmét szolgálja.
A marsjárókhoz fejlesztett technológia forradalmasíthatja a biciklik kerekét Ismét egy találmány, amit a NASA-nak köszönhetünk: a titánötvözetből készült, defektmentes kerék.