A kozmikus sebességkorlát „helyben” teljes mértékben érvényes: semmilyen rakéta nem előzheti meg a fényt a közvetlen környezetünkben. A táguló tér viszont kiskaput jelent: a galaxisok közötti tér nyúlik, így a távoli galaxisok úgy távolodhatnak, mintha gyorsabbak lennének a fénynél.

Ezért fordulhat elő, hogy bár az univerzum kora 13,77 milliárd év, a „látható buborékunk” sugara körülbelül 45 milliárd fényév – ennyi idő alatt a tér közben folyamatosan tágult.

A Hubble-távolság környékén a galaxisok már a fénnyel azonos vagy annál nagyobb sebességgel látszanak távolodni, mégis látjuk őket, mert a fotonjaik akkor indultak, amikor minden közelebb volt.

Létezik azonban egy végső határ, a kozmológiai eseményhorizont, most nagyjából 17 milliárd fényév távolságban: ami ennél messzebb adja le a fényét, annak jele soha nem ér el hozzánk. A sötét energia miatt ez a horizont nagyjából 60 milliárd fényévnél áll be, és úgy 100 milliárd év múlva már csak a Lokális Csoport galaxisai maradnak láthatók.

(Forrás: Phys.org, kép: Pixabay)