Az amerikai vállalatok elhagyják Kínát

Az amerikai vállalatok már amúgy is kivonulóban voltak Kínából, a kereskedelmi háborúnak köszönhetően, a járványnak köszönhetően ez a folyamat csak bővült és gyorsult.

A Kearney globális gyártás-tanácsadó cég április hetedikén hozta nyilvánosságra hetedik éves amerikai Reshoring-indexét, egy ötéves trend drámai megfordulását prezentálva, mivel a 2019 évi amerikai hazai gyártás jelentősen nagyobb részesedést ért el, mint a a tanulmányban vele szembeállított és nyomon követett 14 ázsiai exportőr összesen. A leginkább érintett vesztes, a Kínából származó feldolgozóipari behozatal volt.

A nagyvállalatok már tavaly nekiálltak aktívan átgondolni ellátási láncukat, és vagy meggyőzték kínai partnereiket, hogy telepítsék át a gyártást Délkelet-Ázsiába a büntetővámok elkerülése érdekében, vagy pedig teljes mértékben lemondtak a Kínából történő beszerzésről.

A Kína vezette globalizáció lassan kimegy a divatból

"Három évtizeddel ezelőtt az amerikai gyártók egyetlen okból indították el a gyártást és a beszerzést Kínában: a költségek megtakarítása érdekében.

A kereskedelmi háború jelentőssé erősített egy második dimenziót: a kockázatot, mivel a vámtarifák és a kínai import megzavarásának fenyegetése arra késztette a vállalatokat, hogy nagyobb súllyal mérlegeljék a szállítási garanciát, a költségek mellett.

A Covid-19 egy harmadik dimenziót is képbe, és vitathatatlanul az előtérbe emelt: az ellenállóképességet, ami az előre nem látható rendszerszintű sokkhatások előre látását és a hozzájuk történő alkalmazkodás képességét jelenti” - mondta el Patrick Van den Bossche, a Kearney partnere és a 19 oldalas jelentés társszerzője.

A kialakuló helyzet fő kedvezményezettjei a kisebb délkelet-ázsiai nemzetek lettek, Vietnam vezetésével. Az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada közötti megállapodás elfogadásának köszönhetően Mexikó, a kábítószer-kartellekkel kapcsolatos összes problémája ellenére, kedvenc beszerzési hellyé vált.

Beköszönt 2020

A kereskedelmi háborúban, 2020-ban először szünet látszott beállni. Sajnos, ezt egy globális világjárvány követte, amely történetesen a kínai Hubei tartományból indult, és az új SARS koronavírus szó szerint leállította a nyugati világ gazdaságait, miközben valóságos PR-rémálmot teremtett Kínának.

És nem csak ennyi történt. Februárban és március elején a vállalatok már nem tudták online beszerezni az utánpótlást a kínai gyárak bezárása miatt, leállítva az üzletet az Egyesült Államokban. Miután Kína talpra állt és újraindult, az Egyesült Államokat egyenesen a szemei között találta el a halálos koronavírus járvány, amelyet a gyorsan terjedő új SARS okozott.

Status quo

Még ha Kína is teljesen magához is tér, az USA jelenleg a gyengélkedőben fekszik, lassan talán lábadozik. Ráadásul a koronavírus világjárvány által okozott társadalmi és gazdasági trauma teljes kiterjedése még nem is ismert - vélekednek a Kearney jelentés szerzői, de a végkimeneteltől függetlenül, valószínűtlen a visszatérés a status quohoz, a kínai kereskedelem pandémia előtti állapotához.

A Kearney azt jósolja, hogy a társaságoknál „nagy lesz a kísértés, hogy jóval messzebb menjenek majd el beszerzési stratégiáik (és teljes ellátási láncaik) újragondolásában, az első blikkre várhatónál.” Még pontosabban, a Kearney-jelentés szerzői szerint el is várható, hogy a vállalatok hajlamosabbak legyenek szétteríteni a kockázatot, szemben azzal a kizárólag Kínára történő támaszkodással, aminek gyenge pontjaira ez a világjárvány olyan könyörtelenül rávilágított.

Minden hamis, ami nem kínai

Kína az ibuprofen, a hazmat védőfelszerelések, a gumikesztyűk, a sebészeti maszkok és a lélegeztetőgépek forrása. Talán még a WC-papíré is, bár erről nincsenek konkrét ismereteink. Az ország iránti várható politikai harag fokozódó fenyegetése (melynek jelei már jól látszanak), nem is beszélve a Kínából származó esetleges jövőbeli pandémiák veszélyéről (az első SARS is innen érkezett 2002–2003-ban ), azt jelenthetik, hogy a vállalatok a kockázatok terítésével turbózzák majd fel ellátási-lánc stratégiájukat. Ez persze nem jelenti Kína teljes elhagyását, de a fényes napoknak, melyet a nyugati világ gyártási központjaként élvezhettek, bizonyosan vége.

