Körülbelül 6 méterrel a víz felszíne alatt, a Bahamák északi Bimini partjainál található egy meglepő geológiai képződmény, amely rendkívüli módon emlékezetet egy ősi, 457 méter hosszú macskaköves útra. A nagyobb, szögletes, egyenként legfeljebb 4 méteres kőtömbökből álló „Bimini út” vagy „Bimini fal” párhuzamosan fut két kisebb ösvénnyel, majd a végén visszakanyarodik, és így hurkot alkot. Az utat 1968-ban fedezték fel Joseph Manson Valentine, Jacques Mayol és Robert Angove vízalatti régészek – nem sokkal ezután pedig szárnyra is kaptak az első feltételezések az „út” mesterséges eredetéről, és arról, hogy a képződmény valójában egy elsüllyedt, egykor fejlett emberi civilizációnak, jelesül Atlantisznak a fennmaradt emléke.

Habár több mítosz is szól elsüllyedt civlizációkról, Atlantisz ezek közül a legismertebb, és erről először Platón írt Timaiosz és Kritiász című dialógusaiban méghozzá elég részletesen. Platón jó eséllyel már egy eleve létező mítoszhoz nyúlt vissza, és az Atlantiszról szóló leírás inkább amolyan politikai-filozófiai tanmese, kicsit Thomas More Utópiájához hasonló módon. Vagyis nem is az volt az érdekes, hogy Atlantisz létezett-e, hanem hogy ennek példáján Platón bemutassa az ideális állam működését. Ennek ellenére a görög filozófus elég részletesen írja le Atlantisz szigetét, amely állítólag Héraklész oszlopaitól nyugatra feküdt – ami a mai Gibraltári-szorost jelenti. Platón szerint Atlantisz nagyobb volt, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve (Líbia alatt az Egyiptomtól nyugatra fekvő egész észak-afrikai területet értette).

Az Atlantisz-elméletet táplálta az is, hogy 1938-ban Edgar Cayce amerikai misztikus és önjelölt próféta megjövendölte egy út felfedezését, amely Atlantisz ősi templomaihoz vezet. Mint írta:

„A templomok egy része még felfedezhető a korok és a tengervíz alatt Bimini közelében... (A felfedezésre) Várhatóan ’68-ban vagy ’69-ben kerü sor – nem is olyan messze.”

Többen tehát ennek a jóslatnak a beigazolódását látták az 1968-os felfedezésben. Mások szerint egyébként az út nem csak Atlantisz emléke, de ebben a formájában mindössze a jéghegy csúcsa lehet. Ezen emberek feltételezése szerint ugyanis a történelem során egész civilizációkat semmisítettek meg természeti katasztrófák, például szökőárak, vulkánok és földrengések, és ezen civilizációk után csak nagyon kevés tárgyi lelet maradt fenn: néhány műalkotás, esetleges kisebb épületromok vagy utak részletei – épp mint a Bimini út tehát.

A szakértők többsége szerint azonban az út természetes képződmény és geológiai folyamatok eredménye. A Bimini út alatt egy mészkőréteg húzódik, és mindkét anyag a holocén tengerszint emelkedése és az alatta lévő homok eróziója következtében merült el. Noha egységes tömbszerű megjelenésük és a tengerfenékbe süllyedésük miatt az út látszólag mesterségesnek tűnik, valójában úgy gondolják, hogy ez a tengerpart közeli szikla egy nagyobb sziklalapból indult ki, mielőtt a ma látható szilánkokra tört volna szét.

1978-ban a Miami Egyetem Geológiai Tanszéke radiokarbon kormeghatározást végzett a kőzetmintákon, és eszerint a Bimini út sziklái körülbelül 2000 évesek lehetnek. Ez a relatíve fiatal kor többek szerint cáfolja az Atlantisz-elméletet, hiszen a letűnt civilizáció legalább 12 000 évvel ezelőtt süllyedt el azok szerint is, akik szerint a rejtélyes civilizáció egykor valóban létezett. Nem sokkal később, 1980-ban azonban érkezett is az ellentámadás az Atlantisz-elmélet buzgó hívei részéről. Ebben a tanulmányban szintén elvégezték a kőzetminták kormeghatározását és eszerint a kőzet 15 000 éves lehet, ami tehát már megfelelne a feltételezéseknek. Többen azonban vitatják ez utóbbi eredményt, és szerintük az egész vizsgálatot hibásan végezték.

A Bimini út kapcsán tehát a szakemberek többsége természetes eredetet feltételez, amelynek semmi köze Atlantiszhoz, azonban akadnak, akik hevesen védik az út mesterséges eredetét, és állítják, hogy ez tehát egyike azon kevés tárgyi leletnek, amely egy ilyen elsüllyedt civilizáció után fennmaradt.

(Forrás: Allthatsinteresting, IFLScience, Wikipedia)