Egy nemzetközi kutatócsoport vizsgálatai alapján kiderült, hogy az a titokzatos objektum, ami a Tejútrendszer közepén található, és amit eddig egy szupermasszív fekete lyuknak hittek a szakértők, lehetséges, hogy mégsem fekete lyuk, hanem valami teljesen más. Az új kutatás szerint egy hasonlóan nagy erejű és rejtélyes, de mégis más jellegű jelenségről van szó: egy sötét anyagból álló halmazról.

A Tejútrendszer fekete lyukának, a Sagittarius A*-nak (Sgr A*) története régre nyúlik vissza: 1974 februárjában fedezte fel Bruce Balick és Robert Brown, bár a galaxis közepén rejlő kompakt objektummal és erős ‘rádióforrással’ kapcsolatos vizsgálatok és találgatások már régebben megkezdődtek. Hogy pontosan mi lehet ez az objektum, azt az egyre fejlettebb és hatékonyabb megfigyelőeszközök által szerzett adatok segítettek meghatározni, és egy több millió naptömegű szupermasszív fekete lyukként azonosították. Úgy tűnik azonban, hogy ez az elmélet még módosulhat, és lehet más magyarázat is a Sgr A* jelenlétére.

Az új kutatás eredményei szerint a Sgr A* valójában nem fekete lyuk, hanem a sötét anyag egy fajtájának, a fermionokból álló sötét anyagnak egy rendkívül erőteljes hatású, kompakt halmaza, azaz egy sötétanyag-csomó. Egy ilyen típusú sötétanyag-halmaz ugyanazt a hatást gyakorolhatja a körülötte lévő égitestek működésére, mint egy fekete lyuk, így tökéletesen beleillik az eddig megfigyelések eredményei alapján felállított elméletekbe. A csomó közepe extrém sűrűségű, a középpontot körbevevő haló pedig messzire kiterjed az elképzelések szerint, de egyetlen, hatalmas, egybefüggő struktúrát alkot.

“A belső mag annyira kompakt és nagy tömegű lenne, hogy utánozhatná egy fekete lyuk gravitációs vonzását, és magyarázatot adhatna a korábbi vizsgálatokban megfigyelt S-csillagok pályájára, valamint a közelben található, porfelhőbe burkolózott objektumok, az úgynevezett G-források, keringésére is.”

- írja a kutatásról beszámoló Királyi Csillagászati Társaság - “Az új kutatás szempontjából különösen fontosak az European Space Agency Gaia DR3 küldetésének legfrissebb adatai, amelyek részletesen feltérképezték a Milky Way külső halójának forgási görbéjét, megmutatva, hogyan keringenek a csillagok és a gáz a galaxis középpontjától távol. A mérések kimutatták galaxisunk forgási görbéjének lassulását, az úgynevezett “Kepler-féle hanyatlást”, amelyet a kutatók szerint a sötétanyag-modelljük külső halója magyarázhat, ha azt a hagyományos, normál anyagból álló korong- és dudor tömegkomponensekkel együtt vesszük figyelembe.”

Felmerülhet azonban a kérdés, hogy ha valóban egy sötétanyag-halmaz alkotja a galaxis középpontját, akkor mi is szerepel valójában azon a felvételen, amely a Sagittarius A* árnyékát mutatják, és amelyet az Eseményhorizont Teleszkóppal 2017-ben készítettek. A kutatók szerint a magyarázat egyszerű: a sötétanyag-csomó extrasűrű belseje ugyanilyen “árnyékot” tudna létrehozni a felvételeken intenzív hatásának köszönhetően.

A fekete lyuk vs. sötétanyag-halmaz kérdés lezárásához azonban még további megfigyelésekre lesz szükség, így a szakértők tovább gyűjtik az adatokat a Sagittarius A*-gal kapcsolatban, és ebben segítségükre lehet többek között a VLT is, ami a Gravity interferométerével még több információt szolgáltathat majd az univerzum titkairól.

(Fotó: EHT)