Versenyképesség = komoly klímaveszély

Az Egyesült Államok számára az egyetlen módja annak, hogy vonzóvá tegye magát a vállalati beruházások piacán, ha költségeit Kínáéval összevethető szinten tartja. Miközben a munkaerő költségei tekintetében nem tud versenyezni Kínával, az USA felveheti a versenyt a társasági adó szintjével, bőséges és képzett kékgalléros munkaerejével,

valamint olyan környezetvédelmi rendeletek bevezetésével, amelyek nem kötelezik a vállalatokat arra, hogy túl sokat kelljen technológiára és tanácsadókra költeni, mely költségek amúgy is hajlamosak sokat rontani a mérleg szerinti eredményen. (Igen, ez nagyon könnyen klíma-destruktív és környezetszennyező megoldásokat is jelenthet.)

Trump szereti azt mondogatni, hogy az általa kivetett vámokat a kínaiak fizetik. Valójában természetesen az amerikai importőrök fizetik meg a vámokat a kikötőkben, de az amerikai vállalatok kínai partnerei is szenvednek, mert az amerikai importőr most többet fizet a Made in China feliratokért. Ez csökkenti Kína export-központként betöltött szerepének költség-haszon mértékét. Az ebből eredő 98 bázispontos ugrás a Kearney Reshoring Indexben messze a legnagyobb éves változás az amerikai vállalatok javára az elmúlt öt évben.

Vietnam megnyeri Ázsiát - Mexikó megnyeri Amerikát

A Kearney China Diversification Index (CDI) nyomon követi az USA gyártási importjának elmozdulását Kínából a listán szereplő más ázsiai országokba. Kína továbbra is vezet, de egyre jobban veszít a részesedéséből a Trump érában. 2013-ban, a CDI bázisévében Kínából származott az Egyesült Államokba irányuló összes ázsiai származású termék 67 százaléka.

2019 második negyedévére részesedése 56 százalékra esett vissza, ami több mint 1000 bázispontos csökkenés. A Kínából eltűnt 31 milliárd dolláros amerikai behozatalból kb. 46 százalékot ma már Vietnam szállít, néha ugyanazokon a kínai szállítókon keresztül, akik időközben elhagyták az országot. Vietnam 2019-ben 2018-hoz képest, ehhez még további 14 milliárd dollár értékű iparcikket exportált az Egyesült Államokba, az elmozdulásnak köszönhetően.

Mexikó az új Kína

A Kearney idén vezette be a Near-to-Far Trade Ratiot (NTFR) (kb. közeli és távoli kereskedelem aránya.) Az új index az amerikai behozatal forrásainak mozgását követi a mexikói “közel-parti” termelés felé. Az NTFR-t a Mexikóban az Egyesült Államokba történő exportra gyártott áruk éves teljes dollárértékét, a Kínát is tartalmazó, 14 ázsiai országból származó import iparcikkek éves, teljes dollár értékével elosztva lehet kiszámítani. 2013 óta az NTFR stabilan 36 és 38 százalék között mozog - ami azt jelenti, hogy az Ázsiából származó, amerikai piacra szánt árucikkek minden egyes dollárjára számítva, körülbelül 37 cent értékű iparcikk behozatal esett Mexikóból.

Az USMCA sok mindent megváltoztatott

A Mexikót érintő NTFR tehát 38 százalékról 42 százalékra izmosodott. Dollárérték alapján 2017 és 2018 között, az összes feldolgozóipari behozatal Mexikóból az Egyesült Államokba 10 százalékkal, 278 milliárd dollárról 307 milliárd dollárra növekedett, majd további 4 százalékkal 2018 és 2019 között, összesen 320 milliárd dollár behozatali értékre a friss Kearney-jelentés alapján.

"Az új játékosoknak egyértelműen kitárták az ajtót az USA és Kína között folyamatban lévő kereskedelmi viták, mivel nyereségüket elsősorban a vámtarifák által befolyásolt termékkategóriákban érték el" - elemzett Yuri Castano, a Kearney menedzsere és a tanulmány társszerzője. "Nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi háború az amerikai társaságokat arra késztette, hogy átgondolják és átformálják ellátási hálózataikat."

A teljes Kearny jelentés itt olvasható (pdf)

A sorozat következő részében kitérünk a konkrét nagyvállalatokra, melyek elhagyták vagy épp most hagyják el Kínát, ahogy az ország körül fagyosabbá válik a nemzetközi gazdasági és diplomáciai légkör. Bemutatjuk ki hol folytatja a termelést, és elemezzük az egyes államok hivatalos Kína-politikájának változásait is. A harmadik részben a Kínából indult koronavírus járványt és annak nemzetközi gazdaság-jogi aspektusait, az egyre több fórumon emlegetett felelősség kérdését igyekszünk körüljárni.

(Forrás: Forbes Képek: Unsplash, Pikrepo, Pixabay)