Máté szerint az égi jel a bölcsek előtt haladt, majd „megállt” Betlehem felett. Csillagoknál ez esélytelen, de egy közeli üstökösnél előfordulhat: ha a pályája és a sebessége pont megfelelően alakul, átmenetileg geoszinkronnak tűnhet, vagyis néhány órára úgy látszik, mintha a Föld forgásával együtt mozogna – kvázi „állna”.

A szerzők Kínában bukkantak nyomra: a Han Shu (A korábbi Han-dinasztia története) „seprűcsillagot” említ a „második év” „második hónapjában”, ami a kínai holdnaptárban i. e. 5. március 9. és április 6. közé esik; a leírás szerint több mint 70 napig látszott az égen. A pályamodellek alapján i. e. 5. júniusában akár két órára is szinte állónak tűnhetett Betlehem felett, és az ókori ómenek ezt akár jó jelnek is vehették.

Mint a szerzők említik:

„Többé nem indokolt azt állítani, hogy semmilyen csillagászati esemény nem viselkedhetett úgy, ahogy azt Máté leírta.”

(Kép: Pixabay)