A csillagászok a MeerKAT teleszkóp segítségével egy új, különös rádiókört (ORC) azonosítottak, amely a WISEA J021912.43–050501.8 jelzésű elliptikus galaxishoz kapcsolódik. A felfedezésről egy tanulmányt is közzétettek az arXiv preprint szerveren, és azért különösen jelentős, mert közelebb vihet minket ezeknek a hatalmas rádióhullám-struktúráknak a titokzatos eredetéhez – számol be róla a sajtóközlemény.

A különös rádiókörök (odd radio circles, vagy tehát: ORC) az univerzumban található, hatalmas és rejtélyes rádiósugárzási gyűrűk. Ezek a gyűrűk extragalaktikus (tehát más galaxisokhoz kapcsolódó) jelenségek, amelyeknek a rádiósugárzása jellemzően nagyon erős, azaz meredek spektrumú (egy bizonyos frekvenciatartományban kiugróan erős jeleket produkálnak). A különlegességük az, hogy ezeket a gyűrűket más hullámhosszakon – például látható fényben, röntgensugárzásban vagy infravörös tartományban – általában nem lehet észlelni. Egyetlen kivétel van: mivel az ORC-k tehát mindig kapcsolatban állnak egy-egy “gazda” galaxissal, ezért annak a galaxisnak az adatai (például optikai vagy infravörös megfigyelései) általában láthatók. Mióta először azonosították őket, csak néhány ORC-t vizsgáltak meg részletesen, ezért az eredetük továbbra is homályba vész.

Az ausztrál Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutatási Szervezet (CSIRO) kutatója, Ray P. Norris vezette csapat a MeerKAT International GHz Tiered Extragalactic Exploration (MIGHTEE) nevű felmérés során fedezte fel az új ORC-t. Ez a mély rádiós felmérés a MeerKAT fejlett technológiáját használja, hogy páratlan részletességgel tárja fel az univerzumot.

Az újonnan észlelt ORC-t, amely a J0219–0505 jelzést kapta, egy világos szegéllyel rendelkező rádiógyűrűként írják le, amely egy kompakt központi forrást övez. A gyűrű halvány, diffúz sugárzást bocsát ki, és szerkezeti nyomokat tartalmaz, valamint további halvány emissziót, amely délkeleti irányban terjed ki. A kutatók feltételezése szerint ez a jelenség egy gömbszerű lökéshullám által gyorsított elektronoknak köszönhető, amelyet valószínűleg egy galaktikus összeolvadás váltott ki, amelyben a gazdagalaxis is érintett lehetett. Az ORC átmérője körülbelül 35 ívmásodperc, ami a gazdagalaxis vöröseltolódásának (0,196) alapján 371 600 fényév távolságnak felel meg. A gyűrű szélessége mintegy 107 500 fényév. A korábban felfedezett ORC-khez képest a J0219–0505 kisebb és halványabb. A gazdagalaxis, amely optikai és infravörös tartományban is látható, kiterjedt, zavartságra utaló szerkezeti jellemzőkkel bír – ezek tehát egy korábbi galaktikus összeolvadás nyomai lehetnek.

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy létezhet egy halvány ORC-kből álló populáció, amelyeket csak a mélyebb rádiós felmérések fedhetnek fel. A kutatók most az ORC J0219–0505 további vizsgálatát tervezik – különös tekintettel a morfológiájára (alaktan), polarizációjára és a spektrális tulajdonságaira. Ezek segítségével egy nap remélhetőleg kiderül, hogy milyen folyamatok idézik elő ezeket a rendkívüli rádiójelenségeket.

(Kép: összetett kép az ORC J0219-0505-ről, amely a MeerKAT Stokes I képéből (zöld) és a Legacy Survey Interactive Sky Viewer RGB optikai képére ráhelyezett ábrázolásból áll, forrás: arXiv (2024). DOI: 10.48550/arxiv.2411.17311)