Az élsport bár elképesztő, az átlagos ember számára akár felfoghatatlan teljesítményt présel ki az olimpikonokból, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az olimpiai sportolók a testi egészség csúcsát képviselik. Az idei, a 2024-es párizsi játékok olimpiai falujában tartózkodó 14 500 sportoló és személyzet körében gyakoriak a sérülések és fertőzések, ahogy az minden hasonló rendezvényen megszokott, de akad egy olyan krónikus betegség, amely a közvélekedéssel ellentétben meglepően gyakran van jelen a sportolók körében: ez pedig az asztma.

A kutatások szerint az olimpikonok 15-30 százaléka küzd asztmával, sőt bizonyos sportágakban ez az arány akár az 50 százalékot is elérheti

– számol be róla a Science Alert.

Az asztma egy krónikus és akár súlyos következményekkel is járó légúti betegség, amely a légutak gyulladásával és beszűkülésével jár – amit gyakran a környezeti tényezők, például a légszennyezés válthat ki. Az állapot súlyosan korlátozhatja a légzést, és olyan tüneteket okozhat, mint a köhögés, zihálás és a légszomj. Világszerte egyébként naponta több mint 1000 ember hal meg asztma miatt.

Az asztma tehát a legutolsó dolog, aminek megjelenésére egy élsportoló esetében számítanánk. Épp ezért figyelemre méltó, hogy az asztma egy speciális típusa, az edzés által kiváltott hörgőszűkület (EIB) különösen gyakori az állóképességi sportolók körében, akik hosszú ideig intenzíven lélegeznek. A megerőltető tevékenység során megnövekedett légáramlás ugyanis irritálhatja a légutakat, és azok beszűkülését okozhatja. Ez a probléma hideg környezetben, például téli sportoknál még tovább súlyosbodik, de ugyanakkor a nyári sportok sem mentesek ettől, és különösen az úszók vannak ennek a veszélynek kitéve – az úszók ugyanis gyakran lélegezik be a medence klóros vízpáráját, amely különösen irritálhatja a tüdőt.

Ha az EIB-t nem kezelik megfelelően, tüdőhegesedéshez vezethet, ami még a sportoló teljesítményére is hatással lehet. Az időben történő kezelés kulcsfontosságú, így különösen problémás, hogy számos légúti betegség kezelésére szolgáló gyógyszer szedését korlátozzák az olimpiai doppingellenes szabályok. A legtöbb sportoló egyébként valószínűleg már azelőtt tisztában van azzal, hogy ez a betegség kialakult nála, hogy elérte volna az olimpiai szintet – mivel az ehhez szükséges rengeteg, szigorú edzés során már elég biztosan felismerhetőek a tüneteket. Ritka, hogy egy sportoló az életében először csak a játékok alatt tapasztaljon edzés által kiváltott asztmás tüneteket.

Fontos hozzátenni, hogy bár az asztma a légzést korlátozza, ami a sportolás esetén nem hátrány, ha zökkenőmentesen működik, ettől független ez a betegség nem feltétlen akadályozza meg a sportolót abban, hogy sikeres legyen – legalábbis megfelelő kezelés esetén. Számos asztmás sportoló nyújtott már kimagasló sportteljesítményt: az amerikai úszó, Amy Van Dyken például asztma mellett nyert hat aranyérmet. Vagyis maga az állapot hatékonyan kordában tartható.

Az asztma ezen formája egyébként nem csak az élsportolókat érinti – a hétköznapi emberek is tapasztalhatnak magukon hasonló tüneteket edzés közben. Ha például fizikai aktivitás után jelentős, nem vagy csak nehezen múló légzési nehézségeket tapasztalunk, akkor érdemes orvoshoz fordulnunk.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/MetaXStudios)