Egész csapat hipersebességű csillagot fedeztek fel a kutatók az Európai Űrügynökség Gaia űreszközének adataira támaszkodva, ami a második Lagrange-pont körül keringve több millió égi objektumot követ figyelemmel két optikai teleszkópja és három tudományos műszere segítségével. Az adatok alapján kiderült, hogy a 21 megfigyelt csillagnak csak a fele származik a Tejútrendszerből, a többi eredetére más magyarázatot találtak, ami egyúttal egy nagy meglepetést is felfedett a szomszédos galaxissal, a Nagy Magellán-felhővel kapcsolatban.

A kutatók, a Harvard & Smithsonian Asztrofizikai Központjának (CfA) vezetésével, kifejezetten a hipersebességű csillagokra (HVS) “vadásztak” a projekt keretében - azokra a csillagokra, amelyek a szokásosnál sokkal nagyobb sebességgel mozognak a Tejútrendszerben, a tempójuk elegendő még ahhoz is, hogy puskagolyóként száguldva elhagyják a galaxist. A hipergyors csillagok extrém sebességét a galaxis magjában található fekete lyukkal való találkozás magyarázza: a fekete lyuk a közelébe tévedő kettős csillagrendszert szétszakítja, az egyik tagját magához vonzza, a másikat pedig messzire löki, így a megmaradt, és az útját immár magányosan folytató csillag rendkívüli sebességre gyorsul az események hatására. A több millió km/h-ás tempóval közlekedő csillag előbb-utóbb kikerül a Tejútrendszerből, mivel eléri azt a sebességet, ami a szökéshez szükséges. Eddig még csak viszonylag kevés hipersebességű csillagot fedeztek fel a kutatók, de mostani vizsgálat során kiderült, hogy nem csak a Tejútrendszer fekete lyuka, a Sagittarius A*, hanem egy másik, közeli fekete lyuk is képes a Tejútrendszerben bóklászó hipersebességű csillagokat előállítani.

A galaxisunktól körülbelül 163 ezer fényévre található Nagy Magellán-felhő fekete lyukáról eddig csak sejtései voltak a csillagászoknak: 2005-ben például felfedezték a HE 0437-5439 jelű hipersebességű csillagot a Tejútrendszer külső halójában, ami éppen 2,6 millió km/h-ás tempóval távozott a galaxisból, és eredetét egy korábban nem ismert, a Nagy Magellán-felhőben rejlő szupermasszív fekete lyukra vezették vissza. Néhány évvel később azonban más magyarázatot találtak a HE 0437-5439 forrására, több, egyértelmű bizonyíték pedig nem állt rendelkezésre a galaktikus szomszéd által rejtegetett fekete lyuk létezésére. A Gaia adatai alapján detektált hipersebességű csillagok egy részét viszont úgy tűnik, hogy mindenképpen ez a fekete lyuk gyorsította fel, semmilyen más mechanizmus nem tudott volna ilyen hatást elérni a CfA elmondása szerint.

“Az egyetlen magyarázat, amit találtunk az adatokra, az a szörnyeteg fekete lyuk létezése a galaxisunk szomszédságában.”

- mondta el Scott Lucchini asztrofizikus.

A számítások szerint a Nagy Magellán-felhő fekete lyuka 600 ezer naptömegű lehet, ami viszonylag kis méretűnek számít a szupermasszív fekete lyukak között, a Sagittarius A* például több mint 4 millió naptömegű. A fekete lyuk felfedezése ezzel együtt is nem várt újdonságot jelent, elvégre a Nagy Magellán-felhő az egyik legközelebbi szomszédja a Tejútrendszernek, a fekete lyukat mégsem sikerült detektálni eddig. “A fekete lyukak annyira rejtettek, hogy ez lényegében egész idő alatt, végig az orrunk előtt volt.” - magyarázta Jesse Han, a CfA tudósa.

Az elkövetkező időkben a fekete lyuk bizonyítására további vizsgálatokra és adatokra is szüksége lesz a csillagászoknak, de amennyiben bebizonyosodik, hogy tényleg létezik az objektum, akkor ez nyeri el a Tejútrendszerhez legközelebbi, ismert szupermasszív fekete lyuk címét - persze a Sagittarius A*-ot nem számítva.

(Fotó: ESO, CfA/Melissa Weiss)