A különös örvényt először Tamitha Skov, az űridőjárásra szakosodott tudós osztotta meg a Twitteren. A képeket a NASA Solar Dynamics Observatory napfigyelő műholdja rögzítette. Mint azt a tudós írja, a Napon található északi kiemelkedésből leszakadt egy darab a fő szálból, és ez most egy masszív sarki örvényként kezdett a csillagunk északi sarka felett forogni. Mint azt Tamitha Skov hozzáteszi még, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos minden jelenség, ami segíthet megérteni, hogy mégis mi folyik a Nap 55. szélességi foka felett.

Talk about Polar Vortex! Material from a northern prominence just broke away from the main filament & is now circulating in a massive polar vortex around the north pole of our Star. Implications for understanding the Sun's atmospheric dynamics above 55° here cannot be overstated! pic.twitter.com/1SKhunaXvP

— Dr. Tamitha Skov (@TamithaSkov) February 2, 2023

Ahogy azt a Space.com leírja, a sosem látott, és jelenleg magyarázatra szoruló jelenség több más, a Nappal foglalkozó kutatót is lázba hozott. Mint azt Scott McIntosh, napfizikus és a Colorado állambeli Boulderben található Nemzeti Légkörkutató Központ igazgatóhelyettese a Space.com-nak nyilatkozta: bár ilyen örvényt még ő sem látott soha, de az biztos, hogy valami nagyon különös dolog történik a Nap 55. szélességi fokán, méghozzá rendszeresen és egy óramű-pontossággal minden egyes napciklusban.

A napciklus a napfoltok 11 éves ciklusokban történő változását jelenti. A ciklus aktív időszakában jelentősen nőhet a Nap felől érkező sugárzás mennyisége, és ez a Föld klímájára is hatással van. A jelenlegi ciklus – Cycle 25 – amúgy épp az aktív időszakban tart, ezért is félnek sokan egy erőteljesebb kitöréstől, ezért ennyire visszatérő téma ez jelenleg. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) előrejelzése alapján egyébként a naptevékenység a jelenlegi ciklusban is – az előző ciklushoz hasonlóan – várhatóan gyenge lesz. A Cycle 25 a hivatal szerint várhatóan 2023 és 2026 közt fog tetőzni 95-130 közötti napfolttal, ami jóval alatta marad a ciklusonkénti átlagos napfoltszámnak, ami 140-220 között mozog. Érdekesség, de a naptevékenység előrejelzése a ciklusokban a „sima” meteorológiához képest kifejezetten új tudományterület – mivel tehát egy ciklus 11 évig tart, a Cycle 25 előrejelzése volt a negyedik olyan alkalom, hogy amerikai tudósok predikciót adjanak ki a napfoltok alakulásáról. Az első ilyen alkalom sem volt olyan rég – 1989-ben a Cycle 22 kapcsán jelezték először előre a napfoltok várható alakulását.

Amit Skov kitüremkedésként/kiemelkedésként említ, arra McIntosh úgy hivatkozik, hogy „sövény a napplazmában”, és ez éppen a Nap 55 szélességi fokán jelenik meg 11 évente, tehát minden egyes napciklusban – ez tehát az „óramű-pontosságú” különös jelenség, amelyre ciklusonként bizton lehet számítani. Ennek kapcsán jelenleg egy dolgot tudunk – valami köze lehet a Nap mágneses mezőjének a megfordulásához, amelyre ciklusonként egyszer kerül sor, de arról egyelőre fogalma sincs senkinek, hogy pontosan mitől jelenik meg ez a sövény mindig éppen ugyanott.

Mint azt McIntosh elmagyarázta a lapnak: ez a sövény egyszer minden ciklusban kialakul az említett 55. szélességi fokon, majd elkezd a csillag pólusa felé „menetelni”. Hogy miért történik ez? – Ez egy nagy kérdés. Mint a kutató fogalmaz a „sövény” dinamikája kapcsán:

„Miért csak egyszer mozdul el a pólus felé, majd eltűnik, majd varázsütésre három-négy év múlva visszatér pontosan ugyanabban a régióban?”

Azt már korábban is megfigyelték a tudósok, hogy ebből a plazmasövényből szálak, filamentumok szakadnak le, de eddig nincs arra általunk ismert példa, hogy egy ilyen leszakadt szálból sarki örvény alakult volna ki.

A tudósok azzal tisztában vannak, hogy a Nap sarki régiói kulcsszerepet játszanak a csillag mágneses mezejének a létrehozásában – míg ez utóbbi irányítja a csillag 11 éves ciklusát. Sajnos azonban épp a szóban forgó régiót nem tudjuk közvetlenül megfigyelni, mivel nekünk csak arról a pályáról nyílik rátekintésünk a Napra, amelyen a Föld kering. Talán az Európai Űrügynökség (ESA) Solar Orbiter küldetése segíthet ezen, mivel az a csillagra a Merkúr pályájáról lát majd rá, vagyis a Földhöz képest akár 33 fokkal is megdőlve. McIntosh azonban pesszimista ezzel kapcsolatban – szerinte ez nem lesz elég ahhoz, hogy megfejtsük a sarki örvény rejtélyét.

(Kép: A Napból plazma távozik a csillag atmoszféráján keresztül, forrás: NASA/The SDO Team: Genna Duberstein és Scott Wiessinger)