Az Európai Űrügynökség júliusban induló Euclid missziója során nem kevesebbre vállalkoznak a program résztvevői, minthogy adatokat gyűjtsenek az égbolt több mint egyharmadáról és az ezen a területen található galaxisok vizsgálata által próbáljanak közelebb jutni az univerzum sötét oldalának megértéséhez.
A sötét anyag és sötét energia, ahogy az az elnevezésükből is kiderül, nem látható (vagyis az anyag nem bocsát ki és nem nyel el elektromágneses sugárzást és a normál anyaggal interakcióba ritkán lép), ezért nehezen tanulmányozható részei az univerzumnak, de sok jel utal rá, hogy a világegyetem működésének magyarázatához elengedhetetlen a jelenlétük, vagyis valódi fizikai jelenségekről van szó az esetükben. A látható anyag, az amiből minden körülöttünk lévő élőlény és élettelen dolog áll, az univerzum összes tömegének és energiájának csak elenyésző hányadát teszi ki, de számítások szerint lennie kell még olyan alkotórészeknek is a galaxisokban és azokon kívül, amelyek a csillagok mozgásának és a világegyetem gyorsuló tágulásának okai lehetnek.
A sötét anyag és sötét energia az univerzum körülbelül 95%-át alkotja a kutatók szerint,
mégis a működésüket csak közvetett módon tudják értelmezni és nincs kézzelfogható és minden kétséget kizáró bizonyíték a létezésükre, annak ellenére, hogy számtalan, hatalmas összegekbe kerülő, föld alatti laboratóriumot építettek már például a sötét anyag csapdába ejtésére. A használaton kívüli bányákban és más egzotikus helyszíneken berendezett különleges laborok detektorainak mérései nem nyújtanak kielégítő választ a kutatóknak, ami alapján egyöntetűen arra a következtetésre juthatnának, hogy megtalálták a kulcsot a titokzatos jelenség megfejtéséhez.
A vadászat azonban a Földön kívül folytatódik tovább.
A sugárzástól jól védett föld alatti létesítmények mellett az űrbe küldött teleszkópok nyújtják a legnagyobb segítséget a sötét univerzum kutatására, többek között a James Webb Űrteleszkóppal is végeznek olyan méréseket, amelyek a sötét anyaggal kapcsolatosak : ehhez az egyik projekt során a MIRI (Mid-Infrared Instrument) közép-infravörös tartományban mérő eszközt használják a csillagászok. A JWST elsődleges kutatási területe azonban nem a sötét anyagról és energiáról szól, hanem az első csillagok születéséről és az univerzum kialakulásáról, valamint sok, a teleszkóppal végzett program foglalkozik a fekete lyukak mibenlétével is.
Az ESA Euclid műholdja viszont célzottan a világegyetem sötétebb oldalára igyekszik majd fényt deríteni és ezzel az egész univerzum struktúrájának, valamint az anyag eloszlásának rejtelmeibe betekintést biztosítani. A műhold nyáron indul a második Nap-Föld Lagrange-pontra, oda, ahol jelenleg a James Webb is kering, hogy a Föld és a Hold zavaró hatásától távol végezze méréseit. A teleszkóp úgynevezett step and stare metódussal dolgozik majd, ami azt jelenti, hogy minden 'lépés' (elmozdulás) után megáll egy időre, felvételeket és spektroszkópiás méréseket készít, majd egy fokkal tovább fordul, hogy újabb kis szeletét vizsgálja az űrnek. A misszió alatt az égbolt 35%-át térképezik fel a kutatók és az itt található galaxisok jellemzőinek elemzésével fedik fel a sötét jelenségeket. A felvételeket készítő két műszer, a VISP és a NISP a galaxisok pontos formáját és a vöröseltolódásuk mértékét is detektálja majd.
A legfontosabb kutatási területek az Euclid küldted folyamán az univerzum tágulásával és az anyag eloszlásával, a struktúrák kialakulásával kapcsolatosak, ezek alapján igyekeznek felfedni többek között a gravitáció szerepét is a galaxisok formálódásában. A műhold a látható fény és a közeli infravörös tartományban fogja végezni a méréseit és 1,5 milliárd galaxisról gyűjt adatokat, amelyeknek a kutatók megismerhetik a formáját, tömegét és a közeli galaxisok esetén még a bennük található csillagok típusát is a róluk készült háromdimenziós térképeknek köszönhetően.
(Fotó: NASA, CEA, ESA/S. Corvaja, CC BY-SA 3.0 IGO)